Hugik

28. Két élet forog kockán!

Naruko

A saját erőltetett fémes ízű köhögésemre riattam fel. Fel akartam ülni és kezeimet a szám elé tenni, de egy székhez voltam kötözve. Szemeimből kigördült pár könnycsepp az éles fájdalomtól és nyomástól, ami a tüdőmre nehezedett. Kezem híjján ölembe köhögtem tüdőm legméllyéről feltörő meleg véremet.

- Naru!

Hallottam meg magam mellől Kanami riadt hangját, de most képtelen voltam válaszolni. Lehajtott fejjel, minél jobban összegörnyedtem, hogy ellen nyomást gyakoroljak a tüdőmre. Pár percbe beletelt, mire rábírtam hagyni ezt az erőltetett köhögést. Teljesen kifáradtam ebbe az egészbe és a homlokom is begyöngyözött.

- Hol vagyunk?

Kérdeztem zihálva, elhalló hangon. Ekkor kinyílt az ajtó és meghallottam a régről ismerős kopogó magassarkút. Azt hittem hogy halucinálok, de meghallottam a hangját.

- Konohában.

Válaszólt Tsunade-sama, mire felkaptam a fejemet. Meg akartam kérdezni, hogy hogyan kerültünk ide, de úgy kiszáradt a torkom hogy ismét rámtört a köhögőroham. Tsunade-sama idelépett elém és az asztalon lévő poharat a számhoz emelte.

- Igyál!

Úgy is tettem, ahogy mondta.

- Köszönöm!

Mosolyodtam el hálásan, miután elemelte számtól az üres poharat. A hokage asszonytól csak egy meleg mosolyt kaptam, majd Namira vezette tekintetét.

- Te lennél Uchiha Kanami, igazam van?

Kérdezte felegyenesedve az előttem álló nő.

- Igen, Tsunade-sama!

Bólintott barátnőm.

- Elmesélnéd nekem kérlek hogy hogyan kerültél te Orochimaru kezei közé? És hogy mi köt titeket össze Narukoval?

Kérdezte a hokage, mire Nami rám emelte éjjfekete tekintetét. Bátorítóan rámosolyogtam.

- Csak őszintén, mindenről számolj be. Hidd el mostmár jó kezekben vagyunk.

Bíztatásomra csak bólintott majd belekezdett.

- 5 éves koromban egy nap Itachi eljött értem az akadémia elé. Aznap Sasuke délutáni edzésre ment az erdőbe, így csak azt hittem hazavisz. Mai napig élesen emlékszem minden szavára amit mondott miközben kivezetett a faluból és majd másfél óra séta múlva elértünk egy idős asszony házához. Itachi előre megbeszélte Dejy nénivel a dolgokat, így amint odaértünk megbökte a homlokomat, miközben a megszokottól ellentétesen azt mondta hogy sajnálom Kanami, nem lesz legközelebb, majd eltűnt...

Kanami nagy levegőt vett, majd fojtatta. Tudom hogy milyen nehéz neki felidézni ezt a napot. A napot amikor mindent elveszített.

- Nem egészem egy évig éltem Dejy néninél, mert egy nap ninják törték ránk a kunyhó ajtaját. Megölték a nagyit engem pedig elvittek a kígyó barlangjába... Dejy néni halálát látva ébredt fel a sharinganom, 6 évesen. Gondolom direkt csinálták így... Megkaptan Orochimaru-samától az irányító billogot, majd amint túléltem az utóhatásokat megkezdte a nevelésemet. Ha nem voltam képes megtanulni egy teknikát idő alatt, megkínzott a billoggal. Ha szökni vagy ellenszegülni próbáltam, szintén megkínzott. Ez ment éveken keresztül... Az öngyilkosságon gondolkodtam és már készültem elvágni a torkomat, mikor megjelent előttem a bátyám, aki azt mondta hogy erős vagyok és hogy még nem fejeztem be a feladatomat... Ez után másfél évre történt meg a Narus eset. Orochimaru-sama teste nem bírta kivárni az új test megérkezését, így az én testklónomat vette birtokul...