Izzó homokszem

3

A fiatalok már előző este lázban égtek, hát még az esemény napján. Egész nap fel le rohangáltak, és várták az indulás időpontját.

-Botond, állj csak meg egy kicsit. –szóltak neki szülei.

-Igen, drága anya és apa.

-Jaj, gyakrabban kell elengednünk ezt a jó gyereket. Csak azt szerettük volna megjegyezni, hogy jó lett a hajad.

-Köszi. Jázmin csinálta. Már tegnap este befonta, és úgy aludtam, hogy ma ilyen természetesen tűnjön hullámosnak.

-Engem is mindig elkapott az anyja... régi szép idők. De gondold meg. Többször kellene így hordanod.

-Meggondolom.

-És nyugi. Úgy beszélsz, mint aki vallatáson van. Nem fogunk letartóztatni és fogdába zárni. Menj csak nyugodtan.

Természetesen Máté nagyon izgatott volt, mivel eltervezte, hogy ki akar rúgni a hámból. Nem akarta visszafogni magát. Végre nem egy kis aprósüteményes születésnapi teapartiba, hanem egy rendes buliba volt hivatalos. Ahol lesz egy csomó vele egykorú fiatal. Minden adott lesz, hogy jót szórakozzon. Még az uncsijai is segítenek neki felkészülni, akikben teljes mértékben megbízik. Ő nem igazán van otthon a mai buli trendekben, de várta mit tanítanak neki. A lehető leggyorsabban rohant fel az emeletre.

-Sziasztok parti társak! –ért fel a fiú, és tett meg egy csípőmozgást.

-Valaki már nagyon éli. –mosolyodtak el az ikrek.

-Baj?

-Nem, dehogy is. Bocsi, de be vagyok jelentkezve Jázminhoz. –szólt Jakab.

-Haj-rá!

-Te jó... mi lesz még ha iszol is. Ezeket inkább mellőzd. Gyere, mondok pár jobb szöveget.

Így amíg a lány vasalta testvére haját, addig átvettek ezt azt, és mondhatni szóban már verhetetlenek voltak. De egy buliban a szavak vajmi keveset számítanak.

-Boti, hogy állsz a tánccal? –kérdezte tőle Jázmin.

-Én? Nem láttad az előbb? Annyi az összes tudásom. Sportoló vagyok, és nem táncos.

-A tánc is sport... Jaki tök ügyes benne.

-Köszönöm.

-Jó, de én nem ő vagyok.

-Na akkor itt az idő. Figyelj, és tanulj. –mondták, és be is álltak az alapállásba.

-Ez... melyik része a bulinak?

-Ha itt van párod, akkor az már jót jelent. –szóltak és egy nagyon komoly lassú táncot vittek véghez.

-Aha... ez szép volt. Azt hiszem én most megyek, és...

-Hé, hé, ne ilyen gyorsan haver. –fogta meg vállát Jakab, és visszahúzta. -Nem nehéz, és bármikor hasznát fogod venni.

-Ahj... na jó.

-Figyelj, itt van a lány. –mutatott a húgára. -Csak fogd meg egyik kezeddel a kezét, a másikkal meg a derekát.

-Így? –próbálkozott a fiú. Kicsit zavarba is jött, mikor a lány a vállára tette kezét, és eggyel közelebb lépett hozzá.

-Jó lesz, csak húzd ki magad. –mondta az irányítója, és meg is tette. -Remek. Nézz fel, a szemébe.

Nem kellett volna, hogy ez az egész nehézséget okozzon, viszont a lánynak gyönyörű kék szemei voltak. Meg eleve az arca, a biztató mosolya, és a puha keze. Teljesen elvesztette a kontrollt, de próbálta helyrehozni egy nagy levegővétellel.