Izzó homokszem

21

Botond megkönnyebbülve ért haza. Sokkal jobban volt. De nem csak a mozgás lett neki könnyebb. Mintha lelkileg is könnyebbült volna. Pedig nem is beszélt miközben Vince masszírozta. Mégis melegség öntötte el a szívét, és vágyott rá újból. A szeme ragyogott, fel volt töltve energiával ahogy csak rágondolt. A telefont pedig szinte percenként nézte, és várta az üzenetét. Mindenki boldog volt hogy már jobban van. Viszont azt senki nem tudhatta pontosan miért.

-Milyen volt a napod Máté? –kérdezte tőle édesanyja miközben pakolt a vacsora után.

-Régen volt ilyen jó.

-Ennek örülök. A suliban történt valami?

-Semmi különös. Csak találkoztam pár új emberrel. –szólt, miközben telefonja pittyenése vágott a mondatába. –Most mennem kell. –rohant fel a lépcsőn.

-Én ismerem ezt a nézést. –lépett Tibor felesége mellé.

-Komolyan?

-Hát... remélem jól gondolom.

Persze Tibor sem akarta lerohanni a fiát. Hagyott neki időt. De őt is izgatták az események. Azért csak nagy dolog ez az ember életében... már nem az ha csak megismeri őket. Érezte hogy történt valami más is.

-Bejöhetek? –kopogott gyermeke ajtaján.

-Gyere. –engedte be szobájába. –Miről szeretnél beszélni?

-Örülök annak hogy egyre jobb formába kerülsz. Hamarosan edzhetünk is, nem?

-Oh, igen persze... már hiányzik a terem. –válaszolta a fiú szinte kötelességből. Részben igaz volt, de most nagyon nem ezen járt az agya, amit Tibi tudott is.

-Nem akarok tapintatlan lenni. Figyelj... jól látom hogy...

-Hogy?

-Szerelmes vagy? –bökte ki Tibi amire gondolt. Fia pedig nagyot nyelt. Nem is kellett válaszolnia. De honnan? Ennyire látszik rajta? Pont most, amikor meg kellene próbálnia elengedni. Hiszen másé a szíve. Meggyógyul és vége lesz. Ő hosszú távon csak szenvedni fog, ha hagyja magát átadni az érzésnek. –Nyugalom. Ez egy tök jó dolog. Nem kell szégyelned.

-Igazából... szimpatikus. De van barátnője. Jobb ha elfelejtem.

-Na... semmi sem ilyen egyoldalú.

-Ők boldogok együtt apa. Nem állhatok a boldogságuk útjába.

-Ez igaz. Viszont bármikor történhet bármi. Na de mesélj inkább.

-Miről?

-Hát hogy... milyen is ő.

-Apa... most szerinted ez segít azon hogy... elfelejtsem?

-Csak meg szeretném tudni hogy milyen típusú emberek tetszenek.

-Hát kívülről is eléggé rendben van. De ha nem lenne ennyire kedves, segítőkész, türelmes... akkor nem lenne ez az egész. Túl jó hozzám.

-Szóval már beszéltetek is egymással. És tett is érted.

-Igen. Sokat... de nem szeretném...

-Nem kell aztán kiteregetni semmit, nem akarok kutakodni az életedben Boti. Ezt is nagyon köszönöm hogy megosztottad. Örülök hogy ismerkedsz. Így tovább. Hidd el hogy meg lesz az. És... én támogatni foglak.

-Köszönöm.

-Sok sikert! Pihend ki magad. –köszönt el Tibi, és mosollyal arcán lépett ki az ajtón. Milyen jó is lenne ha fiának összejönne egy kapcsolat. Igaz hogy az is sok stresszel járhat. De azért megvan a szépsége is.