me, myself and I /IOV II. ff/

15.

Fárádtan, zsongó fejjel, de ugyanakkor a táncolástól feltöltődve szálltam be a kocsiba.
-Milyen volt? - kérdezte apu, és hangjában jóindulatot véltem felfedezni.
-Nagyon jó, bár rengetegen voltak. Totál megy a fejem a nagy zsivajtól.
-A lényeg, hogy van hol táncolnod. Mikor lesznek a próbák?
-Még nem tudom, Kata jövő héten fogja összerakni az órarendeket.

Az út maradék része csendben telt, látszólag mindketten a gondolataunkba voltunk merülve. Beérve a szobámba mentem lepakolni, majd benyitottam Milánhoz. Mikor észrevett a szeme sarkából, letette a kezéből a kontrollert, és érdeklődve fordult felém.
-Hogy ment? - jelelte.
-Jól - válaszoltam -, csak rengetegen voltak. Szisziéknél sosem volt ekkora érdeklődés.
-Ez biztos azt jelenti, hogy Katáék jobbak. Most, hogy velük vagy, pedig legyőzhetetlenek lesztek.
Mosolyogva megköszöntem a bókot, majd hagytam Milánt tovább játszani, és visszamentem a szobámba.
Felemelve a telefonomat kiütögettem az insta-értesítéseket, és rányomtam Rajmund üzenetére,
melyben megkérdezte, hogy ment a meghallgatás, valamint meghívott a holnap esti szülinapi öszejövetelére.
Röviden összefoglaltam neki a meghallgatást, aztán megírtam, hogy szívesen elmegyek, csak írja meg, hánytól lesz.
Nemsokára érkezett is a válasz: "Hivatalosan nyolctól, de te gyere nyugodtan hamarabb."
Mosolyogva megírtam, hogy ott leszek, majd letéve a telefonomat a nappaliba indultam.
Mikor beléptem, anyu és apu a kanapén ülve tévézett.
-Holnap Rajmund szülinapot ünnepel. Estefelé átmegyek hozzájuk. Valamelyikőtök eldob?
-Elviszlek. Meddig leszel? - kérdezte anyu.
-Nem tudom, meddig fog tartani. Majd megkérdezem.
Visszamentem a szobámba, és felkapva a telefonomat írtam egy gyors üzit Rajmundnak, majd a fürdőbe indultam. Megnyitottam a csapot a kádon, majd a mosdóhoz lépve lemostam a sminkemet.

Egy bő trikóban és apró rövidgatyában ültem az ágyamon vizes hajjal, és folyamatosan mosolyogva néztem Rajmund üzenetét. Arra a kérdésemre, hogy mit tervez, megírta, hogy szűk körű összejövetel lesz az udvarukban, kertipartival.
A második kérdésem pedig az volt, hogy hányra jöjjenek értem, erre ennyit válaszolt:
"Arra gondoltam, itt alhatnál, ha van kedved"
Összeszedve minden lélekjelenlétemet, megírtam neki, hogy szívesen ott alszok. Továbbra is mosolyogva tettem le a telefonomat, és dőltem el az ágyon. Iszonyatosan ki voltam fáradva, de feltöltött a tény, hogy Rajmund először hívott át aludni magához, ráadásul pont a tizennyolcadik szülinapján. Miután eleget mosolyogtam, elnyomott az álom.

Reggel a telefonom rezgésére ébredtem. Félálomban kivettem a párnám alól, és hunyorogva oldottam fel a képernyőt. Gondoltam, hogy Rajmund írt valamit az estével kapcsolatban, és magamban már örültem is, amikor megláttam az értesítést: a Netflix levette a számlámról a havi bérletet. Körülbelül eddig tartott az örömöm, lekapcsolva a telefonomat visszadobtam az ágyra, majd a fürdőbe indultam elkészülni.

Tizenegy körül benyitottam Milán szobájába.
-Nincs kedved eljönni velem a plázába? Megjött Rajmund sneakere, ott van a boltan. Át kéne vennem, és elmehetnénk mekizni. Meghívlak - jeleltem. Milán válaszolt, hogy mindjárt mehetünk, én pedig visszamentem a szobámba, és felkaptam a pénztárcámat. Az előszobába lépve felvettük a cipőnket, majd kiléptünk az ajtón. Mivel anyuék dolgoztak, senki nem volt otthon rajtunk kívül, így kulcsra zártam az ajtót, és elindultunk.
A plázába érve először a sneakerbolt felé vettük az irányt. Miután átvettük a csomagot, befutottunk a papírboltba csomagolópapírért, majd beültünk a mekibe. Míg a kajánkra vártunk, Milán érdeklődve nyitotta ki a sneakeresdobozt, hogy megnézze, milyen cipőt vettem Rajmundnak.
-Tetszik? - kérdeztem.
-Aha, tök jó. Rajmund imádni fogja.
Bár öcsém nem olyan cipőmániás, mint én, kénytelen volt hozzászokni a hobbimhoz, miszerint "mérégdrága cipőket vásárolok, és alig hordom őket". Ezt természetesen apu mondta, aki nem szívleli a sneakergyűjtésemet, de nem igazán tehet ellene semmit, tekintve, hogy a saját pénzemből vásárolom őket. Gondolataimból egy fiatal pincér szakított ki, aki lepakolta az asztalra a rendelésünket, majd jó étvágyat kívánva elsietett.

A délután nyugisan telt. Miután hazaértünk Milánnal, összepakoltam és kicsit kitakarítottam a szobámban, majd leültem, hogy becsomagoljam Rajmund ajándékát. Épp zenét akartam kapcsolni, amikor megcsörrent a telefonom. Betettem a fülembe az airpodsomat, majd fogadtam Vivi videóhívását.
-Szia, Sára! Mizu?
-Szia. Semmi különös, épp most csomagolom Rajmund ajándékát.
-Mutii - mondta Vivi, és pedig felemeltem a cipősdobozt, és a kamera felé tartottam, Vivi pedig közel hajolva a képernyőhöz megvizsgálta.
-Nagyon szép, biztos tetszeni fog neki.
-Úgy bírom, amikor úgy tesztek, mintha érdekelnének a cipők - mondtam mosolyogva.
-Hát ja, nem az én világom - nevette el magát Vivi is - De Rajmundnak tetszeni fog, az tuti. Figyi, azért hívtalak, mert próbálom kitalálni, hogy mit vegyek fel estére, de fogalmam sincs. Te miben jössz?
-Fú, még én sem tudom. Szerintem valami pántos topot farmerrel.
-Nem fogsz fázni? Én egy pántosra akartam rávenni azt a hálós pulcsimat, tudod. De nem találom sehol, szerintem elveszetettem valahol.
-Nekem is van egy hasonló felsőm, ha gondolod, odaadom - mondtam, és felálltam, majd a szekrényemhez lépve előkotortam a horgolt fekete pulcsit.
-Kicsit átlátaszósabb, mint a tiéd, de szerintem jó lenne. Kéred?
-Te nem akartad ezt felvenni?
-Nem igazán hordom. Nyugodtan vedd fel.
-Okés, akkor elfogadom,köszi.
-Odavigyem Rajmundékhoz, vagy ideugrasz érte?
-Szerintem elfutok érte mindjárt.
-Okés, gyere nyugodtan.
Vivi megszakította a videóhívást, én pedig elindítva egy lejátszási listát folytattam a cipő csomagolását. Mikor kész lettem, ránéztem a telefonom képernyőjére, és konstatáltam, hogy sürgősen el kell kezdenem készülődni. Kinyitva a szekrényemet tanácstalanul nézelődtem a ruháim között, és fogalmam sem volt, hogy mit vegyek fel. Rövid nézelődés után végül egy sima farmer és egy megkötős top mellett döntöttem. Épp a felsőt próbáltam megkötni magamon, amikor megcsörrent a kapucsengő. Leszaladva a lépcsőn kinyitottam az ajtót, behívva a kint álló Vivit.
-De jó a felsőd! Segítsek megkötni? - kérdezte, amikor észrevette, hogy egy kézzel tartom magamon a topot.
-Aha, légyszi.
Miután megkötötte a felsőmet, az emeletre mentünk. A szobámba lépve az ágyra dobott pulcsira mutattam.
-Vedd fel nyugodtan, már kiraktam neked.
-Köszi - válaszolt Vivi, miközben felvette a pulcsit, és a tükrömben csekkolta magát.
-Milyen tusvonalat csináljak? - kérdeztem Vivi felé fordulva, kezemben a tusommal.
-Muti - ült le az ágyra, én pedig mellé ülve odaadtam neki a tust.

Már fél hét volt, mire Vivi elment. Miután megcsinálta a tusomat, befejeztem a sminkemet, és közben folyamatosan beszélgettünk. Elmeséltem neki, hogy Rajmund áthívott aludni, erre elmesélte, hogy ő egyre többször alszik Dominikéknál, vagy fordítva. Hat után aztán Vivinek csörögni kezdett a telefonja: Dominik hívta, hogy lassan elindul érte, mert még be akartak futni pár helyre a buli előtt. Miután Vivi elment, bementem anyuhoz, és szóltam, hogy lassan indulhatunk.

-Itt jobbra - szóltam, anyu pedig befordult Rajmundék utcájába - Ez lesz az, jobb oldalt.
-Okés - mondta anyu, miközben lelasított a ház előtt - Meddig leszel kábé?
Ekkor jutott eszembe, hogy teljesen elfelejtettem szólni anyuéknak, hogy itt aludnék. Látszólag ez nagyon nagy hiba volt, mert mihelyt kiejtettem a számon, anyu elkerekedett szemekkel nézett rám.
-Mi az, hogy itt aludnál? És ezt csak most tudod megmondani? Biztos, hogy nem. Éjfélre legyél otthon, nem érdekel, hogy oldod meg. Nem fogsz a barátodnál aludni, akivel, csak úgy mellékesen hozzátenném, összesen egyszer találkoztam! Felejtsd el.
Már nyitottam volna a számat, hogy mondjak valami csípőset, de aztán rájöttem, hogy felesleges. Ha anyu most döntött úgy, hogy felelős mintaszülőt fog játszani, úgysem tudok mit kezdeni vele. Szemforgatva felvettem a csomagot a hátsó ülésről, majd becsapva az ajtót a kapuhoz léptem.