Izzó homokszem

Prológus

-Ez kemény volt. –dőlt be Tibor a kanapéba. Az egész napból csak most lesz pár óra szünete.

-Már megint nem akart elaludni? –kérdezte még a konyhában mosogató felesége.

-Persze hogy nem. És fogadjunk, hogy nem fogja végig aludni az estét.

-Ez még ilyen korban normális.

-Viszont ami miatt, az nem. –ült fel a férfi.

-Hátha kinövi.

-Nagyon remélem.

Mindketten el voltak fáradva. Timi egész nap itthon volt a kisfiúval, főzött, takarított, és foglalkoztatta. Majd mikor férje hazaért a munkából átvette tőle a dolgok egy részét. Tibor szinte elhasználta az összes energiáját, és türelmét az edzéseken, pedig a fia is igényelte ezeket bőven. Úgy döntött mára ennyi elég volt, és a fürdőszoba felé vette az irányt. A kádat megpillantva, viszont új ötlete támadt. Megengedte a vizet, és a konyhába indult. A felesége még mindig szorgosan dolgozott.

-Hagyd csak. Átveszem. –lépett mellé.

-Köszönöm Tibi, de nem szükséges. Már nincs sok hátra.

-Lazíts picit. Rád fér. –kezdte el masszírozni Timi hátát. -Már vár a forró fürdőd. –súgta fülébe.

-Na jó, megadom magam. Imádlak drágám. –csókolta meg férje arcát, és el is indult az új cél felé.

Tibor elégedetten elmosolyodott, és tempósan törölgetni kezdte az elmosott edényeket, majd sorban elpakolta őket. Egy nagyot sóhajtott a munka után. Nem gondolta volna, hogy az lesz neki a kikapcsolódás, hogy fél tízkor elintézheti a házimunkát. De hát, az emberek változnak. A hálóba sétált, de felesége még nem volt ott. Titkon örült is ennek. Levetette aznapi ruháit és a fürdőbe sietett. Timi még a kádban ült, lehunyt szemmel.

-Végre. –vetette magát a habok közé a bajnok is.

-Már azt hittem állva aludtál el. –mosolyodott el Timi.

-Nem sokon múlott. Jó picit relaxálni. –hunyta le szemét ő is. Majd csak annyit érzett, hogy egy test lágyan az övéhez simul. Ő automatikusan fonta körbe karjait körülötte. –Szeretlek. –csókolt bele felesége hajába.

-Én is szeretlek. –kapta vissza a csókot. Egy ideig még némán ültek a vízben, és próbálták kitisztítani a gondolataikat is. -Neked nem hiányzik már most? –nézett mélyen férje szemébe.

-Mindig hiányzik. De ő már túl van a fürdésen. És ha nem baj, nem ébresztem fel ezért.

-Nem baj. Csak... már régen fürödtünk hárman, és kitudja meddig engedi. Ki akarok használni minden percet.

-Értem. Majd holnap megpróbálom becsábítani.

-Az nagyon jó lenne.

Miután már hűlni kezdett a víz kiszálltak, és megtörölköztek. Nem maradt más dolguk, mint bevetni magukat az ágyba.

-Jó éjszakát! –puszilta meg Timi arcát férje.

-Neked is Tibi. Tibi...

-Mond.

-Azon gondolkodtam mi lenne ha... kis idő múlva négyen fürdenénk a kádban.

-Ezt most úgy értsem hogy...

-Én örülnék neki.

-Nem vagyok én most olyan formában.

-Figyelj. Az idő telik. Még most pont jó lenne. Csak négy év lenne köztük. És nekünk sincs már sok lehetőség.