me, myself and I /IOV II. ff/

8.

Miután Vivi és én kifújtuk magunkat, lassan ideje volt indulni. A pubból kilépve megcsapott a hűvös esti levegő, így a kapucnimat a fejemre húztam, miközben megálltunk az épület előtt.
-Merre mentek? - kérdezte Dominik tőlem és Rajmundtól.
-Én haza - mutattam az egyik irányba.
-Gyalog? - kérdezte Rajmund.
-Aha - húztam el a számat- Már elment az utolsó busz.
-Eldobjalak? - kérdezte Dominik a motorja felé mutatva. Ösztönösen elmosolyodtam a kérdésén. Tudtam, hogy ez egy olyan dolog volt, amit inkább csak udvariasságból ajánlott fel, hogy ne kelljen a hidegben sétálnom. Azt is tudtam, hogy Vivi Dominikkal tervez hazamenni, de megmosolyogtatott, hogy még így is felajánlotta.
-Nem kell, köszi, hazasétálok - mondtam.
-Elkísérlek - szólt Rajmund, mire mosolyogva bólintottam.
Viviék Dominik motorja felé mentek, mi pedig Rajmunddal a másik irányba indultunk.

Csendben haladtunk egymás mellett, mindketten a gondolatainkba merülve.
-Hányra mész holnap? - szólalt meg Rajmund, megtörve a csendet.
-Hatra - mondtam. Kérdezés nélkül is tudtam, hogy mire gondol.
-Izgulsz?
-Nem - mondtam őszintén - Kata nem hívott volna, ha nem lennék elég jó.
-Ez igaz - bólintott Rajmund. Már azt hittem, hogy ezt lezártuk, amikor rövid hallgatás után újra megszólalt:
-Csak hogy tudd, Major. Bármit is mond holnap Kata, te vagy a legjobb táncos, akit ismerek. És nem mellesleg a legjobb fej lány is. Szóval ha bármi rosszat mond, tudd, hogy úgysincs igaza.
-Köszi, ez igazán jólesett - álltam meg, mert időközben megérkeztünk a házunk elé. Rajmund megállt velem szemben, és a szemembe nézve megszólalt:
-Nincs mit, Major. Csak őszinte voltam.
Mosolyogva néztem rá, mire kezét a derekamra téve magához húzott. Átfontam a kezeimet a nyaka körül, és hosszasan megcsókoltam, miközben az előbbi szavai jártak a fejemben.