20.

172 31 1
                                    

𝑵𝒆𝒎 𝒗𝒂𝒈𝒚𝒐𝒌 𝒃𝒊𝒛𝒕𝒐𝒔 𝒉𝒐𝒈𝒚 𝒂𝒎𝒊 𝒆𝒈𝒚𝒔𝒛𝒆𝒓 é𝒍𝒆𝒕𝒆𝒎 𝒓é𝒔𝒛𝒆 𝒗𝒐𝒍𝒕 𝒂𝒛𝒕 𝒆𝒍 𝒕𝒖𝒅𝒐𝒎 𝒆𝒏𝒈𝒆𝒅𝒏𝒊

"𝑵𝒆𝒎 𝒉𝒂𝒈𝒚𝒐𝒎 𝒉𝒐𝒈𝒚 𝒗𝒊𝒔𝒔𝒛𝒂𝒉ú𝒛𝒛𝒐𝒏 𝒂𝒎𝒊𝒕 𝒆𝒈𝒚𝒔𝒛𝒆𝒓 𝒍𝒆𝒍ö𝒌𝒕𝒆𝒎"

𝑮𝒍𝒐𝒓𝒊𝒂 𝑹𝒂𝒚𝒏𝒐𝒍𝒅𝒔

Végtelenségig tűnő nap után nem csak kiengedtek a szobából hanem haza is küldtek. Candicet nem hozhattam haza. Sőt nem is láthattam. Egyszer se hozták be etetni. Hírt se hallottam felőle.

Kristinék olyan baba szobát csináltak, hogy leesett az állam. Ilyen kis modern lett. Tudom sokan elítélnének, hogy milyen, mert kisgyereknek nem való/nem is kell ilyen szoba. Neki nem ilyenre van szüksége. Én úgy gondolom ez tökéletes lesz neki. Sugározza a tekintélyt. Mi más kellene egy gyermeknek?!

♢♢♢

2028.1.14
Teltek múltak a napok. Még mindig nem láttam Candicet. Nagyon csalódott vagyok. Már itt kéne lennie és együtt kéne élnünk a boldog családi életünket. A sors már megint kibaszott velem. Nem vagyok jól sem mentálisan sem fizikailag. Tizenkét órákat alszok és nem tudok ki kelni az ágyból. Ha nem alszok akkor Candice szobájában fekszek a földön és sírok. Ha nem ezt a kettőt csinálom akkor a budin ülök és várom, hogy kivérezzem magam. Enni össze vissza eszek, nagyon sokat iszok. Mondjuk azt, hogy bőven bepótlom azt amit a terhesség miatt nem tudtam. Teljesen szétestem.

♢♢♢

2028.1.26.
Ma végre hívtak, hogy megnézhetem a lányom! El se hiszem. Megtudtuk a hírt és öt perc múlva már a kórházban voltunk. Beöltöztünk orvosi ruhába. Kinyílt az ajtó és rohantam be a kicsi lányomhoz.

– Candice, kicsikém! Anya itt van! - kiáltottam neki ő meg felkacagott
Olyan aranyos volt. Inkubátorjához értem. Ott feküdt, tétlenül. Csövek lógtak az orrából ezáltal kapott levegőt. Mindenféle más tapacs is rá volt ragasztva. Szörnyű volt így látni. Megláttam és összerogytam. Annyira sajnáltam.

Földön térdeltem sírva. Charles odajött hozzám és felsegített. Ő is ránézett Candicere. Egy másodpercre eltakarta a szemét és elfordította a fejét. Nem bírtuk nézni. Nem bírtuk nézni ahogy ott szenved! A legutolsó dolog amit egy szülő akar az az, hogy szenvedni lássa gyermekét. Szülőnek lenni különleges érzés, nem mindenkinek adatik meg. Akinek igen annak hálásnak kell lennie, mert Isten nem hiába választotta őket szülőnek. Oka volt! Nyomós oka! Azt is tudom, hogy nem hiába vagyunk mi Candice szülei és nem más. Hiszem, hogy minden okkal történik és ezt el kell fogadnunk, meg kell tanulnunk megérteni. Néha a dolgok mögé kell látni mi miért történik. Nem érhettünk hozzá, csak gyönyőrködtünk benne. Bár nehéz egy haldokló gyerekben gyönyőrködni még akkor is ha az a tied!

♢♢♢

2028.2.18.
Miután megengedték, napi szinten látogattuk a lányunkat, vittünk papírt és festéket. Nyomatokat csináltunk a lábáról meg a kezéről. Majd kiraktuk a szobájába. Dekorálgattuk a kórházi szobáját. Vittünk plüssöket, könyveket. Charlessal szoktunk olvasni neki. Stabil az állapota.

♢♢♢

2028.2.22.
Charles síelni ment, Jorissal, Andreaval, Gilberttel, Gabriellel, Arthurral. Tegnap ment el. Még két hétig ott lesznek. Talán tovább is maradnak. Elvileg most durvább tréninget tartanak. Szerintem ez kamu. Csak első hétben fognak edzeni a másodikban majd szórakoznak. Én meg itt maradtam a lányommal, mint egy felelőségtejes anyuka. Jó értem, hogy tréningelni kell, de basszus van egy haldokló lányod. Rá nem gondolsz?! Liam se ment sehová. Otthon vagy edzőteremben edz. Egyre szomorúbban és reményveszetten megyek be. Az állapota romlott.

Vágyaim utánad (Charles Leclerc) BefejezettOù les histoires vivent. Découvrez maintenant