me, myself and I /IOV II. ff/

5.

Az elkövetkező két napot gyakorlással töltöttem. Szinte biztos voltam benne, hogy bekerülök, viszont ettől függetlenül a lehető legjobban akartam teljesíteni. Először végigmentem az eddig kitalált koreóimon, tökéletesítgettem őket, majd rámentem az impróra is. Nem tudtam, hogy mit fog kellenem csinálni a meghallgatáson, ezért biztos, ami biztos, átmentem egy csomó felkapott beaten, hogy ne érjen meglepetés.

Kedd délután aztán fáradtan dőltem le az ágyamra. A szekrényemen levő tükörre néztem, ahonnan egy fáradt, de annál eltökéltebb lány nézett vissza rám. Felemelve feloldottam a telefonomat, majd az értesítésekre néztem. A csoportos chatünk új üzeneteket jelzett:

Dominik: Sziasztok! Nem jöttök ki? Este koncert lesz a pubban.

Vivi: De, én szivesen. Többiek?

Rajmund: Én is megyek.

Dominik: Sára?

Rajmund: Major mostanában nagyon elfoglalt...

Vivi: Akkor mi legyen?

Dominik: Vivi, odamegyek elétek. Rajmund, veled hol találkozzunk?

Rajmund: Odamegyek a pubhoz, de előbb megpróbálom összeszedni Majort.

Dominik: Jó, akkor ott találkozunk.

Mosolyogva zártam be a chatet, majd megnéztem a többi üzenetemet. Milán írt, valami videójátékbemutatóra ment a barátaival, és nem akart bejönni köszönni, mert tudta, hogy gyakorlok. Válaszként megírtam neki, hogy máskor nyugodtan jöjjön be, nem zavar, és hogy érezze jól magát. Ezután megláttam Rajmund üzeneteit, aki kétszer írt, hogy nem megyek-e velük. Benyomtam a hívást, majd a fülemhez emeltem a készüléket. Rajmund két csörgetés után felvette.

-Na mizu, Major? Kitáncoltad magad?

-Szia. Aha, végigmentem a létező összes beaten.

-Láttam a storyjaidat. Ne izgulj, simán bekerülsz. Kijössz a koncertre?

-Igen, ezért hívtam. Hogy álltok?

-Cowboy már úton van Vivihez, én még készülődök.

-Oké, akkor összekapom magam, és megyek én is.

-Mivel jössz?

-Felszállok a buszra, ott áll meg egy utcára a pubtól.

-Oké, a buszmegállóban várlak. Mondanám, hogy odamegyek elétek, de nem merek apukád előtt mutatkozni a múltkori után. Ki tudja, lehet meghallotta.

Ezen felnevettem.

-Ne aggódj, nem hallott semmit. Azzal van elfoglalva, hogy a lánya végre visszatér a régi életéhez. Magától felajánlotta, hogy holnap bevisz a meghallgatásra.

-Ezt örömmel hallom, Major. De várj már. Ez azt jelenti, hogy nem kell titokban felszöknöm a szobádba?

Értetlen arccal néztem a telefonra, majd felröhögtem.

-Meglátásom szerint erre semmi szükség. 

-Szerencse. Akkor ott találkozunk, Major!

-Várj egy pillanatot, Fehér. Miért is terveztél te az én szobámban? - kérdeztem folyamatosan nevetve. Rajmund a megszóllítás hallatán felröhögött, majd folyamatosan magyarázkodva végül elköszönt, és leraktuk. 

Megálltam a tükör előtt, és végignéztem magamon. Szürke melegítőben és fekete hasas ujjatlanban voltam, nulla sminkkel, a hajam egy kis copfba fogva a tarkómon. Fintorogva megállapítottam, hogy néztem már ki jobban is, majd mivel sürgetett az idő, gyorsan elkezdtem készülődni. Egy farmert választottam, fekete croptoppal, amire rávettem egy fekete pulcsit. A hajamat gyorsan kivasaltam, majd feldobtam egy egyszerű sminket. Rögtön jobb, gondoltam, miközben felkaptam a pénztárcámat és a telefonomat, majd bedobáltam őket egy táskába. Az előszobába lépve elköszöntem anyutól, majd apuhoz fordultam:

-Kimegyek Viviékkel egy koncerte, később jövök.

-Oké, de ne érj haza túl későn, holnap nagy nap lesz.

A szememet forgatva megígértem, hogy nem leszek sokáig, majd felvettem egy fekete-fehér Jordant, és kiléptem az útra.