Hugik

37. Unalmas vizsga

Naruko:

Dél fele járhatott már az idő, mikor megérkeztek hozzánk a jouninok. Méterről méterre haladtak. A földön és a fákon is egyaránt. Mindenkinél harcra készen elől volt a fegyvere, ami tovább fokozta bennem a stresszt, úgy ahogy Namiban is. Már csupán pár méter választotta el őket a genjutsutól és ahogy egyre közelebb értek hozzánk én annál idegesebb lettem. -Nem küzdhetek teljes erőmből, mert akkor megeshet hogy véletlen valakin halálos sebet ejtek. Viszont nem szabad őket alul értékelnem sem. Főleg nem Kakashi senseit, őt főleg nem.- Namival készítettünk egy egy klónt, akiket bent hagyunk a védett személyeknél, mivel muszály lesz majd nekünk kimennünk most már a frontra. Türelmetlenül vártuk, mikor sétálnak bele a csapdánkba. Utolsó pillanatokban villant be valami az agyamba, amit gyorsan végbe is vittünk Namival. További klónokat hoztunk létre, akiknek mind chakra elszívó kötelet adtunk a kezükbe. Ezekkel további értékes időt nyerhetünk magunknak. Épp időben vettük mi is a kezünkbe a köteleket, mert ebben a pillanatban mind egyszerre érték el a genjutsu falat és estek össze a kábítástól. Mi egy másodpercet sem habozva robbantunk ki a rejtekhelyről és kötöztük meg mindannyijukat. Amilyen gyorsan csak tudtuk kicsit távolabb húztuk őket egymástól, hogy ha felkelnek ne tudjanak segíteni egymásnak kiszabadulni. Ám ez nem jött össze teljesen, mivel a két sensei és Sasuke útközben felébredtek, így tőlük el kellett távolodnunk. Sem Sasuke, sem Kakashi sensei szemébe nem néztünk bele, mert tudtuk hogy használják a sharingant, legalább én és a klónjaim biztos hogy nem néztek a szemükbe.

- Végre hogy megvagytok!

Sóhajtott Kakashi sensei. Erős késztetést éreztem rá hogy szemébe nézve válaszoljak, mivel így illik, de tudtam hogy a halálomba rohannák evvel a tettemmel. Így csak a földet pásztázva mondtam neki meg a magamét.

- Viszont maguk is sensei. Na most akkor ki kapott el kit?

Incselkedtem sunyi rókamosolyt húzva ajkaimra. -Imádom amikor egy terv bejön- Ez a mosolyom mindig csak harc közben volt látható rajtam.

- Eddig 1:0 ide.

Pimaszkodott tovább barátnőm is. Ám ebben a pillanatban mind a hárman elvágták a köteleiket. -Basszus, tőlük már nem volt időnk elvenni a fegyvereiket-

- Biztos?

Kérdezte az ego bajnok Sasuke. Arcomon hangja hallatára lehervadt sunyi és megjelent állarc mosolyom.

- Csupán csak szerencsétek volt, mivel hamar felkeltetek a genjutsumból.

Válaszolt unokatestvérének Nami, aki erre egy szó nélkül rávetette magát. Mind a ketten kardal és sharingannal küzdöttek, annyi külömbséggel hogy Sasuke katanát, míg Kanami nodachit használt. Sasuke lépésére a két sensei is mozgásba lendült, ráadásul mind a ketten engem vettek célba. A klónok a veszélyt érzékelve megindultak felénk, de mi Namival megállítottuk őket.

- KLÓNOK, MARAD!

Kiáltottuk egyszerre. Pont ennyire is maradt időm mivel a két sensei ekkorra már előttem volt és mind a ketten taijutsuval próbálkoztak. Párat kivédtem ugyan, de mivel nem vagyok Hyuga, így egy széllökéssel eltaszítottam őket magamtól. Bevetettem az első jutsut ami eszembe jutott ami nem volt más mint.

- Jég stílus: Emberi Jégkocka.

Célszerűbb lett volna a Hatakét mozgásképtelenné tennem, de mivel ő kitért a technikám elől, így kénytelen voltam a taijutsu mestert lefagyasztani. Ennek viszont az lett az eredménye hogy az eltérített jég egy ismeretlen ninját talált el. -Végül is vele akkor legalább már nem kell foglalkoznunk az biztos-