Ne hazudj a szerelemnek. +18 - BEFEJEZETT!

Part 10. - Valami nem oké.

- Jó reggelt Jenny.

- Szia Oliv, hű de csinos vagy ma.

- Köszönöm, de te is csini vagy mint mindig.

- Köszi, várj ne menj el, jött a nevedre egy boríték.

- Kitől jött?

- Az AutoDoctor-tól. 

- Hogy kitől?

Kivettem Jenny kezéből a borítékot és feltéptem.
Egy számla volt kiállítva az én nevemre miszerint ki kell fizetnem egy 1500 dolláros szerviz díjat az AutoDoctor számára.
Tudtam, hogy ez Lance műve, de rábaszott mert én nem fizetek ki egy centet sem ennek a patkánynak.

- Jenny kérlek adj egy fekete filctollat.

- Tessék, itt van.

A papírra keresztbe ráírtam egy kedves, szívből jövő üzenetet Lance számára.

Ezt küld el a kurvádnak, Avának.

Gyűlöltem Avát is ahogy Lance-t is.

- Jenny, ezt kérlek tedd Mr. Williams levél ládájába, mert ez a levél igazából neki jött.

- Minden rendben köztetek?

- Persze, miért?

- Reggel totálisan zakkant volt mikor bejött ide. Mikor kérte, hogy tegyem be a borítékot hozzád, akkor úgy fogalmazott, hogy...

- Hogy?

- Idézem.. Hogy tedd be ezt annak a ribancnak a postájába, mert mást úgy sem fognak betenni neki sehova sem.

- Tényleg ezt mondta?

- Igen.

- Szuper.  Na megyek, ebédnél találkozunk puszi.

Valamiért rohadtul feldobott, hogy Lance ennyire ideges rám. Cseppet sem éreztem bűntudatot a kocsija miatt, amire végülis a szín tiszta igazságot írtam.
Elindult a nap, de szerencsére nem találkoztam még Mr. Faszfejjel.
Tízkor egy meetingre kellet mennem Paullal, de mikor beléptem az ajtón a jó kedvem az egekbe szökött még jobban. Nem is hittem volna, hogy lehet ezt még fokozni.
Martin és Zoey is bent ült már a teremben ahogy Lance is. Köszöntem mindenkinek de Lance nem köszönt vissza.
Olyan boldognak látszódtam, hogy arra nem voltak szavak. Nem akartam, hogy Lance bármiféle rosszat vagy szomorúságot lásson az arcomon.

- Akkor kezdjük is el emberek, megkaptam a Pur's-nak készített vázlatokat és azt kell mondanom zseniális. Amint láthatták...

- Álljunk meg, hogy mi? Paul a tervek még nálam vannak, nem kaphattad meg. – Mondta értetlenül Lance.

- De megkaptam, tegnap este. Olivia küldte el nekem emailben.

- Tessék?

- Igen, és azt kell mondjam, hogy tökéletes lesz.

- Nem értem.

- Mit nem ért Lance? Olivia átküldte a tervezetet, amit Zoey, Martin és ő írtak meg.

- De én nem voltam ott, nem szerepelek a tervezetben.

- Olivia? - Nézett rám Paul.

- Sajnálom Mr. Williams, hogy most sértve érzi magát, mint egy tíz éves kislány, de miután nyafogva elhagyta a tárgyalótermet, mint egy menstruáló tini nekünk dolgoznunk kellet tovább. Nem érünk rá ilyen gyerekes és szánalmas hisztikre, mint amit ön produkált le tegnap. Ön is ott lehetett volna a tárgyaláson, de inkább kellemesebb volt játszani a faszfejet mint inkább férfinak lenni, aki elviseli a kritikát.  Ennyi Paul, befejeztem.

- Köszönöm Olivia, ez aztán részletes volt.

- Már elnézést Paul, de ezen te röhögsz?

- Lance, nem nevetek, de te is tudod, hogy tegnap botrányosan viselkedtél. Örülj inkább, hogy nem veszlek le az ügyről.

- Igen, Lance, inkább örülj. – Tettem hozzá ribancos mosollyal az arcomon.

Tudtam és éreztem is, hogy nagyon ki van rám borulva, de nem igazán érdekelt a dolog. Minden szavam igaz, amit rá mondtam, az már nem az én dolgom, hogy nem tudja elfogadni a tényeket.

- Ó, te inkább kussolj.

- Lance, ne beszélj így Oliviával.

- Téged senki sem kérdezett Zoey.

- Van valami mondanivalód számomra? – Kérdeztem.

- Igen van. Egy hülye baszatlan picsa vagy aki teszi itt az agyát, pedig legszívesebben felrúgnálak a holdra is annyira geci idegesítő vagy.

- Még valami?

- A kocsimat meg fizesd ki mert tönkre tetted. 1500 dollár lesz.

- Bazdmeg a szaros kocsidat te gyáva féreg.

- Hogy mi van?

- Hazudtál nekem te rohadék és még engem hibáztatsz? – Olyan hangosan kiabáltunk, hogy nem bírtam tovább. Felálltam és mérgemben az asztalra csaptam. Lance is felpattant és idegesen mutogatni kezdett.

- Kurvára nem a te dolgod, hogy miért hazudtam neked.

- Nem tudok mást mondani csak azt, hogy tényleg egy geci szánalmas és geci gyáva alak vagy.

- Leszarom bazdmeg, inkább leszek gyáva és szar alak, mint hogy olyan legyek, mint te.

- Miért milyen vagyok?

- Te egy olyan nő vagy akit kurvára kerülni kell, mert különben megmérgezi az ember elméjét. Ronda vagy és dagadt is, és igen nem akarom, hogy velem lássanak téged. Úristen, ha bele gondolok akkor elkap a rosszullét is.

- Így gondolod?

- Így bazdmeg.

- Oké. Paul, visszalépek az ügytől, nem fogok ezentúl foglalkozni vele.

- Oliv kérlek ne.

- De igen. Nem szeretném Mr. Faszfej napjait rontani a jelenlétemmel.

Felálltam és kimentem a teremből.
Próbáltam erősnek látszani, de nagyon megbántottak Lance szavai. Olyan volt mintha két ember lenne benne.
Egy, akit az ugráskor ismertem meg és egy akit meg most. Kezdem azt hinni, hogy a való igazi énje az, akit most ismertem meg. Csak megjátszotta magát előttem, valószínű reménykedett egy potya dugásban.
Vissza sétáltam az irodámba, lerogytam a székemre és csak bambultam a semmibe.
Negyed óra múlva kopogtak az ajtómon.

- Bárki bejöhet csak Lance Williams nem.

- Szia én vagyok. – Kukucskált be Martin.

- Oh, te bejöhetsz.

- Oliv, mi a fene történt az előbb?

- Nem tudom.

- Na jó nem fogok kertelni, kerek perec megkérdezem, van valami köztetek?

- Az ég világon semmi sincs köztünk Martin.

- Akkor nem értem ezt, úgy veszekedtek egymással, mint két szerelmes.

- Martin, én nem vagyok szerelmes Lancebe. Ő kezdte az egészet el azzal, hogy azt hazudta Avának, hogy én vagyok a barátnője, mert egy beszari alak volt megmondani neki, hogy takarodjon már el az életéből. Utána Lance kezdett el kedveskedni nekem, és nem én. És akkor van még pofája úgy beállítani a dolgot mintha én akartam volna kikezdeni vele.

- Erről nem is tudtam.

- Na ugye. A kocsiról is hazudott, de még mindig nem tudom, hogy miért.

- Oliv, nézd, valami nem oké Lance-el.

- Az már nem az én bajom Martin. Old meg te vagy oldja meg Ava, de ezentúl semmit sem akarok tudni vagy hallani Lance Williamsről.