Hugik

34. Bárcsak szobor lehetnék

Naruko:

Reggel vagy hát pontosabban hajnalban ahogy Namival felkeltünk a bátyám még nagyban húzta a lóbőrt, így csendben felvettük a tegnap este kimosott ruháinkat, amikert mindketten a bátyáinktól loptunk, és elmentünk otthonról. Az utcákon rajtunk kívül még senki sem járkált a hajnali szürkületre való tekintettel. A normális emberek ilyenkor még alszanak, de nekünk Namival már ez rutin hogy ilyenkor fent vagyunk. Egy ideig csak céltalanul bojongtunk a faluban és felfedeztük az oly rég látott lakóhelyünket ami annyi meg annyi változáson ment keresztül. Gondtalanul sétálhattunk, anélkül hogy a falusiak szikrázó tekintetét kellett volna elviselnem vagy Naminak a sok kérdéssel teli képet.

- Most hogy végig jártuk az egész falut, nem megyünk be a hokage irodába? Úgy mint te régen. Tudod amikor a segédje voltál.

Vetette fel Nami mikor ismételten a főutcán sétáltunk keresztül.

- Miért is ne? Biztos elvan havazva a sok papírmunkával.

Gondolkodtam el mosolyogva, majd elindultunk a hokage épület felé. Az irodába belépve szemünk elé tárult a halmokban álló papír rengeteg. Mosolyogva sóhajtottam fel majd Namival nekikezdtünk a szelektálásnak. Ami olyan papir volt azt átvittem a dokumentum terembe, ahol jelentéseket és minden ilyesmit tartanak. Az aláírnivalókat és azokat amiről még döntést kell hozni egy egy stócba raktuk a hokage asztal két különböző oldalára hogy még véletlenül se keveredjenek össze. Mire mindennel végeztünk már lassan reggel 7óra lett, így ameddig még vártunk a hokage asszonyra felsöpörtünk és letöröltünk mindent. Éppen az ablakokat tisztítottuk le, mikor belépett Tsunade-sama, Sizune-san és Sakura társaságában az irodába. Mind a hármuk szeme kipattant és szájuk tátva maradt.

- Jóreggelt Tsunade-sama, Sizune-san, Sakura!

Köszöntünk Namival teljesen szinkronban és meghajoltunk előttük, pontosabban a hokage előtt.

- Jóreggelt lányok. Ezt ti csináltátok? És hogy hogy itt vagytok már?

Köszönt lefagyva a szőkehajú hölgy, majd sorozott meg kérdéseivel.

- Elnézést hogy engedélynélkül bejöttünk. Gondoltuk rendetrakunk ha már annyi gondot okozunk.

Feleltem még mindig fejethajtva. -Na meg ismerem magát Tsunade-sama, tudom hogy milyen könnyen elhagyja magát-

- Nem okoztok gondot lányok, dehogyis. Egyenesedjetek fel végre. Nem kell az engedélyem ahhoz hogy rendes emberekként álljatok itt előttem.

Kérte Tsunade-sama, így Namival fel is egyenesedtünk és végre szembenéztünk velük.

- Mit óhajt tőlünk Tsunade-sama?

Kérdezte Nami. Evvel a kérdésével egyet kellett értenem. Engem is érdekel hogy miért vagyunk itt.

- Oh igaz is!

Kapott észbe, majd gyorsan leült az asztala mögé, mi Namival pedig az íróasztal elé sétáltunk, hogy szembe lehessünk vele. Sizune-san és Sakura pedig odaálltak a hokage asszony két oldalára.

- Nos akkor. Tegnap mind a ketten részt vettetek egy egy A besorolású küldetésen és sok mindenen mentetek keresztül, ezért odaadom a küldetésekért járó összeget plusz egyet egyet, mivel Sakura felajánlotta az ő fizetését is, azzal a feltétellel hogy együtt elmentek és bevásároltok. Elintézem a lakásotokat még délelőtt, ha ebédszünet után visszajöttök megkapjátok a lakást. Valamint a temetést is elintéztem, ma délután 15:00-kor lesz, ha megfelel, addigra készül el a sírkő is. Meg persze a Jonin vizsgátokat is előjegyeztem. Pontos dátumot még nem tudok, de amint meglesz értesítelek benneteket.