Hugik

35. Réglátott ismerősök

Kanami:

Csak álltunk csendben és vártunk Narura, aki meg sem mozdult, mióta odaállt. -Aggódom érte. Remélem nem fagyott le megint-

- Naru

Szólaltam meg halkan, de semmi. Rémülten léptem mellé, miközben ismét nevén szólítottam. Ahogy megláttam arcát torkomba azonnal gombóc szorult. Arca kifejezéstelenül rezzenéstelen volt, pont úgy ahogyan szemei is. Mikor leraktam a rózsát és ránéztem az arcára, szemei még csillogtak a visszatartott könnyektől. Hátranéztem az összegyűlt ismerősökre, akik mind kérdően és ijedten néztek rám.

- Nem szeretnék parancsolgatni, de kérek mindenkit hogy lépjen hátrébb. Legyetek tisztes távolságra tőlünk és semmi, ismétlem semmi esetre se avatkozzon bele senki sem abba ami most történni fog.

Kértem őket félig meghajolva.

- Mi történt Narukoval?

Kérdezte azonnal a hokage.

- Naru agya lefagyott. Mindig ez történik amikor besokkolja magát.

Válaszoltam csendesen, mégis hallhatóan. Nem mertem felemelkedni, hisz akkor tisztán leolvasható lett volna szemeimből az aggodalom.

- Hogyan? Miért?

Akadt ki Tsunade-sama és hallottam hogy megindult felénk, erre felkaptam a tekintetemet és Naru elé álltam.

- Kérem ne érjen hozzá!

Néztem fel egyenesen a barnaszenű asszonyra.

- Amint hozzáérünk reflexszerűen támad, de nem sipogásképpen. Mikor először ilyen történt akkorát belém rúgott hogy minimum tíz métert repültem egy szikláig, ami berepedt, emellett három bordám is eltört.

Fejtettem ki a miértjét, mire minden itt lévő lefagyott és a hokage asszony is hátralépett.

- Miért alakult ez ki nála?

Kérdezte Jiraja-sama, mire felé fordultam.

- Az én hibám. Még régebben, mikor a szokásos havi fejlődésünket mutattuk be aty... Orochimarunak ő kényszerített rá hogy bevessem egy akkor még kísérleti fázisban lévő genjutsumat. Még nem volt kész az a genjutsu, nem gyakoroltam elégszer, ezt Naru is tudta jól. Mind a ketten idegesek voltunk és ez kihatott a következményekre is. Habár a genjutsu menetével minden rendben volt és leállítottam az agyát, miután véget vetettem neki Naru még mindig ugyan úgy állt és nem csinált semmit, pont úgy ahogy most is... Azóta akár hányszor beidegeli magát, annyira, mint akkor ez az utóhatás életbe lép és leáll az agya.

Mondtam végig a fehér hajú sanin szemeibe nézve.

- Rendben, tedd amit tenned kell ahhoz hogy Naruko ismét szellemileg is itt legyen köztünk.

Mondta a hokage, majd mindenkit hátratessékelt. Nagy levegőt vettem, majd támadóállásba álltam és hozzáértem Naru vállához. Barátnőm azonnal összerezzent, majd, feldobta bal kezében lévő virágot az ég felé és ütött jobb kezével, amit kivédtem, majd egy gyors fordulattal mögém került, eközben középső ujján lévő pecsétből előpecsételte vésztartalék háromágú kunaiját, amit oldalamba akart szúrni, de megfordultam és erősen megmarkoltam mind két kezét, miközben közvetlen belenéztem ég kék szemeibe, végül lefejeltem hogy észhez térjen. Eztán végre feleszmélt. Testtartása elernyedt és nagyokat pislogva megrázta fejét. Elengedtem őt majd hátrébb lépve elkaptam az épp most leeső fehér rózsát, amit mosolyogva felé nyújtottam.