me, myself and I /IOV II. ff/

6.

A napközben meglehetősen fülledt levegő estére kicsit lehűlt. Miközben kiléptem az utcára, elővettem a fülesem, majd elindítva a kedvenc lejátszási listámat elindultam a buszmegállóba. Nem volt messze, pár perc alatt oda is értem. Megnéztem a buszmenetrendet, majd fintorogva vettem tudomásul, hogy a többiek rám fognak várni a legtöbbet.

Nagyjából tíz perc várakozás után megérkezett a busz is. Fellépve a járműre bemondtam a sofőrnek, hogy hová kérek jegyet, majd kerestem egy üres sort, és leültem az ablak mellé. Mikor a busz elidult, egy pillanatig elgondolkodva néztem ki az ablakon. A telefonom értesítést jelzett, ezért érdeklődve néztem a kijelzőre. Rajmund írt, hogy ott vár a buszmegállóban. Megírtam neki, hogy még néhány perc, és ott leszek, majd eltettem a telefont.

Leszállva a buszról Rajmundhoz léptem, aki fülessel a fülében, a telefonjába merülve várt. Megkocogtattam a vállát, mire felnézett a telefonjából. Mikor észrevett, kikapva a füléből a fülest átölelt, majd megszólalt:

-Szia, Major.

-Szia - szóltam boldogan - Ez komoly? - kérdzetem, mikor észrevettem, hogy sikerült mindenttőnknek ugyanazt a cipőt felvennie. Méghozzá azt, amit együtt vettünk néhány napja.

-Ne már, Major. Ha tudom, hogy ebben jössz -  kezdte, azonban itt megállt, és elgondolkodott - nem, igazából akkor is ezt vettem volna fel -  fejezte be végül, mire mindkettőnkből kitört a röhögés.

-Viviékkel hol találkozunk? - kérdeztem, mikor sikerült abbahagynom a nevetést.

-Cowboy előbb írt, hogy már ott vannak a pubban.

-Ó, oké - mondtam, majd elindultunk a közeli szórakozóhelyre.

Mikor odaéertünk, Rajmund kinyitotta az ajtót, majd maga elé engedett.

-Köszi - szóltam, és bementem a pubba.

Mivel először jártam ezen a helyen, érdeklődve fordultam körbe, felmérve a helyet. Az épület nem volt túl nagy, viszont annál hangulatosabb. A falak mentén asztalok húzódtak, körülöttük padokkal, az ajtóval nagyjából szemben pedig a bárpult. Az egyik oldalon egy kisebb színpad állt, amire max 3-4 zenészt tudtam elképzelni egyszerre.

Miután körbenéztem, megállapodott a tekintetem az egyik padon, ahonnan Vivi integetett. Rajmund megfogta a kezem, majd magával húzva odament az asztalhoz.

-Szia, Vivi - köszönt, majd áthajolva az asztalon leökölpacsizott Dominikkal.

-Sziasztok - szóltam, mire Dominik felállt, így meg tudtam ölelni Vivit.

-Hova ülsz, Major? - kérdezte Rajmund, továbbra is állva, miközben várta, hogy megmondjam, kintre, vagy bentre akarok ülni.

-Mmm... kintre - gondoltam végig, mire Rajmund bólintott, és beült. Én is leültem mellé, majd fintorogva megráztam a fejem.

-Mi a gond? - kérdezte Rajmund szórakozottan, látva a fejemet.

-Inkább mégis bentre ülnék - mondtam szomorúan, mire Rajmund röhögve megrázta a fejét.

-Nem-nem. Előbb kintre akartál ülni, mostmár ott maradsz - szólt.

-Nemáár - tettettem csalódottságot - Meggondoltam magam!

-Hát, már késő. Már elhelyezkedtem itt - szólt, bemutatva, hogy milyen kényelmes az a hely.

Egy pillanatig szomorúan néztem, aztán hirtelen elhatározástól vezényelve felpattantam, és szimplán átmásztam Rajmundon, be a sarokba. Legalábbis ez lett volna a terv, ha Rajmund nem kap el, és ránt le félúton. Így viszont, elveszítve az egyensúlyom, háttal az ölébe huppantam. Ez őt látszólag nem zavarta, röhögve ült, kezét még mindig a derekamon pihentetve, nem hagyva, hogy felálljak. Nevetve hátrafordultam hozzá, és megcsókoltam, mire Viviéktől, akik eddig nevetve figyeltek, kaptam egy "óóóó" reakciót.