Heartless |BEFEJEZETT|

4. Rész

~1 hónap múlva~

Violet:

Az a bizonyos nap óta minden óráján levegőnek néz, és csak akkor beszél velem, ha nagyon muszáj neki. Ami az elején zavart, de mostmár kezdem megszokni.
____________________________________

-VIOLEEET gyere filmezzünk - ordított le a szobájából Lauren, mert ott alszom ma nála.
-Jó megyek, csak nyugodj már meg. Mit nézünk?
Ha nem tudod akkor választok.-mondtam izgatottan
-A faszt, te biztos hogy nem választasz, vagy ha mégis akkor biztos bealszom a felénél. - már szakadt a röhögéstől.
-Most komolyan? Alkonyat? - Szenvedtem neki
-Hát most mi mást tudsz? Miután? - kérdezte
-Az se jobb, legyen akkor az első.

Elkezdtük nézni a filmet, de egy fél óra után már aludtunk (megjegyzem ez este 11 körül volt)
Reggel mikor felkeltem Lauren még aludt. És ma még terveztem menni edzeni, ezért ameddig alszik addig elpakolom a tegnapi filmnézés után hagyott kupit. Kb 10 perc múlva hallottam, hogy mocorog Lauren, úgyhogy felébredt. Megreggeliztünk felöltöztünk és utána rávettem Laurent nagy nehezen, hogy dél körül eljöjjön velem edzeni.

-Lauren akkor mehetüüünk? - nyújtottam el a szó végét.
- Igen, persze mehetünk, csak még elrakom a kulacsomat. - szólt ki a konyhából a lány.
____________________________________

Letudtuk az edzést, és utána hazamentünk mind ketten. Elmentem lefürödni és utána felvettem egy bő pólót és egy rövid nadrágot, majd elmentem aludni, mert kifárasztott az edzés eléggé. Viszonylag gyorsan elaludtam.
Kb este 10 fele felkeltem, mert nem tudtam tovább aludni, csak ezzel az a baj, hogy nem tudom mivel töltsem el az estém, mert holnap már suli, és nagy örömömre törivel kezdünk.
Lementem a konyhába és valami kaja után kutatva néztem a hűtőt.
- Szia. -köszönt mögöttem apa
- baszki de megijesztettél, hali! - kaptam jelenleg szívrohamot
- hogy telt a napod apa? - kérdeztem, de láttam, hogy meglepődött a kérdésemen. Tudni kell, hogy mióta Anya meghalt azóta romlott a kapcsolatom apával, és nem szoktam vele sűrűn beszélni.
- Jól köszönöm, elmentem elintézni egy pár dolgot a munkával kapcsolatban. Te hogy vagy most? - mondta mosolyogva.
- Viszonylag jól. Ez a tanév nagyon jól indult, és megismertem egy pár új embert is. - Mondtam apának. És reménykedtem, hogy nem kérdez rá, hogy kiket, mert nem mondhatom neki azt, hogy beleszerettem a tanáromba, aki mellesleg nő....
-Jolvan kislányom én megyek aludni, és jó éjszakát!
-Neked is apa! - nyomtam puszit az arcára

Felmentem a szobámba, és elkezdtem olvasni, mert unatkoztam, de egész végig Andi járt a fejemben ezért inkább lefeküdtem aludni.
____________________________________

Andi:

Az elmúlt 1 hónapban nem is foglalkoztam, csak akkor ha muszály volt Violettel amit szerintem ő is észrevett. A napjaim átlagosan teltek, munkába mentem, elvégeztem a házimunkákat, Ronyval foglalkoztam és ha volt időm akkor elmentem edzeni is.

~Hétfő~

Felkeltem és megnéztem a telefonom óráját ami még csak 5:45-öt mutatott. Mivel nem tudtam már visszaaludni ezért kimásztam nagy nehezen az ágyból, és mivel utálom a kávét benéztem a hűtőbe és kiszedtem a már tegnap bekészített energiaitalomat. Kiöntöttem egy pohárba, majd kimentem megsimogatni Rony-t és reggelit adni neki. Visszamentem a házba és átnéztem a mai órarendemet, de nagy szerencsétlenségemre a 12.d-be kezdek, vagyis Violet osztályába.
Gondoltam ma kicsit lazábbra veszem az öltözködést. Egy sima világos farmerre és egy fehér mintás pólóra esett a választásom, hosszú barna hajamat hagytam kiengedve, felvettem a gyűrűimet és karkötőimet.

Ránéztem az órára, kerek 7 órát mutatott, ami azt jelenti, hogy indulnom kell az iskolába.

Bementem a tanáriba és az egyik fiatalabb asszem matek tanár, ha jól emlékszem Adam szólt.
-Szia Andi, láttam, hogy a 12.d-vel kezdesz ami azt illeti ők nem a legjobb osztály, sok szerencsét hozzájuk. - mondta kedvesen, de az a baj, hogy nem nagyon érdekelt
-Neked is szia Adam! Köszi a bíztatást, de szerintem elbírok velük. - erőltettem magamra egy mosolyt
-Már rég meg szerettem volna kérdezni, hogy nincs-e kedved eljönni velem valamelyik délután kávézni? Persze csak akkor, ha szeretnél. - Mondta, majd kicsit zavarba is jött. Mint ahogy mondtam eléggé antiszociális ember vagyok, ezért nem nagyon ismerkedek, és randizok.
-Bocsi Adam, de mostanába nincsen sok szabadidőm, mert sok a munka, és az otthoni teendő is. - találtam ki gyorsan valamit, hogy miért nem tudok elmenni vele randizni.
- Oké, majd legközelebb. Szia, később úgyis találkozunk! - mondta kicsit szomorúan.

Bementem a terembe és még egy diák se volt bent, amit reméltem, mert így még fel is tudok készülni lelkileg az órára. 7:30-kor már bent voltak a gyerekek a terembe. Amikor felnéztem az asztalomról hátul csak Laurent láttam a padban és Violetet nem, pedig mindig együtt szoktak mindenhová menni. Remélem nem történt semmi baja.

Violet:

8-kor csöngetnek első órára, rápillantottam az órámra és már negyed kilenc volt, és én csak most léptem be a suliba.
-Fasza, megint elkések - morogtam lehet kicsit hangosabban, mint gondoltam, mert már jött felém az a kibaszott idegesítő matek tanár.
-Violet magának nem órán kéne lennie? Már rég csöngettek - kérdezte azzal a rikácsoló hangjával
-De tanárnő, csak ahogy látja elkéstem
-Úgy tudom, hogy az elmúlt időszakban nem ez az első, ezért gyere velem az igazgatóhoz - Mondta mindent tudó mosollyal az arcán

- Violet, nekem is panaszkodtak arról, hogy mostanába nagyon sokat szoktál késni az órákról, és tudod ha összegyűlik egy bizonyos mennyiség belőle akkor igazolatlant kapsz. - mondta az igazgató
- Bocsánat, de ha a tanárnő nem állított volna meg, akkor csak 15 percet késnék és nem fél órát. - mondtam felháborodottan
- Rendben Violet menjen órára, de ha előfordul még, hogy késel, akkor behivatom apukádat. - igen csak az igazgató tudja, hogy anyukám meghalt.

Felértem a teremhez, és mivel már régóta tartott az óra kopogtam. Hallottam, hogy a tanárnő jön az ajtó felé és egyszer csak kinyitja.
-Elnézést tanárnő a késésért, csak elaludtam - mondtam zavarban
-Violet, úgy látom nem tanultál a múltkoriból, mert megint találkozunk a büntetésbe - nézett a szemembe azzal a két gyönyörű barna szemével, amiből most csak a haragot tudtam kiolvasni.
-Menj a helyedre! - szólt érzelemmentes hangon, és visszament a táblához, majd folytatta a vázlatot.

Vége lett az óráknak, és eljött a büntetés ideje.
Bekopogtam, és egy halk -gyere! - hallatszott ki, benyitottam és úgy mint múltkor dolgozatot javított.
Leültem a hátsó padba, és elkezdtem telefonozni.

-Direkt csinálod? - kérdezte, mostmár lágy, nyugodt hanggal.
-mármint? - kérdeztem értetlenűl
-Azt, hogy direkt nem jegyzetelsz órán, nem figyelsz és ha be is esel az óra utolsó tíz percébe az is abból áll, hogy engem stírölsz. - mondta el mostmár érzelemmentes hangon...