Ne hazudj a szerelemnek. +18 - BEFEJEZETT!

Part 16. - Örvendek.

Kirohantam az tárgyalóból és meg sem álltam a saját irodámig. Mikor beértem úgy bebasztam az ajtót, hogy a falak is bele zengtek. Lerogytam a földre és zokogni kezdtem mert azt érzem, vagyis inkább száz százalékig biztos voltam benne, hogy Lance megint jól átbaszott és csak kihasznált. Csak játszadozik velem, de most túl messzire ment azzal, hogy a bugyimba is képes volt bemászni az édeskedésével csak azért, hogy megdugjon és aztán eldobjon, mint egy használt rongyot.
Dühös voltam, mint az állat és szívem szerint lebasznék egy hatalmas pofont ennek a kétszínű pasinak.
Felkeltem a földről és kirohantam az irodámból és meg sem álltam a kettes irodáig.
Az ajtó félig nyitva volt, és egy pillanatra megtorpantam. Vettem egy mély levegőt és nem igazán érdekelt kivel van bent Lance.
Berúgtam lábbal az ajtót és bemasíroztam.

- Olivia. – Nézett rám ijedtem Lance.

- Te aljas bunkó szemétláda. – Kiabáltam és közben lendítettem a kezemet.

Puha bőrén hatalmasat csattant a kezem, de ez nem érdekelt, fájjon csak neki, hiszen nekem is fájt, amit az előbb tett.
Egyik fezét felkapta az arcához és ijedten nézett rám.

- Mi a..?

- Ezt azért kaptad mert kihasználtál és mert csak megakartál dugni te aljas mocsok.

Torkom szakadtából üvöltöttem Lance-el, de még így sem éreztem magam jobban.

- Olivia álljál már le.

- Nem állok le Lance, ha csak dugni akarsz velem akkor mond a szemembe, de ne játszadozzál itt velem.

- Kisasszony, kérem... – Szólt hozzám az ismeretlen úr.

- Hagyjon békén, ne merjen hozzám érni.

- Kisasszony, kérem hallgasson meg, mi a baj, mi történt?

- Mi köze hozzá, hogy mi történt, amúgy meg kicsoda maga? – Zokogni kezdtem.

- Bruce Williams vagyok kedvesem, Lance édesapja.

- Oh, Hello. – Torpantam meg mikor fejbe vágott a felismerés, hogy Lance apja előtt basztam le egy pofont a kicsi fiának.

- Hölgyem?

- Oh, elnézést, Olivia Hamilton vagyok, a nő, akit a fia éppen húsz perccel ezelőtt baszott meg az egyik tárgyalóban majd közölte, hogy nem akar semmit sem, pedig előtte napokig hitegetett.

- Lance, ez igaz? Tényleg ezt tetted ezzel a kedves, csinos hölggyel?

- Apa kérlek, ebbe ne menjünk bele.

- Miért ne Lance? Nem akarod, hogy apád megtudja, hogy egy igazi kis korcs a fia?

- Olivia kérlek. – Szólt rám Lance idegesen.

- Mr. Williams elnézést a kifejezésért, de a fia egy igazi kis geci.

- Kedvesem, kérem, nyugodjon meg, jöjjön igyunk egy kávét és beszélgessünk egy kicsit.

- Jó.

- Lance, maradj itt és dolgozz tovább, én most elmegyek kávézni Miss. Hamiltonnal.

- Apa ne csináld már, ez most komoly?

- Fiam, ebben a sztoriban te vagy a seggfej, én a helyedben most csendben maradnék. Jöjjön kedvesem, menjünk.

- Oké. – Szipogva mondtam, majd kimentünk az irodából és lesétáltunk a kávézóig.

Kértünk két kávét és leültünk az egyik sarokban lévő asztalhoz, ahol tudunk nyugodtan beszélgetni.

- Nos, kedvesem, először is elnézést kell kérnem a fiam szörnyű viselkedése miatt, nem értem miért tett ilyet, hiszen nem erre neveltük az édesanyjával higgye el nekem.

- Elhiszem uram, Lance magától lett ekkora faszfej.

- Kérem, ne beszéljen így.

- De nagyon megbántott a fia uram, én azt hittem Lance akar tőlem valamit komolyan, de tévedtem, csak arra kellettem neki, hogy megdugjon.

- Lance nagyon bonyolult egy ember, néha mi sem értjük, amit tesz, de ő a fiam, nem tudok mit tenni.

- Sajnálom, hogy maga előtt kiabáltam az előbb, nem vagyok egy hisztis picsa amúgy, de ez most nagyon feldühített.

- Elhiszem kedvesem, beszélni fogok vele erről.

- Kérem ne, hagyja az egészet nem ér annyit a dolog, inkább mással kéne foglalkoznom, úgy is van egy vacsora meghívásom ma estére.

- Akkor ez el is dőlt kedvesem, jó vacsorát kívánok önnek estére.

Mr. Williams és én másfél órán át beszélgettünk és a végén már nem is Lance volt a téma. Nagyon kedves egy ember és a végére egész jó kedvem lett miatta.
Mikor vissza mentem az irodámba, Zoey és Martin már vártak rám.

- Oliv, mi a faszom volt ez? Meg verted Lance-t?

- Nem, Martin, nem vertem meg csak kapott egy pofont.

- De miért?

- Mert egy mocsok, azért.

- Miért is? Miért nem mondod el, hogy mi történt?

- Legyen elég annyi, hogy Lance egy patkány.

Nem akartam rögtön az orrukra kötni, hogy Lance meg én szexeltünk az egyik tárgyalóban. Dühös voltam nagyon és csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire meg akarom szopatni ezt az embert.

Mikor egyedül maradtam végre, tudtam egy kicsit nyugiban gondolkozni. Ekkor ugrott be hogy estére kettő vacsora meghívásom is van.
Eszembe jutott egy terv, amihez sajnos szükségem lesz egy nem kívánt személyre is.
A táskám aljáról előkotortam a telefonomat, és kikerestem egy telefonszámot.
Habozás nélkül a hívásra nyomta, és a fülemhez emeltem a telefont. A harmadik csöngés után fel is vették.

- Halló?

- Jónapot, Olivia Hamilton vagyok, tudná nekem kapcsolni Ava White-ot? Köszönöm.

Újabb három csörgés után beleszólt a telefonba a nyálas hangú ex nőszemély.

- Olivia édesem, minek köszönhetem a hívásodat?

- Hello Ava, a ma este miatt érdeklődnék, mikor és hol találkozzunk a vacsorára?

- Csak nem ráértek még is? Ah ez szuper kedvesem, átküldöm a címet neked.

- Köszönöm, és kérlek Lancenek is küld el külön a címet.

- Meg lesz kedvesem, meg lesz. Alig várom, hogy este találkozzunk.

- Hát még én.