Hugik

38. Gaara

Kanami

- Gratulálok, átmentetek!

Jelentette ki Tsunade sama mikor Naru is kiért az erdőből. Legjobb barátnőmmel összemosolyogtunk és lepacsiztunk örömünkben. Mindketten egy lépéssel közelebb jutottunk a célunk eléréséhez.

- Gratulálunk!

Mondta mindenki, a védett személyek és az ellenségeink is, mivel ők is kiértek idő közben a pályáról.

- Nos akkor ti mehettek is, nekem van még egy kis beszélnivalóm a többiekkel.

Nézett ránk a hokage asszony.

- Igenis hokage sama. Viszontlátásra!

Mondtuk meghajolva Naruval majd hátat fordítottunk és elindultunk vissza a faluba. Viszont barátnőm egyszer csak megállt.

- Remélem elégedett lesz a belső informátorai által szerzett adatokkal Tsunade sama.

Nézett még hátra Naru, majd megragadta a karomat és hazateleportált minket.

- Ez meg mi volt?

Kérdeztem tőle nagyokat pislogva. Ő erre csak szempilláit rebegtetve megindult a fürdőszoba felé.

- Csupán burkolatlanul a tudtukra adtuk hogy mindenről tudtunk és mindenre számítottunk.

- Ahan...

Mondtam miközben követtem őt. Ahogy húzta le válláról a puha anyagot szemem elé tárul egy lila folt, amit valószínűleg most szerezhetett.

- Hogy ment a harc?

- Egész jó volt. Kellően átmozgattak, csak az volt a baj hogy hamar véget ért... Mondjuk Sasuke okozott egy kis kellemetlenséget az egyik klónomnak miután én otthagytam őket.

A tükrön keresztül szemébe néztem és nem tetszett amit láttam. Szemei üresen meredtek fekete íriszeimbe. Szavak nélkül is tudtam hogy mi történt. Hisz Naru egyetlen gyengéje a sharingan genjutsu. Most ahogy visszagondolok most már tudom hogy miért volt az a gyors hangulatváltása, biztos akkor kapta meg az emlékeket a klónoktól.

Kakashi:

- És miután deaktiváltam a sharinganomat akkor is ugyan úgy remegett.

Fejezte be Sasuke a saját beszámolását.

- A bogaraimmal egész végig kihallgattam őket és amikor azt tervezték hogy mi lesz tegnap megemlítették hogy Naruko mindenféle képpen kerüli majd a harcot Sasukéval a sharingan miatt.

Jegyezte meg Shinou.

- Ez megmagyarázná hogy miért volt olyan távolságtartó velem is amíg nem húzta vissza a szememre a fejpántot.

Helyeseltem visszaemlékezve. Mindenki csak bólogatott. Ezután elemeztük őket tovább. Már csak páran voltunk jelen amikor megláttam a távolban, gyorsan felénk közeledő Kanamit.

- UCHIHA SASUKE!

Kiáltotta még mielőtt megszólalhattam volna. Az említett pedig látványosan összerezzent. -Nem sok embertől láttam volna hogy félne, talán anno Zabuzánál, de az unokahúga ezek szerint már most különleges rangot kapott Sasukénál.- Ahogy ideért hozzánk lekevert egy óriásit fogadott bátyának aki repült egy kicsit. Határozott, de kecses léptekkel közelítette meg a földön fekvő Sasukét aki kérdően nézett fel rá, miközben arcát fogta ahol már most meglátszott Kanami kéznyoma.

- Ha még egyszer meghallom hogy a legjobb barátnőmön genjutsut alkalmazol... olyan genjutsut mutatok én neked hogy azt még maga Uchiha Madara is megirigyeli.