me, myself and I /IOV II. ff/

16.

Becsengettem a kapucsengőn, és vártam. Pár másodperc múlva Rajmund jelent meg a kapuban, és ahogy megláttam, egy pillanatra elakadt a lélegzetem. Csupán egy szürke melegítő volt rajta, így látni lehetett kockásra edzett hasát, haja pedig vizesen lógott a szemébe. Rajmund észrevehette a zavaromat, mert a kapuban megállva elröhögte magát.
-Mi van, Major, tetszik, amit látsz?
-Mi? Ja, bocsi, csak elbambultam - szabadkoztam, és próbáltam összeszedni magam.
-Aha, persze. Gyere csak be - szólt még mindig mosolyogva, és kinyitva a kaput beinvitált.
A házba belépve Rajmund szüleivel találtam szembe magam, akik látszólag épp indulni készültek.
-Á, szia, Sára! Jó újra látni - lépett hozzám Ildikó, és megölelt. Utána Rajmund apja is odajött, és kezet fogott velem.
 - Mi már épp indulunk. Szórakozzatok jól, és Rajmund, vegyél fel valamit, ne parádézz itt félmeztelenül - adta ki az anyja az utasítást, majd még egyszer elköszöntek, és kimentek az ajtón.
-Bocs miattuk, néha nagyon durván sok tudnak lenni. Főleg anyu - szabadkozott Rajmund, miközben én a pulthoz léptem, hogy engedjek magamnak egy pohár vizet.
-A tiéd legalább nem seggfej - mondtam, és éreztem, hogy újra elönt a méreg anyu hisztije miatt.
-Ezt hogy érted, Major? Megint apád?
-Nem, most anyu. Kitalálta, hogy nem alhatok itt, éjfélre haza kell mennem.
-Ez komoly? - lépett a hátam mögé, és kezét két oldalt a pultnak támasztotta, bezárva engem a teste és a pult közé. Közelebb jött, már éreztem a lehelletét a nyakamon, amitől libabőrös lett a karom.
-Pedig nagyon vártam, hogy itt aludj - suttogta a fülembe, nekem pedig egyre hevesebben vert a szívem. Rajmund észrevehette, hogy milyen hatást vált ki belőlem, mert elégedetten elmosolyodott. Neem, biztos, hogy nem - gondoltam - Nem lehet, hogy csak így játszadozik velem, abba nekem is lesz beleszólásom. Jobb kezemmel felnyúltam, és hajába túrva közelebb húztam őt magamhoz, egészen addig, amíg hátulról nekem nem simult a teste. Éreztem, hogy megfeszül, és mélyen beszívja a levegőt, miközben keze a derekamra csúszott, és belemarkolt.
-Ne kezdj el olyat, amit nem tervezel befejezni, Major - mondta mély, rekedtes hangon.
-Ne haragudj, zavarba hoztalak? Nem volt szándékos - mondtam ártatlan hangon, majd átbújva a karja alatt kiszabadultam a kezei közül. Rajmund felém fordult, és hitetlenül felröhögött.
-Ezt még visszakapod, Major! Most ha megbocsátasz, el kell intéznem valamit - szólt, majd felkapva a telefonját a pultról a szobájába ment. Kíváncsian követtem, miközben azon gondolkodtam, mi lehet olyan fontos a telefonján hirtelen.
-Mit csinálsz? - kérdeztem, miközben mellé telepedtem az ágyon.
-Majd meglátod, Major - mondta, majd úgy fordult, hogy ne lássam a telefonja képernyőjét, és gépelni kezdett. Megvonva a vállam felvettem a távirányítóját az éjjeliszekrényről, és bekapcsoltam a tévét. Unottan váltogattam a csatornák között, amikor Rajmund egyszer csak elégedetten tette le a telefonját, majd derekamra fonva a kezét közelebb húzott magához.
-Nézd meg a telefonod - súgta a fülembe, és pedig erőt véve magamon felemeltem a telefonomat az asztalról. Elkerekedett szemmel néztem anyu üzenetét, amiben leírta, hogy átgondolták, és maradhatok éjszakára, ha nagyon szeretnék.
-Jesszusom, mit csináltál? - kérdeztem Rajmundtól hitetlenül.
-Beszélgettem az öcséddel, miért? - tettette az ártatlant, de nagyon jól tudtam, hogy ő kérte meg Milánt, hogy beszéljen anyuékkal.
-Mit nézünk? - kérdezte Rajmund. Meg akartam köszönni neki, amit csinált, de ahogy ránéztem, láttam rajta, hogy tényleg nem ezért tette. Egyszerűen azért, mert - ahogy azt nemrég meg is erősítette - szerette volna, ha nála alszom.
-Fogalmam sincs, csak bekapcsoltam valamit - fordultam én is a tévé képernyője felé, amin valami random sorozat ment.
-Elő kéne készíteni a kertet a sütögetéshez - mondta Rajmund.
-Mennyi az idő? - kérdeztem, mert valahogy nem akarózott felállnom Rajmund mellől.
-Fél nyolc lesz - mondta, majd megvárta, hogy felkeljek, így ő is fel tudott állni. A szekrényéhez lépve kivett egy fehér trikót, és magára kapta, miközben a konyha felé indult.
A kertbe kiérve letettem a kezemben tartott tálcát, majd érdeklődve néztem szét. Ezelőtt egyszer jártam Rajmundéknál, akkor pedig szakadt az eső, így nem tudtunk kimmeni a kertbe. Szétnézve megállapítottam, hogy egészen nagy, és ahogy a ház többi része, úgy ez sem vallott Rajmundra abszolút: minden makulátlan rendben volt, a bokrok és fák mérnöki pontossággal kimérve, a kis téglából kirakott út pedig tökéletes ívben kanyargott a fák között, hogy aztán a pagoda mellett elhaladva a tábortűzhöz érjen. Szinte már zavaróan tökéletes volt minden, és ahogy Rajmundra néztem, valahogy egyáltalán nem illett ebbe a képbe flegma, szinte mindenkit lekkopintós stílusával, nem feltétlenül kulturált megnyilvánulásaival, és híres - vagy inkább hírhedt balhéival.
-Tudom, nagyon csicsás - szólalt meg Rajmund - Anyám mániája, hogy az egész portának úgy kell kinéznie, mint egy ötcsillagos hotel.
Egyetértettem vele abban, hogy Ildikó talán tényleg túlzásba vitte a tervezést, de akaratlanul is arra gondoltam, hogy mennyire jó fejek a szülei. Mit meg nem adnék azért, hogy az legyen anyám legnagyobb hibája, hogy rendmániás!
-A te szüleid legalább nem úgy kezelnek, hogy minden percben esedbe juttassák, mit csesztél el.
-Csak a verseny óta. Hidd el, előtte rosszabbak voltak, mint a tieid - mondta, majd hozzám lépve átölelt - Nemtom mi baja a szüleidnek, de nagyon félreismernek téged, Major. Ha látnák, amilyen valójában vagy, nem így viszonyulnának hozzád. Ha pedig végképp eleged van belőlük, nálunk mindig szívesen látunk. Csak szólj előtte, hogy lerendezzem Milánnal anyádat.
Mihelyt ezt kimondta, kitört belőlem a nevetés.
-Köszi... mindent - mondtam a szemébe nézve.
-Ugyan már. A lényeg, hogy ma itt alszol, Major - mondta, majd magához húzva megcsókolt.