me, myself and I /IOV II. ff/

10.

Miután letusoltam és elkészültem, a konyhába indultam reggeliért. A hűtő előtt állva pakoltam ki a kenőket, mikor a telefonom rezzent egyet, új üzenetet jelezve. Felvont szemöldökkel néztem a képernyőt, amelyen Kata neve mellett egy rövid üzenet állt:
"Szép napot! Sajnálattal értesítelek, hogy megteltek a helyek a csapatban, nem veszünk be további táncosokat. Megértésedet köszönöm.    Kata"
Idegesen meredtem a rövid üzenetre, miközben olyan erővel szorítottam a telefont, hogy lefehéredtek az ujjbegyeim. Megteltek a helyek? Jól tudtam, hogy ez nem így működik, hisz szinte egész életemet tánccsapatban töltöttem. Tudtam, hogy egy csapatban soha nem telik be teljesen a hely, mindig van kapacitás egy-két új tagra. Éppen ezért volt nyilvánvaló számomra, hogy valami más van a háttérben. A fejemet rázva csaptam le a telefont a pultra, és eldöntöttem, hogy nem hagyom magam felidegesíteni ezen. Ha nem akar a csapatba, akkor nem akar - gondoltam, miközben elkészítettem a reggelimet. Evés közben felmentem instára, ami egyből feldobta Katáék táncsulis profilját. Kíváncsian nyitottam meg a storyt, amiben arról írt, hogy mennyire izgatott a ma esti meghallgatásoktól. Unottan pörgettem tovább az instát, majd elpakoltam a tányéromat, és a szobámba mentem. Viviéket semmiképpen nem akartam zavarni, Rajmund korábban említette, hogy programja van mára, így elég tanácstalanul ültem az ágyamon. Azon gondolkodtam, hogy mihez kezdjek így, hogy mégsincs tánccsapatom. Szisziékhez semmiképp nem mentem volna, kisebb tánciskolákkal nem próbálkozok, így csak Katáék maradtak. Amikor erre rájöttem, megráztam a fejem, majd felálltam, és átmentem Milán szobájába. Nem voltam hajlandó több időt pazarolni arra, hogy csapatot keressek, így is túl sok időt töltöttem ezzel, és kevesebb időm maradt arra, amit igazán szerettem: táncolni. Benyitottam Milán szobájába, mire kérdőn felém fordult.
-Van kedved mozizni? - kérdeztem jelelve, mire boldogan bólogatni kezdett.
-Oké, csak elkészülök - válaszolt.
Visszamentem a szobámba, és előhúztam egy kis táskát, majd beleraktam pénztárcámat és a telefonomat. A tükörbe nézve konstatáltam, hogy egész összeszedetten nézek ki, majd elindultam az ajtó felé.