Itachi
Ahogy egyre feljebb repültem a levegő annál ritkább lett. Tüdőmbe egyre kevesebb oxigén jutott, így köhögni kezdtem. A fájdalom egyre elviselhetetlenebb lett az évek során. Mára már naponta többször is elkap a véres köhögőroham. Fülem csengeni kezdett és egy pillanatra elvesztettem eszméletemet. A következő kép amire feleszméltem hogy Nami Sasanojának kezén fekszem, ő pedig lassan lehelyez a földre. Gyorsan beletöröltem véres arcomat és kezemet köpenyem belső felébe, hogy ne vegyék észre. -Nem így terveztem én ezt. Klónokat akartam készíteni és úgy a mélybevetni magamat, hogy ne tudjanak megmenteni. Viszont ez már későbánat.- Amint Nami a földre helyezett öcsém és Shisui? közrefogtak. Nagyokat pislogva néztem fel rá, de ő csak mérgesen és szánakozva nézett szemeimbe.
- Itt maradsz!
Szólt rám öcsém, majd felemelte fejét unokahugunkra.
- Shisui te hogy... hogy kerülsz ide?
- Hugi idézett meg hogy egy kis észt verjek beléd és...
Folytatta volna, de ekkor öcsém halk szitkozódását hallottuk meg, és pár földetrengető dobogást. Nami felé kaptuk fejünket, majd mind a hárman egy emberként kiáltottunk fel mikor a Sasanouja eltűnt ő pedig a föld felé kezdett el zuhanni. Már túl sok chakrát használtam fel ahhoz, hogy megtudjam idézni a Sasanoumat, vagy bármilyen jutsut képes legyek véghezvinni. Öcsém tehetetlenül toporgott ott, ahova valószínűleg Nami esni fog. Shisui pedig viszonylag nyugodtan álldogált mellettem.
- Hogy vagy ilyen nyugott?
Néztem fel rá kérdőn, mire vállamra rakta kezét és egy nyugtató mosolyt küldött felém.
- Nem lessz baja, tudom. Sok edzését és harcát láttam. Bízom benne hogy nem lessz baja.
- Ha te mondod.
Sóhajtottam, ekkor egy hatalmas széllökés elrepített minket. Amint elült a szél mind felkászálódtunk és Namihoz futottunk, aki még mindig nem nyitotta ki a szemeit és gyógyítani is elkezdte azt.
- Hugi, nyisd ki a szemed!
Kérte hugától a mellettem térdelő Shisu, de Nami csak nemlegessen megrázta fejét.
- Nem tudom, de nincs baj, máskor is volt már ilyen, csak pihentetnem kell.
Bizonygatta miközben elővett két tekercset és lerakta elénk.
- Melyikre van ráírva hogy gyógyítás?
Kérdezte, mire öcsém ráhelyezte kezét Namiéra és kivette belőle a megfelelőt.
- Erre.
Válaszolta és a földre helyezte a tekercset. Nami addig visszarakta a másikat. Shisuval csendben figyeltük ahogy a két már nem is olyan kicsi testvérünk beszélget és mint régen csípkelődve szórakoznak. Visszaemlékeztem a régi szép időkre, amikor még gondtalanul kergertőztek hátul a kertben vagy az edzőpályán, miközben mi Shisuval beszélgettünk vagy edzettünk. Olyan aranyosak voltak mindig, és most is. Ők tényleg mintha egymásnak lennének teremtve.
- Bátyó, Ita, miért vagytok ilyen csendbe?
Rántott vissza Nami kérdése a jelenbe, aki épp szemét tekerte be fáslival.
YOU ARE READING
Hugik
FanfictionUzumaki Naruko A könyv egyik főhösnője, teljesen átvette az anyai szerepet és mindent megtesz hogy megvédje ikertestverét Narutot. Keményen edz, hogy elérje álmát. Az álmát ami az hogy ANBU ügynök lehessen Uchiha Kanami Az erős és hajthatatlan legj...