Naruko:
Dél fele járhatott már az idő, mikor megérkeztek hozzánk a jouninok. Méterről méterre haladtak. A földön és a fákon is egyaránt. Mindenkinél harcra készen elől volt a fegyvere, ami tovább fokozta bennem a stresszt, úgy ahogy Namiban is. Már csupán pár méter választotta el őket a genjutsutól és ahogy egyre közelebb értek hozzánk én annál idegesebb lettem. -Nem küzdhetek teljes erőmből, mert akkor megeshet hogy véletlen valakin halálos sebet ejtek. Viszont nem szabad őket alul értékelnem sem. Főleg nem Kakashi senseit, őt főleg nem.- Namival készítettünk egy egy klónt, akiket bent hagyunk a védett személyeknél, mivel muszály lesz majd nekünk kimennünk most már a frontra. Türelmetlenül vártuk, mikor sétálnak bele a csapdánkba. Utolsó pillanatokban villant be valami az agyamba, amit gyorsan végbe is vittünk Namival. További klónokat hoztunk létre, akiknek mind chakra elszívó kötelet adtunk a kezükbe. Ezekkel további értékes időt nyerhetünk magunknak. Épp időben vettük mi is a kezünkbe a köteleket, mert ebben a pillanatban mind egyszerre érték el a genjutsu falat és estek össze a kábítástól. Mi egy másodpercet sem habozva robbantunk ki a rejtekhelyről és kötöztük meg mindannyijukat. Amilyen gyorsan csak tudtuk kicsit távolabb húztuk őket egymástól, hogy ha felkelnek ne tudjanak segíteni egymásnak kiszabadulni. Ám ez nem jött össze teljesen, mivel a két sensei és Sasuke útközben felébredtek, így tőlük el kellett távolodnunk. Sem Sasuke, sem Kakashi sensei szemébe nem néztünk bele, mert tudtuk hogy használják a sharingant, legalább én és a klónjaim biztos hogy nem néztek a szemükbe.
- Végre hogy megvagytok!
Sóhajtott Kakashi sensei. Erős késztetést éreztem rá hogy szemébe nézve válaszoljak, mivel így illik, de tudtam hogy a halálomba rohannák evvel a tettemmel. Így csak a földet pásztázva mondtam neki meg a magamét.
- Viszont maguk is sensei. Na most akkor ki kapott el kit?
Incselkedtem sunyi rókamosolyt húzva ajkaimra. -Imádom amikor egy terv bejön- Ez a mosolyom mindig csak harc közben volt látható rajtam.
- Eddig 1:0 ide.
Pimaszkodott tovább barátnőm is. Ám ebben a pillanatban mind a hárman elvágták a köteleiket. -Basszus, tőlük már nem volt időnk elvenni a fegyvereiket-
- Biztos?
Kérdezte az ego bajnok Sasuke. Arcomon hangja hallatára lehervadt sunyi és megjelent állarc mosolyom.
- Csupán csak szerencsétek volt, mivel hamar felkeltetek a genjutsumból.
Válaszolt unokatestvérének Nami, aki erre egy szó nélkül rávetette magát. Mind a ketten kardal és sharingannal küzdöttek, annyi külömbséggel hogy Sasuke katanát, míg Kanami nodachit használt. Sasuke lépésére a két sensei is mozgásba lendült, ráadásul mind a ketten engem vettek célba. A klónok a veszélyt érzékelve megindultak felénk, de mi Namival megállítottuk őket.
- KLÓNOK, MARAD!
Kiáltottuk egyszerre. Pont ennyire is maradt időm mivel a két sensei ekkorra már előttem volt és mind a ketten taijutsuval próbálkoztak. Párat kivédtem ugyan, de mivel nem vagyok Hyuga, így egy széllökéssel eltaszítottam őket magamtól. Bevetettem az első jutsut ami eszembe jutott ami nem volt más mint.
- Jég stílus: Emberi Jégkocka.
Célszerűbb lett volna a Hatakét mozgásképtelenné tennem, de mivel ő kitért a technikám elől, így kénytelen voltam a taijutsu mestert lefagyasztani. Ennek viszont az lett az eredménye hogy az eltérített jég egy ismeretlen ninját talált el. -Végül is vele akkor legalább már nem kell foglalkoznunk az biztos-
ESTÁS LEYENDO
Hugik
FanficUzumaki Naruko A könyv egyik főhösnője, teljesen átvette az anyai szerepet és mindent megtesz hogy megvédje ikertestverét Narutot. Keményen edz, hogy elérje álmát. Az álmát ami az hogy ANBU ügynök lehessen Uchiha Kanami Az erős és hajthatatlan legj...