Ne hazudj a szerelemnek. +18 - BEFEJEZETT!

Part 17. - AVAcsora.

A nap további részében nem találkoztam Lance-el szerencsére. Munka után hazamentem és elkészültem a tökéletes esti vacsorára, amit Miss. Ava Ribanc White társaságában fogok eltölteni.
A lehető legcsinosabb és legdögösebb ruhámat vettem fel, a hajamat begöndörítettem és egy laza, de azért mutatós sminket dobtam fel az arcomra. Fekete 12 centis platformos magassarkú szandálom jól mutatott a lábamon és azt kell hogy mondjam ha pasi lennék, már magamra vetettem volna magamat.
Hívtam egy taxit magamnak, amivel elmentem az étterembe és majd megölt a kíváncsiság, hogy Lance eljön-e, vagy újra eljátssza a töketlen barom szerepét.
Hét órára volt megbeszélve a találkozó, így hat óra ötvenháromkor szálltam ki a taxiból és óvatosan bekukucskáltam az étterem ablakán.
Hamar észrevettem Avát és a feltételezett barátját, majd nagy meglepetésemre azt is, hogy Lance ott ül az asztalnál. Arcomon felragyogott a mosoly és elindultam az ajtó felé. Fekete miniruhám feszült a melleimen, ezért eléggé ki buggyantak a csajok. Ha le kellene írnom magam akkor egy bosszúra szomjas ribancra hasonlítok jelenleg.
Az asztalhoz tipegtem és mikor meglátott Ava felugrott a helyéről és a nyakamba borult.
Lance arcán döbbenet és ijedtség látszódott, mivel jól tudta, hogy kiszámíthatatlan leszek a ma este folyamán.

- Olivia kedvesem én nem jutok szóhoz, hogy mennyire gyönyörű vagy ebben a ruhában, ha pasi lennék már vinnélek is fel a szállodai szobámba.

- Köszönöm Ava, tudod sok férfi nem ismeri fel a jót és így az egész hátralévő életükben egy jó nagy pöcsök maradnak.

- Ah imádlak, hogy ilyen vicces vagy. – Nevetett Ava majd bemutatott a barátjának.

- Olivia ő itt a párom John Martin.

- Örvendek.

- John, ő itt Olivia Hamilton, Lance barátom szerelme.

- Örvendek Olivia. Hadd mondjam el, hogy tényleg káprázatosan dögös vagy ebben a ruhában.

- Ez kedves tőled John.

- Lance cimbora te aztán egy nagy mázlista vagy hogy ilyen barátnőd van.

- Ja. – Lance arca és válasza nagyon mulatságos volt. Feje piros volt, mint a paradicsom, és akkor lett csak igazán zavart és feszült mikor leültem mellé.

- Hello Lance. – Köszöntem világi mosollyal az arcomon.

- Hello Olivia.

- Na hé, nem is adtok csókot egymásnak vagy valami? Lance milyen viselkedés ez? – Tette fel a kérdést megjátszott felháborodással Ava.

- Jaj, ne erőltessük a csókot most, mert tudod Lancenek kijött valami fertőzés a száján kitudja honnan és miért szedte össze, úgyhogy most inkább hanyagoljuk a csókot. – Jegyeztem meg.

- Oh, értem.

Nem kellet Lancere nézzek, hogy tudjam irtó dühös rám, de pont leszartam az egészet, mert megérdemli.
Miután megrendeltük az italokat és az előételeket, Ava kezdett el arról mesélni, hogy ő és John hova mennek nyaralni pár hét múlva.
John amúgy nagyon rendes pasasnak tűnik, nem tudom mit keres egy olyan nő mellet mint Ava.

- És nektek mik a terveitek a jövőre nézve? – Kérdezte John, majd Lancere szegezte a tekintetét.

- Mire gondolsz?

- Nem tudom, utazás, házasság, gyerek, bármire.

- A munka miatt nincs idő utazni. – Mondta flegmán.

- Tényleg?

- Ja.

- Igazából lenne idő utazni, de most jelenleg van egy hatalmas ügyünk, amin dolgozunk, és hát nem egyszerű a dolog, mivel hatalmas perről van szó.

- Ez szívás.

- Igen az, és nem elég, hogy a cég, amit képviselünk egy igazi idióta vállalat, a múltkor még Lance is rontott rajta azzal, hogy elküldte a picsába az ügyvédeket és úgy viselkedett, mint egy hisztis kislány. - Jegyeztem meg gyorsan.

- Lance, ezt nem gondoltam volna rólad.

- Senki se gondolta volna róla. – Nevettem hangosan.

Nincsenek rá szavak, hogy mennyire kibaszottul élvezem ezt a vacsorát. Amikor alkalmam adódik rá leégetem Lancet, és úgy látom a többiek nagyon jól mulatnak rajta. Lance alig szólal meg és az arca még mindig paradicsom piros az idegességtől.

- Elnézést, nekem most ki kell mennem a mosdóba. – Szóltam és felálltam az asztaltól.

- Várj, én is megyek veled. – Ugrott fel Ava.

- Rendben, gyere. – Mosolyogtam de közben tudtam mire megy ki ez az egész. Csak kettesben akar velem maradni, hogy tegyen egy két kéretlen megjegyzést, vagy hogy a tudtomra adja hogy vissza fogja szerezni magának Lancet.

A mosdóban mindketten bementünk egy egy fülkébe és elvégeztük a dolgunkat. A sok bortól már majdnem be pisiltem.
Mikor végeztem, kimentem és megmostam a kezemet. Végzett Ava is és mellém állt közvetlen a kézmosásnál.

- Tudod, elsőre azt hittem csak kamu az egész dolog.

- Milyen dolog?

- A kapcsolatotok Lance-el.

- Nem értelek.

- Egészen eddig azt hittem, hogy csak kitalálta, hogy engem lerázzon, de tévedtem, ahogy ma beszélt rólad amíg ide nem értél világossá vált számomra, hogy ez bizony nagyon is komoly.

- Hogyan beszélt rólam?

- Csillogó szemekkel.

- Tényleg?

- Igen, kicsit féltékeny is lettem mert rólam soha sem beszélt így.

- Ha nem vagyok túl tolakodó, miket mondott?

- Hogy te vagy álmai nője, és hogy nem tudná mihez kezdjen nélküled, ha te nem lennél elveszne a világban.

- Azta.

- Nem is értem amúgy, hogy mi ez a piszkálódás köztetek a ma este, ami amúgy nagyon vicces, félre ne értsd.

Megtöröltem a kezem és vissza sétáltunk a fiúkhoz. A gyomrom forogni kezdett, mert hirtelen azt hittem, hogy ez lehet az igazság és Lance tényleg így gondolkodik rólam, de aztán fejbe vágott a felismerés, hogy ez is csak a színjáték része.
A desszertet már nem is kívántam és inkább haza rohantam volna.
Ha én lennék álmai nője, akkor miért nem mondja meg nekem? Vissza ültem a helyemre és hallgattam ahogy a két férfi a munkáról beszélget. Pár perc után abbahagyták és Lance rám nézett. Mereven az üres tányéromat bámultam és a kezemet a hasamra tettem mert annyira elkezdett fájni, hogy nem bírtam tovább.
Lance tovább bámult és jelek után kutatta az arcomat, majd odahajolt.

- Hé, jól vagy?

- Ühüm.

- Nagyon sápadt az arcod, biztos minden oké?

-Persze. – Motyogtam.

- Oliv, ha rosszul vagy haza....

Ekkor már alig hallottam Lance szavait, mert elhomályosult minden, majd teljes lett a sötétség és lezuhantam a földre.