Heartless |BEFEJEZETT|

6.rész

Violet:

Kedd reggel van. Ami azt jelenti, hogy suli újra, és persze megint kések, bár most nem Andi órájáról, de akkor is.

Rohanok be a suliba, mikor véletlenül nekimentem valakinek. Hát a tanárnő volt az.
-Violet már megint? - szólt rám
-Elnézést tanárnő, de nekem most rohannom kell órára. - Mondtam neki hadarva
-Rendben, majd órák után várlak a termembe - mondta monoton hangon.

Beértem matekra, ahol az én szeretett matek tanárom várt. Bekopogtam a terembe, és egyből nyílt is az ajtó.
-Violet, már megint késtél? Azt hittem ezt már megbeszéltük. Foglalj helyet. - mutatott az asztalomhoz, Lauren pedig csak röhögve nézte a jelenetet
-Pofa be - mondtam a lánynak visszatartva a nevetésem

Kicsengettek óráról és utána tesi jött. Nálunk úgy van, hogy a lányok és a fiúk külön vannak osztva. Mivel a tesi tanárom nagyon szereti a focit ezért azt szoktunk játszani, vannak a topposok, és a pólós csapatok.
Beértem az öltözőbe, átvettem a tesi cuccom és mentem is be a terembe.

Megszólalt a csengő, ezzel egy időben lépett be a terembe Laura a tesi tanár.
-Lányok ma jön órát látogatni Andrea tanárnő, ezért azt gondoltam, hogy focizhatnátok egész órán. Válasszatok két csapatot, majd azt is döntsétek el, hogy kik legyenek a topposok.

Kiválasztottuk a csapatokat, majd Laura tanárnő kérdezte, hogy kik lesznek a topposok.
-Szívesen leszünk mi a topposok - mondta Lauren és rám kacsintott. Ekkor már Andi fent ült a lelátón és onnan nézte az órát.
Ezzel a lendülettel vettem le a pólómat, és felnéztem a tanárnőre egy pillanatra és láttam, hogy elpirult. Mondjuk van is min.

-kezdhetjük? - kérdeztem a lányoktól, de ők csak bólintottak. Elkezdtünk játszani, végig futottam az egész órát, kettő gólt is szereztem a csapatnak. Mikor egyszer-egyszer felnéztem a lelátóra láttam, hogy Andi engem néz és mosolyog.

-Szép volt lányok! - Szólt a tesi tanár.
Visszamentem az öltözőbe, lezuhanyoztam majd átöltöztem.

Gyorsan el telt a nap. Órák után most kopogás nélkül mentem be a tanárnő termébe, majd leültem a hozzá legközelebb lévő padba, és elővettem a rajzfüzetem
-Látom kopogni elfelejtettél -forgatta a szemét
-Elnézést kérek tanci néni - jézusom miért hívtam így?
-A jó édes.... - mondta mosolyogva
-Figyeljen, ha nem lehet köztünk semmi akkor legalább hagy hívjam így - kértem könyörgést színlelve
-Jó. Ha sulin kívűl vagyunk, vagy csak ketten akkor nyugodtan hívhatsz Andinak. -mondta
-Oké, ez megfelel - mondtam mosolyogva

-Szóóóval - ült hozzám picit közelebb
-Kérdezhetek valamit? - kérdezte
-Persze, maga bármit - erre elmosolyodott
-Anyukád az a nő aki, feltételezem melletted ült azon a padon a rajzodon? - kérdezte félve
-Igen, az volt az egyik legjobb élményem eddig
-És mi történt anyukáddal? -kérdezte
____________________________________

~Anyukám balesetének napja~

Egy hideg téli napot írtunk, kint minden le van fagyva és az eső is esik. Anyukám kórházban dolgozik, és bármikor behívhatják.
-Violeeet! Elmentem dolgozni, mert behívtak és sürgős az eset. - kiabált fel anya a szobámba
-Oké, lemegyek elköszönni - mondtam neki majd lementem
-Anya megígéred, hogy vigyázol magadra? - kérdeztem
-Persze kicsim -mondta, majd megölelt
-Akkor szia anyaa
-Szia picim -köszönt el utoljára

____________________________________

~Most~

Meséltem Andinak, de ilyenkor már folytak a könnyeim.
-Amikor apa hazaért annyit hallottam, hogy sír, majd amikor odamentem hozzá és kérdeztem mi történt mondta, hogy anya sajnos autóbalesetet szenvedett - itt már zokogtam
-És nem élte túl... - kezemet az arcom elé raktam, majd arra lettem figyelmes, hogy két kar fonódik a derekam köré, és szorosan ölel magához.
-Shhhh, semmi baj, itt vagyok - szólt halkan, én meg belefúrtam a nyakába az arcom. Ahh az a parfüm kikészít.
Egyszer csak eltolt magától, hogy a szemembe tudjon nézni. Egyre gyorsabban kezdtük venni a levegőt, és egyre többet tévedt le mind kettőnk tekintete a másik szájára. Láttam rajta, hogy vívódik magában, de végül megszüntette az ajkaink közt lévő távolságot.

Lassú, lágy csók volt, amiben minden érzelmet érezni lehetett, szomorúság, szeretet és vágy. A keze levándorolt a fenekemre, majd belecsúsztatta a farmerem zsebébe, addig az én kezem a nyaka körül pihent. Ugye minden jónak vége van egyszer, hát ez itt is bekövetkezett, mert megszólalt az óra végét jelző csengő.

-Nekem mennem kell - mondta zihálva, majd kirohant a teremből. Én meg csak ültem ott a széken és azon gondolkoztam, hogy miért velem történik mindig ez...

Remélem tetszik eddig a sztori, és bocsi hogy ez a rész vége, de ígérem hogy nemsokára jövök új résszel🤍✨