Heartless |BEFEJEZETT|

7.rész

Miután Andi kiviharzott a teremből kb 10 percig csak ültem ott, és bámultam ki a fejemből. Nagynehezen rávettem magam arra, hogy elinduljak haza. Mikor megérkeztem felmentem a szobámba egy 100-as zsepivel befeküdtem az ányamba és álomba sírtam magam.

Hallom, hogy csörög a telefonom, de jelenleg nem akarok senkivel sem beszélni. Fél óra múlva kopogtattak az ajtómon.
-Violet, én vagyok az Lauren kérlek engedj be
-Menj el - mondtam neki kedvetlenül
-Violet én most bemegyek - ezzel egy időben nyílt is az ajtó
-Figyelj, ha szeretnél róla beszélni akkor én meghallgatlak, de ha nem akkor nem.

-Ma ugye mentem Andihoz a terembe és elmeséltem neki, hogy mi történt anyuval. - mondtam neki már majdnem sírva
-Nyugi, tényleg nem kell elmondanod, ha nem szeretnéd - mondta, majd megölelt.
-Már sírtam amikor befejeztem a mesélést, és ő ekkor átölelt, majd kicsit hátrébb ment, és megcsókolt. - Na ekkor zuhantam megint össze és Laurent ölelve sírtam.
-És ezzel az a baj, hogy utána annyit mondott, hogy mennie kell és otthagyott.
-Figyelj Violet, ha fontos vagy neki, igenis az vagy, akkor vissza fog jönni valamikor bocsánatot kérni. - bíztatott, miközben én a szememet törölgettem.

____________________________________

~1 hét múlva~

Az a bizonyos nap után 1 hét telt el, és azt se tudom hol jár a fejem. Folyton rá gondolok, és nem tudom kiverni a fejemből. Ő nem szól hozzám, akkor én se erőltetem. Látom rajta, hogy valami bántja, és egy párszor beszélni is szeretett volna. Vagy én mentem el, vagy ő hagyta annyiban.

-Violet! Minden rendben? - kérdezte a matektanár. Lehet megint elbambultam
-Igen, persze sajnálom tanárnő - ekkor kopogtak az ajtón. Elindult a tanár az ajtó felé, majd kinyitotta. Andi lépett be rajta.
-Elnézést a zavarásért, de Violetet elkérhetem egy pár percre? A jegyeiről lenne szó.
-Persze. - Mondta a tanár

Kimentünk a folyosóra, majd mutatta, hogy menjek utána. Beértünk a termébe, leült a helyére majd én is az egyik közelebbi padra, és kérdőn néztem rá.
-Figyelj. Bocsánat a múltkoriért, hidd el nekem is nagyon szarul esik, hogy nem érhetek hozzád bármikor, nem ölelhetlek meg vagy nem csókolhatlak meg. - Mondta végig a szemembe nézve, és láttam hogy gyűlnek a könnyek a szemében. Olyan rossz őt így látni.
-Értem, hogy te többet szeretnél és én is, de ez a munkámba is kerülhet, ami amúgy nem érdekel, de az igen, hogy téged meg ezért piszkálhatnak. - mondta

-Andi. Engem kurvára nem érdekel, hogy cikizhetnek azért, mert veled vagyok. Csak tudd, hogy én bármeddig várni fogok rád. - mondtam neki már én is könnyes szemmel. Egyszer csak odajött és szorosan megölelt, majd én eltoltam magamtól, és megcsókoltam. Ez a csók más volt. Tele volt érzelmekkel, és szenvedéllyel. Megnyalva az alsó ajkát utat engedett a nyelvemnek, és vad táncba kezdtek. Levegő hiány miatt elváltunk, és csak néztünk egymás szemébe. Szomorúságot, vágyat és szeretetet láttam benne.
-Bocsánat. - mondta halkan
-Miért kérsz bocsánatot? - kérdeztem
-Azért, mert csak otthagytalak - mondta
-Hm, talán azzal hogy eljössz velem a héten valamikor kávézni, akkor meg bocsáltok. - mondtam neki már mosolyogva. Erre megforgatta a szemét.
-Utálom a kávét, de akkor holnap este 8-ra legyél kész, és megyek érted. - Mondta kicsit hezitálva

____________________________________

~Másnap~

Reggel beértem suliba, és egyből legjobb barátnőmbe botlottam.
-Na mi ez a jó kedv? - kérdezte
-Hááát mondjuk úgy, hogy ma este elmegyek kávézni Andival - mondtam neki izgatottan
-Na már ideje volt - Mondta

Eltelt a nap, suli után hazamentem, megmostam a hajam és mivel elegánsabbra akartam az öltözékem, ezért elkezdtem nézelődni a ruháim közt.
Végül egy fekete felsőre, és egy fekete feszülős szoknyára esett a választásom, ja és a szokásos ékszereimre.

Andi:

Mivel már így is késésben voltam ezért egy világoskék farmert és egy narancssárga mintás trikót vettem fel, amit társítottam egy narancs szemüveggel, és az ékszereimmel. Hajamat meg felfogtam egy átlagos kontyba.

Elindultam Violetért, szerencsére nem lakott messze.
Leállítottam a ház előtt az autót és pont akkor lépett ki az ajtón. Gyönyörű volt.
-Szia - szállt be a kocsiba
-Szia - köszöntem vissza neki
-Hogy telt a napod? - kérdezte
-Hát egész jól. Most nem csesztek fel annyira a diákok, mint amennyire szoktak - mondtam neki nevetve
-Ahh értem, na és hova megyünk? - kérdezte, mert elindultunk a kedvenc kávézóm felé.

Mikor megérkeztünk átsétáltam az ő oldalára, és kinyitottam neki az ajtót.
-Ezt meg tudnám szokni - mondta mosolyogva
-Haha ne álmodozz - mondtam neki nevetve
-Szóóval hova is hoztál? - kérdezte
-A kedvenc kávézómba - mondtam, majd bementünk

Mivel ismerem a hely tulaját, ezért biztosítanak nekünk egy külön asztalt elkerítve a többitől.
-Gyönyörű ez a hely - mondta csodálkozva
-Örülök, hogy tetszik - mondtam neki, majd leültünk az asztalhoz. Megjelent a pincér.
-Mit adhatok? - kérdezte
-Én egy sima limonádét szeretnék, te? - kérdeztem a lányt
-Ömm, én szeretnék egy sima hosszú kávét - mondta

Miután végeztük, gondoltam elmehetnénk egyet a tóhoz sétálni.
-Nincsen kedved elmenni a tóhoz sétálni? - kérdeztem
-De, veled bármikor - mondta, mire én csak forgattam a szemem.

Megérkeztünk a tóhoz, megint kinyitottam neki az ajtót. Megfogtam a kezét, és összekulcsoltam ujjainkat. Csöndben sétáltunk, amikor láttam, hogy egyre többször pislog, és ásít.
-Mi az, álmos vagy? - kérdeztem
-Ömm igen. Egy kicsit - mondta fáradtan
-Jó. Akkor most hazaviszlek, és aludj kérlek.

Megérkeztünk a házukhoz, leállítottam a kocsit. Kiszálltam, majd megint kinyitottam neki az ajtót.
-Köszönöm ezt az estét, remélem máskor is megismételjük - mondta
-Én is köszönöm, és remélem - ekkor közelebb hajolt, és megpuszilta a számat.
-Jó éjt Andi - köszönt el
-Jó éjt Violet - köszöntem, majd meg vártam míg bemegy a házba.

Mikor hazaértem, gyorsan lefürödtem, és átöltöztem. Majd amikor mindennel kész lettem, befeküdtem az ágyba, és egyből elaludtam.

Sziasztook, bocsi hogy ilyen későn rakom ki az új részt, csak nem voltam otthon nap közben🥲🤍