Hugik

2. Együtt a 7es csapatban

Naruko:

Tegnap lezajlottak a geninvizsgák. Mindenki átment, kivéve a bátyám, de tegnap este mégis fejpántal a fején jött haza. Persze kifaggattam és utána jól kupán is vágtam őt, amiért ekkora marhaságot csinált, de legbelül örültem neki hogy ő is átment, így együtt kezdhetjük meg a ninja életet. Most épp az osztályteremben ülök és hallgatom az osztály nyüzsgését, már éppen elhatároztam volna hogy kimegyek a mosdóba inni, mikor a bátyám ismét összetűzésbe keveredett Sasukéval. Minden lány -Kivéve Hinata, na meg én- odarohant és Sasuke pártját fogták a vitában. A bátyám felguggolt a padra Sasukéval szembe és így farkasszemezett vele, miközben nagyon mondta a magáét. Ez így ment egy ideig míg a bátyámat egy srác meg nem lökte így ő MEGCSÓKOLTA SASUKÉT?! A lányok mind felvisítottak és a bátyámra támadt aki egy jó ideig csak menekült előlük, majd az én hátam mögé bújt el. Én kitártam mind két karom így utukat álltam a Sasuke-mániás őrülteknek. A lányok még így is minden áron a bátyámat akarták megverni, így Kuramához fordultam aki vette az adást és adott át épp annyi chakrát hogy a szemem megváltozott.

- Az mondtam hagyátok őt békén!

Emeltem fel a hangom. Az összes lány összerezzent, majd hátrált egy lépést, de még néhány fiú is akik a "műsort" nézték. Szúrós szemekkel végignéztem a csürhén majd lehunytam szemem és visszaadtam Kuramának a chakráját így a rendes kék szememmel fordultam a bátyám felé.

- Abba kéne ezt a versengésedet hagynod bátyó! Nem leszek itt melleted mindig!

Ezzel megindultam a helyem felé. Minden szem engem nézett, de nem igazán zavart. Hozzászoktam már az évek alatt. A kamu mosolyommal az arcomon szépen elbatyogtam a helyemre és nemsokára megszólalt a csengő. Mindenki a helyére ült majd Iruka sensei jött be a terembe. Elmondta a csapatbeosztásokat, de az én nevemet kihagyta. Döbbenten, mérgesen és szomorúan ültem ott az óra végéig, bár ez kívülről nem látszódott, mert végig az állarcom mögé rejtőztem. Egész órán azon tanakodtam hogy vajon miért hagyta ki nevemet, mire rájöttem hogy ketten lebuktak tőlünk még pár éve, ezért nincs ki a csapat. Az óra végén odamentem Iruka senseihez.

- Jó napot Iruka sensei! Engem miért nem osztottak be egy csapatba sem?

Kérdeztem kissé szomorúan. Hiába tudtam az okát, mégsem értettem hogy mi lesz velem. Tudtam hogy vannak olyan "különleges bánásmódot igénylő shinobik" akik külön kiképzést kapnak, de ez nagyon ritka. Általában ezeket a shinobikat is csapatokba osszák, hogy ne tűnjenek ki. De ha ez lenne a helyzet ezt biztos mondta volna a sensei az órán. Így egyáltalán nem értettem mi lesz most velem.

- Szia Naruko! Hát igen akartam is veled beszélni erről. Mivel már minden csapatban meg van a három fő így te választhatsz hogy melyik csapatba szeretnél menni... Vagy mehetsz magántanárhoz is, mivel te vagy az osztályelső.

Nézett le rám kedvesen a tanári asztal mögül Iruka sensei.

- Nem igen szeretnék különcködni.

Húztam el a számat. Részben azért, mert egyrészem tényleg így gondolta, a másik meg ha magántanárhoz mennék, akkor teljes mértékben el lennék szeparálva az osztálytársaimtól. Így a bátyámra sem tudnék odafigyelni, és ez aggasztana.

- Akkor maradnak a csapatok...

Nyujtott át egy lapot nekem a sensei, amin a kilenc csapat szerepelt. Igaz a csapatok felét ismertem csak, mivel A meg B osztály van, de egyébként sem kellett volna a lap. Hátrafordultam Kuramához -Bár már tudtam magamban a választ- hogy ő mit gondol hova menjek.