Cause Love is war and war is love

|°19. Rész°|

Én vagyok 2

Freyadité szemszögéből

-Én vagyok az az istennő.-Mondtam ki végül.

   Döbbenten nézett rám. Nem mondott semmit.. Felállt és hátat fordított nekem. Pillanatra lehajtottam a fejemet majd én is felálltam. Pont mögé.. Éreztem, hogy hevesebben ver a szíve. 

-Draco..-Mondtam ki halkan a nevét. Hirtelen fordult velem szembe. Elképesztően közel volt hozzám, magasabb is volt nálam így fel kellett néznem. -Ha akarod, elfelejtethetem ezt veled. És magamat is. 

-Csináltad már rajtam?-Tette fel kérdését.

-Egyszer. Emlékszel amikor össze futottunk a folyosón a trollos eset után?-Furán nézve megrázta a fejét.

-Nem találkoztunk.

-Éppen ez az. Találkoztunk, csak nem emlékszel rá.-Közelebb mentem hozzá.-Azt parancsolom, hogy emlékezz.-Néztem a szemeibe.

-Hogy?-Nézett rám mikor hátrébb léptem.

-Bárkinek és bárminek tudok parancsolni, ha senki nem nyerte el a szívét. Vagy ha halott, esetleg én voltam az akkor is.-Adtam meg neki a választ.

-Miért bízol meg bennem?-Nézett hitetlenkedve.-Mardekáros vagyok, te griffendéles. Kevesen bíznak bennem..-Elszomorodtam egy kicsit az utóbbi mondatán.

-Én megbízok benned, Draco Malfoy. Te vagy az akiben legalább annyira bízok...mint egy régi jó barátomba.-Emlékén elszomorodtam.-Tudod, az évezredek alatt rengeteg embert elveszítettem. Hallottál a trójai háborúról?

-Persze. Spártai Parisz elrabolta szép Helent. Menelaosz pedig dühében csatát indított. Ekkor kezdődött a tíz éves háború. Hogy jön ez most ide?-Ültünk le ismét egymással szembe.

-Freyadité Helena Isley vagyok. Parisz nem elrabolt, kiszabadított. Bátyát rávéve tervére el vittek spártába. Menealosz megakarta őrizni hírét így bátyával együtt hatalmas sereget gyűjtött. Köztük két nagyon jó barátommal. Akhilleusszal és Partoklosszal. Hektór megölte Partkolószt, Akhilleusz megölte Hektórt, Parisz megölte Akhilleuszt..-Éreztem, hogy egy könnycsepp folyik végig az arcomon. Villám gyorsan letöröltem.-Ez az én titkom..

-Tőlem nem tudja meg senki.-El mosolyodott. Megöleltem őt. Pár pillanatig nem csinált semmit majd pedig visszaölelt. 

-Köszönöm..-Fejemet vállába temettem. Zöld alma, menta és hajzselé illata volt.-Túlzásba vitted az almát.- nevettem fel.

-Ó te kis..-Mosolygott rám ravaszul.

   A lányok hatalmas döbbenettel fogadták. Már értették miért tudok mindent a mitológiákról, illetve a rózsákat...

˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙