me, myself and I /IOV II. ff/

11.

-Mit fogsz kérni? - jeleltem Milánnak, a mozi kínálatát nézve.
Miután kifizettem a kaját és a jegyeket, a moziterem felé indultunk. Elfoglaltuk a helyünket, és mindenféle elvárás nélkül vártuk a film kezdetét. Már megszoktuk, hogy csak animációs meséket és Zs-kategóriás akciófilmeket nézünk, mivel csak ezeket adják felirattal, így ettől a premiertől sem vártunk sokat. Épp Milán felé fordultam, hogy kérdezzek tőle valamit, amikor lekapcsolódtak a lámpák, és elkezdődött a vetítés. Egy legyintéssel jeleztem neki, hogy nem fontos, majd visszafordultam a vetítővászon felé.

-Ez nem is volt annyira szörnyű - jelelte Milán, miközben kiittam az utolsó kortyot az üdítőmből, majd eldobtam a palackot.
-Én is rosszabbra számítottam - válaszoltam - Bemegyünk még valahova?
Milán talán látta rajtam, hogy nincs igazán kedvem hazamenni, mivel mosolyogva felajánlotta, hogy menjünk be a plázában lévő sneakerboltba.
Míg én a polcok között bolyongva nézelődtem, hirtelen megcsörrent a telefonom. A képernyőre pillantottam, majd Milán felé fordultam.
-Bocsi, ezt fel kell vennem - jeleltem, felé mutatva a kijelzőt.
-Okés, addig én átmegyek a videójátékboltba - mutatott a sneakerbolttal szemben lévő elektronikai üzletre.
Bólintottam, majd mosolyt erőltetve magamra fogadtam a facetimeot.
-Szia, Major. - köszönt Rajmund, és nem tudtam figyelmen kívül hagyni, ahogy kinéz: akkor érhetett haza a kondiból, ugyanis vizes hajjal, és csupán egy sortban, felső nélkül nézett a kamerába. - Figyu, csak azért hívlak, hogy nincs-e kedved bekapni valamit a tájékoztató előtt. Négyre érted megyek, és fél hatra hazaviszlek, apád hadd örüljön - ajánlotta fel, nekem pedig összerándult a gyomrom. Nem is gondoltam még arra, hogy meg kell mondanom apunak, a drága kislányát mégsem vették be a tánccsapatba. A gondolatra egyből elkomorodtam, és éreztem, ahogy kezdek szétesni.
-Baszki, Major, baj van? Kit üssek le? - kérdezte Rajmund, és láttam, ahogy megfeszült a karja idegességében.
-Nem, senkit. Illetve... Ma reggel kaptam egy üzenetet Katától, hogy mégsem kellek - mondtam, és éreztem, hogy egyre nehezebben tartom magam. Nagyon úgy tűnt, hogy ez lett volna az utolsó esélyem, hogy csapatban táncoljak, és Kata hülyesége miatt most ettől is megfosztottak.
-Na jó, hol vagy, Major? Odamegyek - mondta ellenállást nem tűrő hangon, majd láttam, ahogy a tekintete rólam a háttérre vándorol - Te egy sneakerboltban vagy nélkülem? Na jó, Major, ennyi volt. Most bajban vagy - mondta összehúzott szemmel, mire szar kedvem ellenére is elnevettem magam.
-Tíz perc, és ott vagyok. Egyedül vagy? - váltott vissza komoly hangnemre.
-Nem, Milánnal jöttünk mozizni. Előbb ment át a szomszéd üzletbe.
-Oké, akkor menj oda hozzá, mindjárt ott vagyok.
-Oké, köszi - mondtam, majd kinyomtam. Szar kedvem ellenére is megmosolyogtatott, ahogy Rajmund reagált - felfogta, hogy mennyit jelentett volna nekem az a tánccsapat, és kérdés nélkül jött támogatni, hogy ne csússzak szét. Gondolataimból a telefonom rántott ki, amely Dominiktól jelzett üzenetet: "Ha bármit segíthetünk Vivivel, szólj, Sára! Nagyon szívesen megyünk."
Hirtelen melegség öntötte el a szívemet, amiért ilyen barátaim vannak. Rajmund szólt nekik, hogy nem vagyok jól, és egyből felajánlották a segítségüket, minden kérdés nélkül. Visszaírtam, majd kisétáltam az üzletből, és egyenesen Milánhoz mentem, aki éppen két videójáték között vacilált. Mikor odaléptem hozzá, kérdőn felém mutatta őket.
-Nem tudok dönteni, szerinted melyiket vegyem meg? - jelelte.
-Hozd mindkettőt, meghívlak - válaszoltam, majd a kasszához lépve kifizettem mindkét videójátékot.
Amíg a sneakerüzlet előtt állva Rajmundra vártunk, nagyjából felvázoltam Milánnak a helyzetemet. Nagyon jól kijönnek Rajmunddal, így ő is majdnem annyira örült az érkezésének, mint én
-Mit írt pontosan Kata? - kérdezte Milán, mire megmutattam neki az üzenetet. Homlokráncolva olvasta, majd idegesen megrázta a fejét.
-Én ezt nem értem. Tiszta hülye ez a nő, vagy mi van? - jelelte, és baromi jól esett tudni, hogy a maga módján ő is támogat. Kicsit jobb kedvre derített a gondolat, hogy minden ember, aki számít nekem, azonnal mellém állt, nem úgy, mint a régi "barátaim".
A gondolataimból Rajmund szakított ki, aki hátulról átölelt, majd magához fordítva megcsókolt.
-Itt vagyok, Major - mondta fél kézzel magához ölelve, miközben kezet rázott Milánnal.