me, myself and I /IOV II. ff/

12.

-Ma este kezdik adni az új horrorfilmet - mondtam, a telefonom kijelzőjét görgetve. Dominikkal és Rajmunddal egy kávézóban ülve vártuk, hogy Vivi végezzen a körmösnél, közben pedig Dominikot hallgattuk, akinek húga a kávézó másik végében volt élete első randiján.
-Legszívesebben leütném a srácot - mondta Dominik, és látszott rajta, hogy nagyon nem tetszik neki a helyzet. A húgára nézve hirtelen elöntött a hála, amiért nekem öcsém van: Tina festett szőke hajával, fél kiló sminkjével és kihívó topjával jobban hasonlított húszévesre, mintsem tizenháromra.
-A szüleid elengedték? - kérdeztem furcsállva a helyzetet.
-Örültek, hogy addig sem rajtuk fog követelőzni - válaszolta Dominik, és láttam rajta, hogy nagyon elege van már a húga viselkedéséből.
-Sziasztok - jelent meg Vivi mosolyogva, mire Dominik azonnal felállt, megpuszilta, és átadta neki a helyét.
-Az ott nem Tina? - kérdezte Vivi Dominiktól, aki időközben odahúzott egy széket a szomszéd asztaltól.
-De, sajnos.
-Jesszusom - mondta Vivi, majd egyszerre kaptuk el a tekintetünket, amikor a srác az asztalon áthajolva szabályosan rámászott Tinára. Egy pillanatig látszódott a meglepettség Tina arcán, a következő pillanatban azonban észhez tért, és olyan gyorsan pattant fel, hogy a szék is felborult alatta.
-Te perverz állat! - kiáltotta, majd kiviharzott a kávézóból.
Dominik eddig bírta türtőztetni magát, hirtelen felpattant, és a srác felé indult. Vivi és Rajmund egyszerre kaptak utána, és sikerült megtartaniuk, mielőtt kárt tett volna a gyerekben.
-Nyugi, ember - nyugtatta Rajmund, miközben elengedték Dominik karjait - Nem ér annyit az a kissrác. A húgodnak legalább van magához való esze.
Úgy tűnt, Dominik tud uralkodni magán, így Vivire pillantottam, aki közben elvette az asztalról Dominik telefonját, és Tinát tárcsázta.
-Szia, Vivi vagyok. Jól vagy? - érdeklőtött kedvesen - Láttuk, mi történt az előbb, és azt kell, hogy mondjam, elég ügyesen kezelted a szituációt.
-Most már legalább tudod, miért ne kezdj ki idősebb srácokkal - folytatta, és láttam rajta, hogy érzékenyen érinti a téma. Odaléptem mellé, és megszorítottam a kezét, majd átvettem tőle a telefont.
-Debilek mindig lesznek, a különbség annyi, hogy az én korosztályomban mindenki az - válaszolt Tina sértődötten - Úgyhogy légyszíves ne szólj bele abba, amihez az égvilágon semmi közöd.
Felvont szemöldökkel figyeltem a telefont, és nem bírtam elhinni, amit hallottam. Miután felocsúdtam a döbbenetből, vettem egy nagy levegőt, majd a lehető legkedvesebb hangon megszólaltam:
-Figyelj, Tina. Vivi csak jót akart neked, úgy, ahogy Dominik is. Nem tudod, milyen szerencsés vagy, hogy ilyen bátyád van. Mindent megtenne érted, attól függetlenül, hogy megérdemled, vagy sem. Vivi pedig az egyik legkedvesebb és legjóindulatúbb ember, akivel valaha találkoztam, viszont ezzel a viselkedéssel mindkettejüket eltaszítod magad mellől. Gondold ezt végig - mondtam, majd bontottam a hívást.
Vivi hálásan nézett rám, mire én csak rámosolygtam, majd a fiúkat kezdtem keresni tekintetemmel.
-Rajmundék hova tűntek? - kérdeztem, de Vivi a vállát megvonva jelezte, hogy nem tudja.
Míg a fiúkat vártuk, a pulthoz lépve felesben kifizettük az italainkat, és már épp elővettem a telefonomat, hogy hívjam Rajmundot, amikor Vivi a vécék felé mutatott.
-Ott jönnek - mondta, és odafordulva egy pillanatra megijedtem: Rajmund és Dominik tartott felénk, mellettük az előbb még Tinára mászó sráccal. Ijedten pillantottam Rajmundra, attól félve, hogy balhé volt, azonban Rajmund félmosolyából láttam, hogy nincs gond. Megnyugodva fújtam ki a levegőt, majd figyeltem, ahogy a srác tisztelettudóan kezet ráz Dominikékkal, majd hátra sem nézve eliszkol.
-Ez mi volt? - kérdezte Vivi, miközben Dominik mögé lépett, és hátulról átölelte.
-Csak elbeszélgettünk egy kicsit a sráccal - válaszolt Dominik, majd Rajmundra nézve mosolyogva biccentett neki, amolyan "köszönöm" stílusban. Rajmund egy biccentéssel jelezte, hogy semmiség volt,majd hozzám lépve a fülembe súgott:
-Csörög a telefonod.
 Még a hideg is kirázott tőle, és épp azon voltam, hogy összeszedjem a gondolataimat, így nem igazán fogtam fel, amit mondott.
-Nem veszed fel? - kérdezte, majd egyszerűen kivette a farzsebemből a telefont, és a kezembe adta.
Mosolyogva pillantottam a képernyőre, a hívó nevét látva azonban rögtön lefagyott a mosolyom.
-A francba - hallottam Rajmund hangját, de nagyon távolinak tűnt.