Hugik

42. Pain

Naruko:

A szívem a torkomban dobogott. Már messziről éreztem a hatalmas chakrákat. Heten voltak, ebből egy a keresztapám és a többi ugyan olyan chakra. -Klónok lehetnek? De hogy lehet egy klón ilyen erős?- Annyi kérdésem volt, de nem tudtam semmire sem a választ. Ahogy a városon futottam keresztül egyszer csak  lila hajú nő repült be elém a hatalmas papír szárnyaival.

- Nem mehetsz oda!

Kiáltotta, majd egy csomó papír darabot küldött felém. Hátrébb ugortam és egy széllökéssel eltaszítottam őt magamtól. Készítettem egy klónt, én pedig tovább futottam. Egy fokkal nyugodtabb voltam, mivel még éreztem a keresztapám chakráját, de az a chakra már elég gyenge volt, így teljes erőmből futottam felé. Ám egyszer csak eltűnt, csak így egyről a kettőre eltűnt. Önuralmam utolsó cseppje is odaveszett. Nem akartam már semmi mást csak bosszút. Lassú és fájdalmas halálát látni annak, aki kiontotta a keresztapám életét. Megidéztem Szeszát aki, mindent elpusztított ami az utunkba került. Hangosak és feltűnőek voltunk, de ez már nem érdekelt. Ahogy odaértem a gyárépület mögé, egyből megláttam az öt szinte ugyan olyan alakot. Viszont valami nem stimmelt velük kapcsolatban, a chakrájuk teljesen ugyan az volt, ami teljességgel lehetetlen, mert nem ugyan úgy néztek ki. -Még a bátyámnak és nekem sem teljesen ugyan olyan a chakránk, pedig ikrek vagyunk. Eddig azt hittem hogy klónokkal lesz dolgom, de ezek nem klónok. Mind különbözően néztek ki, csupán a hajuk volt sárga, a szemükben rinnengan égett és számtalan chakra rúd éktelenkedett rajtuk. Chakra rúd... olyan mintha az valami központ lenne.- Ennyi időm volt gondolkodni, mert az egyik alak rám támadt. Eddig Szesza időt nyert nekem, mert minden felém irányuló támadást elhárított, viszont az egyik csak feljutott. Az a fura kopasz, mosolygó alak. Azonnal elrúgtam őt magamtól, de ő a levegőben átváltozott. -Ez nem ember- Jöttem rá, de ezt nem mutathattam ki. Nem jöhetnek rá hogy mit tudok róluk. Hat karja lett és három arca, a hátából pedig egy borotvaéles penge-farok nyúlik ki. Azonnal rám vetette magát és a farkával kezdett el hadonászni. Sorra védtem ki a támadásait és támadtam volna vissza, de mindig kitért a támadásaim elől. Ez még nem is lett volna olyan fura, ha ezt normálisan csinálja, de ennek az alaknak egy pillanatra sem rezzent meg az arca, vagy a szeme, nem követte figyelemmel a mozdulataimat. Olyan volt, mint egy báb, de nem láttam sehol sem a bábmester, és nem is éreztem itt mást. Ez frusztrációval töltött el. Megelégelve a játszadozást egy erős víz technikával ellőttem az ellenfelemet a velem szemben lévő épület falának.

- Hol van Jiraja?

Néztem le a legnormálisabban kinéző tagra. A haja úgy állt mint a bátyámnak, a többi alakhoz képest neki csak az orrában volt hat chakra rúd és a fülében még pár. Előtte egy nagy darab, kócos hajú rusnya alak állt. -Ő lehet a főnök, vagy valami központi személy- Vontam le a következtetést az előtte álló védelmező állásából.

- Nem tudom, csak úgy eltűnt.

Mondta a normálisabban kinéző. Végig a szemembe nézett, de a hangja olyan személytelen volt. Tényleg olyan volt, mintha ezek mind bábok lennének. 

- És ezt higgyem is el, Pain?

Kérdeztem a lehető legellenszenvesebb hangomon, amit jelen helyzetben ki bírtam facsarni magamból. Viszont ő még mindig faarccal bámult rám. Gyorsan körbenéztem, és valami szemet szúrt. Csak öt ellenséget láttam, de a mielőbb még hatot érzékeltem. -E szerint tényleg csak eltűntek. Keresztapa lehet csak elteleportált valahova és magával vitte az egyiket. Okos húzás. Egyesesével leszedni az ellenfelet.- 

- Nem igen érdekel hogy elhiszed-e vagy sem, Uzumaki Naruko.

Hangja még mindig úgy hagyta el a száját, mintha egy báb lenne. Monoton volt és érzelem mentes, a szája sem mozgott megfelelő képpen. Már semmi kétségem nem volt a felől hogy ezek csak bábok, de hol lehet az aki irányítja őket?