Vágyaim utánad (Charles Leclerc) Befejezett

23.

𝑬𝒛 𝒔𝒆𝒎 𝒍𝒆𝒔𝒛 𝒇á𝒌𝒍𝒚á𝒔 𝒎𝒆𝒏𝒆𝒕

"𝑮𝒚𝒆𝒓𝒆 𝒔𝒛𝒆𝒓𝒆𝒍𝒆𝒎𝒅𝒐𝒌𝒕𝒐𝒓 𝒈𝒚ó𝒈𝒚í𝒕𝒔𝒅 𝒎𝒆𝒈 𝒂 𝒔𝒛í𝒗𝒆𝒎, 𝒉𝒂 𝒃𝒆𝒕𝒆𝒈𝒆𝒅 𝒍𝒆𝒕𝒕𝒆𝒎,
𝒎𝒊𝒏𝒅𝒆𝒏𝒆𝒎 𝒍á𝒏𝒈𝒓𝒂 𝒈𝒚ú𝒍."

𝒉𝒂𝒓𝒍𝒆𝒔 𝑳𝒆𝒄𝒍𝒆𝒓𝒄

– Szevasz bátyám! - köszönt be Arthur a hívásba

– Szia fivérem. Hogy vagy? - kérdem tőle

– Jól köszönöm! Te? - kérdezi vissza

– Még hatása alatt vagyok a tegnapi napnak. Nagyon megijedtem, hogy Gloria nemet mond. - vallom be neki

– Ja egy percre már én is elhittem. Viszont valahol éreztem, hogy igent mond olyan szerelmet ami olyan erős lenne és strapabíró, mint a tiétek olyat még nem láttam. Basszus rohadt nehéz volt fél óráig guggolni egy kurva asztal alatt! - panaszkodott Arthur

– Kicsit zavar, hogy az eljegyzési bulimon jelentetted be, hogy összeházasodtok. Bár értem, mert akkor ott volt mindenki. Szóval oké. Csak hát tudod... Amúgy mikor jegyezted el? - kérdezem hiszen ezt még homály fedi

– Hát már vagy két hete. - hazudta, mert ott és akkor találta ki ezt az egészet csak azért, mert írigy a báttyára.

– Azta, sejtésem se volt róla. Gratulálok! Remélem te jobban bánsz vele! - mondom a tarkómat vakargatva, minek mondok ilyet?!

– Köszi! Igazából azért hívtalak, hogy mit szólnál egy közös esküvőhöz? - kérdezi miközben az állam leszakad

– Milyen közös esküvőhöz? Azt akarod egy nap legyen a mi esküvőnk és a tiétek? - kérdezem hitetlenkedve, hangnememet megemelve kérdések közepette

– Hát ja! - vágja rá, eszem eldobom

– Szerinted szeretnék a volt feleségemmel egy napon házasodni akkor mikor elveszi az öcsém?! - kérdezem minden hidegvéremet összeszedve

– Öhm bocs nem gondoltam át! Jó oké mindegy. Csá bátyó! - aztán lecsapta a telefont

– Ki volt az Mon amour? - kérdezte Ria aki az imént lépett be a szobába

– Gyere ülj az ölembe. - mondtam neki. Ő pedig beleült. Jó kislány,

– Most már elmondod ki volt az? - kérdezi türelmetlenül, így szeretem. Az én kis türelmetlenem!

– Arthur! Közös esküvőt akart! - szökik ki a számon a kelleténél hangosabban

– Milyen közös esküvőt?! - kérdezett vissza, mert elsőre ő neki se esett le

– Azt akarta, hogy egy nap házasodjunk mi, meg ők. - mondom az utolsó szavakat szépen tagoltan szétválasztva

– Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon tényleg hülye vagy csak annak tűnik, de mára bizonyos vagyok a válaszban. - Ekkora faszságot életemben nem hallottam! - mondja

– Ő a kissebb bajunk hiszen ott van Charlotte. El kell fogadnunk, hogy újra a család része lesz. Ami valljuk be több okból kellemetlen lesz. - ismerem be

– Hogy mi van?! Na ezt elfelejtettem. - mondja mély lélegzetet véve a fejét csóválva

Gloria Raynolds

Olyan izgatott vagyok, el se hiszem, hogy Leclercné leszek! Eddig a pontig totál biztos voltam benne, hogy igent mondanék hisz erre várok már egy ideje mégis levert a víz. Mindig is elköteleződési problémáim voltak. Többségében inkább kihátráltam egy bizonyos idő után nehogy túl komoly legyen, nehogy túl nőjön rajtam. Tudom, hogy ő az igazi és az örök, de a tudat, hogy már tényleg csak mi leszünk egymásnak megrémít. Akkor most tényleg engem választott?!