Hugik

22. Kanami

Naruko:

Fáj a fejem, de nagyon és olyan érzésem van, mintha figyelnének. Kinyitottam a szemem és gyorsan felültem -Hol vagyok?!-

- Végre hogy felébredtél!

Szólt egy hang a bal oldalról, azonnal odafordítottam a fejem. Egy körülbelül velem egykorú lány lehetett az. Fekete haja és szeme volt. -A chakrája alapján tuti biztos, hogy ninja... és még milyen. Az ereje majdnem megegyezik az enyémmel! Elképesztő!-

- Ki vagy te? Hol vagyok?

Kérdeztem nagy nehezen semleges arccal. -Nem tudom hol vagyok, de az biztos hogy Orochimaru is itt van. Érzem a chakráját-

- Én Kanaim vagyok és Orochimaru-sama egyik rejtekhelyén vagy.

Mondta semleges arccal Kanami. Bennem megfagyott a vér.

- Tudom hogy ez most sok, de... én is ugyan így voltam pár éve... Mi hasonlóak vagyunk.

- Ezt hogy érted?

- Te is az irányítópecsétet kaptad meg, úgy ahogyan én. Téged is elragadtak a családodtól, ahogy engem. Te is erős vagy, de látszik hogy belül gyenge és törékeny is.

Felelte és én teljesen lefagytam -Mégis honnan tudja mind ezt?!-

- Honnan?

- Tippeltem. Orochimaru-sama nem hoz ide akárkit.

Mondta és ha nem ültem volna most biztos el estem vólna. Ezután mosolyogva folytatta.

- De ne aggódj én a barátod vagyok... Na én megyek szólok Orochimaru-samának hogy felébredtél. Nemsokára jövök. Addig gondolkodj.

Mondta és ezzel kilépett az ajtón.

-Kurama, mi történt?

- Az a nyamvadt kígyó rádküldött négy majmot és azok valami rohadt erős altatót adtak be neked, majd elrabóltak és idehoztak. De ennek már több, mint öt napja.

- ÖT NAPJA?!

- Igen, de ne kiabálj, mert megsüketülök.

- Ne kiabáljak?! Ne kiabáljak?! Elraboltak! Ráadásul Orochimaru!

- Kölyök nyugi. Kitalálunk valamit és viszamész Konohába, de most nyugi, mert már közelednek.

- Jó...

Mondtam és kiléptem a pecsétből. Nagy levegőt vettem és felvetem a szokásos mosolyom. Ekkor Orochimaru, Kabuto és Kanami lépett be a szobába.

- Végre Naruko-chan!

Sziszegte a kígyó miközben mind a hárman elém álltak.

- Biztosan érdekel, hogy miért hoztalak ide.

Kézdte nyálas hangon, de én csak szótlanul álltam előtte.

- Ezt igennek veszem... Kell az erőd. Sajna az állapotom miatt nem tudtam várni amíg megérkezel, így Kanami-chan testklónját kellett igénybe vennem... De ne aggódj. A te tested is igénybe fogom venni három év múlva, addig neked erősödnöd kell! Kanamival fogsz edzeni, szóval ha valamit akarsz, akkor hozzá fordúlj.

Mondta én csak bólintottam és ezzel Kabutoval kimentek a szobából. Kanami odajött hozzám és leüllt mellém az ágyra.

- Majd hozzá szoksz az itteni élethez.