Hugik

31. Tökéletes tanár-diák kapcsolat

Kakashi:

Már negyed egy is elmúlt, de Tsunade-sama még mindig nem érkezett vissza az irodába, pedig Sizune-san azt mondta, hogy csak a délelőttöt kérte ki a hokage.

- Megkeresem a chakrájukat.

Sóhajtott Kanami, vártunk hogy mit mond, de csak halkan szitkozódva megfordúlt és a lépcső felé vette az irányt.

- A főutcán vannak, feltehetően valami bárnál, mind a kettejük chakrája kiszámíthatatlanúl imbojog.

- Valahogy gondolhattuk volna.

Nevetett kínosan Sakura, előttem sétálva. Pár perc után meg is érkeztünk az egyik étterembe, ahol azonnal észre is vettük az éppen nagyon hadonszó, még mindig véres ruhát viselő Rukot és a szorgosan jegyzetelő Tsunadét. Azonnal feléjük vettük az irányt.

- Szóval, ha nem kap új testet, meghal!

Hangzott el Ruko szájából ez a mondat, pont mikor megérkeztünk a kupéjukhoz, bár belebotlott a nyelve pár szóba, ami a részegségére utalt.

- Tsunade-sama, elindulnánk a küldetésünkre, Uchiha Itachit visszahozni a faluba.

Álltam meg a hokagéval szembe, aki rám emelte alkoholtól részeges tekintetét.

- Rendbe, rendbe, én addig tovább faggatom Narukot.

Emelte vissza tekintetét a vele szemben ülő lányra, és elé tolt egy újabb üveg saket. Ruko erre csak lefejelte az asztalt.

- Neeeem... én nem iszom többet!

Tolta vissza a hokage elé az italt.

- Hé, Tsunade banya! Ne itasd le a hugom!

Lépett előrébb Naruto, hogy huga védelmébe kelljen.

- Jé te is itt vagy bátyó!

Fordította felénk fejét a szőke lány. Szemei vörösek voltak az alkoholtól és nedvesek, valószínűleg a sírástól. Szemei alatt fekete karikák rajzolódtak ki, hisz Kanami elmondása alapján valószínűleg egy percet sem aludt az éjjel.

- Tsunade-sama mégis miért itatta le Narukot?

Kérdezte az Uchiha lány, végig a gesztenye barna szemű nőre nézve.

- Hogy könnyen kihúzhassam belőle a kényes részleteket, és nem mellékesen hogy egy kicsit ellazuljon. Szegény szerencsétlen tiszta ideg volt.

- Ez akkor sem megoldás.

Csóválta fejét Kanami, miközben gondterhelten felsóhajtott és barátnőjére nézett.

- Naru nem maradhat itt. Haza kell vinni, most!

- Majd én hazaviszem és vigyázok is rá, ti menjetek csak nélkülem. Sakura te leszel a kapitány a távollétemben.

Néztem rájuk, láttam hogy Sakura mondana valamit, de megszólaltam, mielőtt ő tette volna meg.

- Azért téged neveztelek ki, mert neked ebben a küldetésben nincs semmi személyes és tudsz racionálisan gondolkodni.