Hugik

43. A három árva története

Másnap:
Kanami

Amint meghallottam mi történt tegnap Naruval, az első utam a kórházba vezetett. Mikor beléptem a kórterembe Jiraja-sama már ébren volt és az ágyán ült.

- Jó Napot Jiraja-sama!

Hajoltam meg egy kicsit, majd becsuktam magam mögött az ajtót és beljebb léptem a szobában.

- Helló Kanami. Narukohoz jöttél?

- Igen.

Bólintottam, majd oda is léptem barátnőm ágya mellé. Szeme még mindig beesett és lila volt, a chakrája pedig nagyon alacsony.

- Tsuna azt mondta hogy még egy napig biztos aludni fog. Az utolsó csepp chakráját is elhasználta arra, hogy meggyógyítsa a karomat.

Emelte fel a bal karját, vagy pontosabban azt a 10 cm-t ami maradt belőle. Meghűlve néztem a bekötözött felkarját, majd vissza vezettem tekintetemet ájult barátnőmre.

- Ezt nem is tudtam. Sasu és Naruto csak annyit mondtak, hogy mind a ketten kórházban vagytok.

Kicsit fura volt hogy letegeztem az egyik nagy Sanint, de hát végül is ő kérte hogy tegezzük őt. A már jól ismert fojtogató bűntudat kezdett el körül venni, ahogy barátnőmet néztem. Mennyiszer kellet átélnem, azt hogy az ájult barátnőmet nézzem és azt várjam hogy vajon mikor kel fel. Bár most nem én okoztam az állapotát, mégis megszorult a torkom ahogy néztem őt. Én itthon aludtam miközben ő valahol harcolt.

- Ott kellet volna lennem vele. Hisz mi mindig mindent együtt csináltunk, de mióta itt vagyunk Konohában megváltozott... Távolság tartóbb lett, kevesebbet beszél és mintha frusztráltabb lenne...

Ezek a baljós, sötét gondolatok csak úgy kicsúsztak a számon. Nem feltétlen Jiraja-samának mondtam őket, de azért egy kicsit mégis. Azt akartam hogy tudja, valami nincs rendben Narukoval. Valami nyomja a lelkét, csak nem mondja el. Igaz, tudom hogy ő sosem beszélt csak úgy az érzéseiről, mert az érzésektől gyengének és sebezhetőnek érezte magát. Viszont én valahogy mindig meg tudtam törni a burkát. Egy pár alkalommal már rá kérdeztem hogy mi van vele, de mindig csak leintett, nem vett komolyan.

- Ne okold magad emiatt. Ruko mindig is nehéz eset volt, érzelmek szempontjából legalábbis.

Jött be az ajtón Kakashi-san, mire felé fordultam. A kezében egy csodaszép virágcsokor volt, amiben kék ibolya, bíbor ibolya, kék jácint, bíbor jácint és ernyős sárma volt. Ez a három fajta virág három más színben gyönyörűen mutatott egymás mellett. A lila, kék és fehér, mind illetek Naruhoz, úgy ahogy a virágok jelentései is. Bár nem tudom hogy Kakashi sensei mennyire ért a virágok szimbolikájához, de azért valamely szinten remélem hogy ez nem csak egy sima bolti előre összeállított csokor.

- Tudom hogy Naru már csak ilyen, de ettől még nem kellene mindennel egyedül megküzdenie...

Válaszoltam végre a senseinek, aki idő közben idejött mellém és belehelyezze az asztalon elhelyezkedő vázába a csokrot.

- Milyen szép csokor. Milyen alkalomból hozta Kakashi-san? Nem hinném hogy csak azért, mert Naru kórházba került.

- Meg mondva az őszinte igazat ez a csokor ilyen gratula ajándék lenne. Mivel még a chuninná válását sem tudtuk megünnepelni, nem hogy a jounin vizsgáját. Anno, pont aznap rabolták el, most pedig a vizsga után azonnal felszívódtatok, másnap pedig már el is mentetek.