me, myself and I /IOV II. ff/

17.

-Segítek - mondtam látva, hogy Rajmund keze tele van tálcákkal. Elé lépve kinyitottam a terasz ajtaját, majd becsuktam utána, es visszamentem a konyhába, hogy kivigyem az italokat.
-Cowboyék most indulnak - szólt Rajmund, miután lepakolta a kezéből a kajákat, és elővette a telefonját.
-Hányan leszünk kábé? - kérdeztem, mert eszembe jutott, hogy Viviéken kívül senkiről sem tudok, aki jönne.
-Anyámék ragaszkodtak hozzá, hogy áthívjam az unokatesómékat, plusz pár rokont. Viviékkel együtt - gondolkodott Rajmund hangosan - kábé tízen.
-Az nem olyan vészes - mondtam, majd a ház felé fordultam, ahonnan valami sípoló hang jött.
-Kapucsengő - mondta Rajmund, majd elindult ház irányába.

-Sziasztok  - köszöntem mosolyogva, és megöleltem Vivit, majd Dominikot.
-Régóta itt vagy? - kérdezte Dominik, áttéve az ajándéktáskát a másik kezébe, hogy megfoghassa Vivi derekát.
-Nemrég jöttem én is, épp annyi időnk volt, hogy kihordjuk a kajákat - mondtam. Vivi nyitotta a száját, azonban a kapucsengő félbeszakította.
-Megyek, beengedem őket - mondta Rajmund, újra a ház felé véve az irányt.
-Kiket várunk még? - kérdezte Vivi, és láttam rajta, hogy bár próbálta titkolni, ő is azt hitte - és talán bízott is benne -, hogy csak mi négyen leszünk.
-Pár rokont, a szülei ragaszkodtak hozzá, hogy meghívja őket. Én sem találkoztam még velük soha - válaszoltam, majd a ház hátsó ajtaja felé kaptam a fejem, ahonnan Rajmund lépett ki néhány körülbelül vele egyidős srác társaságában.
-Ő itt Vivi - mondta Rajmund, amikor mellénk értek, majd Dominikot is bemutatta a rokonainak. Miután megvoltak a kötelező kézfogások, Rajmund mellém lépett, és egyik kezét a derekamra tette.
-Ő pedig itt a barátnőm, Major - mondta, mintha a vezetéknevén hívni a barátnőjét a legtermészetesebb dolog lenne a világon.
-Sára - mondtam mosolyogva, majd kezet ráztam mindenkivel, és igyekeztem az összes nevet megjegyezni. Nem voltam biztos benne, de a beszélgetésükből úgy jött le, hogy ők Rajmund unokatesói. Szimpatikusak voltak, egyáltalán nem zárkózottak, vagy bunkók. Éppen egy Misi nevezetű sráccal beszélgettem, amikor Rajmund elhaladt mellettem, kezével egy fél másodpercig érintve a derekamat.
-Megjöttek a többiek - mondta, majd láttam, hogy a házon keresztül a kapuhoz megy.
Visszafordultam Misihez, és mosolyogva bólogattam, amikor azt mesélte, hogy az ő barátnője is szeretne táncolni, de nem tudja, hogy kezdje el.
-Ha gondolja, nyugodtan benézhet hozzánk egy órára, és meglátja, hogy tetszik-e neki - ajánlottam fel, majd a telefonomon megmutattam neki Katáék táncstúdiójának instáját.

Vivivel, Dominikkal és pár másik sráccal a grill körül állva beszélgettünk, időnként megfordítva a készülő húsokat.
-Cowboy, tudsz segíteni egy pillanatra? - lépett hozzánk Rajmund.
-Persze - válaszolt egyből Dominik, majd Rajmund után ment, aki kinyitotta a garázs ajtaját. Vivivel kíváncsian néztük, ahogy a fiúk kerti székeket hoznak ki, majd raknak le a fűbe.
-Nincsenek is itt ennyien - jegyezte meg Vivi, és én is egyetértettem vele: összesen kábé nyolcan voltunk, abból négyen a pagoda alatt üldögéltek, Rajmundék viszont már legalább tíz széket kihoztak. Miután befejezték a pakolást, Dominik visszajött hozzánk, Rajmund pedig bement a házba, majd pár másodperccel később újra megjelent, nyomában legaláb tizenöt korunkbeli lánnyal és fiúval. Mindegyik kezében ital volt, és néhányan közülük láthatóan már akkor el voltak ázva. Rajmund az előbb kipakolt székekre mutatott, majd váltott még pár szót velük, mielőtt visszajött hozzánk. Mellénk érve elvette Dominiktól a felé nyújtott poharat, majd beleivott.
-A kék trikós a másodunokatestvérem, a mellette ülő csaj a húga. A többiek pedig néhány haver, akiket összeszedtek útközben - rajzolt képzeletbeli idézőjeleket a levegőbe - Mindegy, hagyom, hadd maradjanak egy kicsit józanodni, ne én legyek az a bunkó, aki elküldi a családját. Egy fél óra, és kirakom őket.

-Máris hozom - mondtam egy lánynak, majd a ház felé indultam. Mire a kertből a házhoz értem, legalább öt ember állított meg öt különböző kéréssel. Igyekeztem mindet észben tartani, miközben a konyhába lépve kinyitottam a hűtőt, és kivettem két palack ásványvizet. Leraktam őket a pultra, majd becsuktam a hűtőajtót. Épp poharakat kerestem, amikor Rajmund lépett a konyhába.
-Mizu, Major?
-Poharakat keresek, két csajszi összetört párat a teraszon - mondtam, tovább nyitogatva a szekrényeket - Megkértem Vivit, hogy takarítsa fel, de az összes poharatok túl csillivilli ahhoz, hogy kivigyem oda.
Fejemmel a terasz felé böktem, ahol pár lány éppen sörpongot játszott, a fiúk pedig körülöttük állva szurkoltak. Mindenki remekül szórakozott, csak egy dologról feledekeztek el: hogy ez az egész amúgy Rajmundék udvarában történik, nem pedig egy kocsmában, ahol nyugodtan kiabálhatnak, lökdösődhetnek kedvükre. Egyre nagyobb kezdett lenni a káosz, és éreztem, hogy Rajmund sem így képzelte el a kis összejövetelét.
Idegesen fújtam ki a levegőt, feldühödve azon, hogy egyesek milyen felelőtlenek tudnak lenni. Gondolataimból Rajmund szakított ki, aki mögém lépve két kezét a vállaimra tette, és körkörös mozdulatokkal kezdte masszírozni.
-Nyugi, Major, nem olyan rossz ez. Mindjárt hazaküldöm az egész részeg társaságot, és Dominikékkal nyugiban megünnepeljük, hogy megéltem a felnőttkort, oké? - mondta, én pedig akaratlanul is elnevettem magam szavai hallatán.
-Lazíts egy kicsit - suttogta a fülembe, és nagyon szívesen meg is fogadtam volna a tanácsát, azonban kezei, amelyek mostanra vállaimról a derekamra csúsztak, és onnan egyre lejjebb, eléggé megnehezítették a dolgomat.
A szétesés határán voltam, amikor egy hirtelen ötlettől vezérelve megfordultam, és egy apró csókot nyomtam szájára, majd meg sem várva a reakcióját, elkezdtem végigcsókolni az álla vonalát. Hallottam, ahogy hirtelen beszívja a levegőt, valamint érerztem, ahogy álkapcsa megfeszül érintésem alatt. Mikor elértem a nyakához, azt kezdtem apró csókokkal behinteni, amit ő egy alig hallható mordulással díjazott.
-Nekem úgy tűnik, hogy te vagy az, akinek lazítania kell egy kicsit. Mitől vagy így megfeszülve? - kérdeztem ártatlan hangnemben, felemelve fejemet  nyakáról, hogy a szemébe nézhessek.
-Na vajon mitől? - válaszolt mély hangon, és éreztem, ahogy keze újra megtalálja, majd megszorítja derekamat.
-Fogalmam sincs - mondtam nagyokat pislogva, továbbra is játszva az ártatlant. Rajmund hitetlenül felröhögött majd elengedte a derekamat.
-Megbánod még ezt, Major - ennyit mondott, mielőtt sarkon fordult, és kiment az ajtón.