Ne hazudj a szerelemnek. +18 - BEFEJEZETT!

Part 21. - Anakin és Padmé.

- Komolyan Star Wars filmeket fogunk nézni?

- Igen, hiszen még nem is láttad őket, az ilyen filmeket egyszer az életben tutira meg kell nézni.

- Lance, nem akarlak feltartani, tutira van jobb dolgod mint engem istápolni.

- Elég legyen, nem vitatkozom tovább.

Nem sokkal déli tizenkettő után csengettek Lance lakásának ajtajánál. A pizza futár meghozta a megrendelt pizzákat, amiket filmnézés közben fogunk elfogyasztani.

- Menj a hálóba és feküdj az ágyba.

- Oh, minek?

- Azért, mert... – Elhallgatott egy pillanatra, nagyot nyelt majd folytatta. – Azért, mert pizsama partyt fogunk tartani.

- Azta, te ilyet is tudsz?

- Tele vagyok meglepetésekkel szépségem.

Lance most először bókolt és hívott szépségemnek mióta itt vagyok nála. A délelőtt folyamán megírtunk pár fontos munkahelyi emailt, utána pedig pihentünk, most pedig következik a Star Wars maraton.
Bementem a hálószobába és befeküdtem a még mindig szuper kényelmes ágyba.
Lance is jött utánam a pizzás dobozokkal a kezében, majd bekapcsolta a tv-t és kikereste rajta a sorozat első részét.
Star Wars – Baljós árnyak.
Bíztam benne, hogy nem most fogjuk megnézni az összes részt, mert annyit nem bírok ki szerintem, de örültem, hogy Lance mellet lehetek.
Mindketten bebújtunk az ágyba, a pizzát az ölünkbe tettük és kezdődött is a film.
Csak ámultam, hogy Lance milyen átéléssel meséli a részeket, amiket nem értettem és csodáltam a benne rejlő kisfiút, akinek ezek a filmek a gyerekkori kedvencei.
Hosszú órák teltek el és még csak a harmadik résznél jártunk.

Elérzékenyültem mikor láttam, hogy Padmé mennyire küzd a szerelmükért Anakinnal és hogy nem akarja feladni a reményt. Tudta, hogy van benne jóság csak lelkét árnyékba vette a sötétség. Nem akarta feladni semmi képpen sem, és ekkor jutott eszembe valami. Lance és én olyanok vagyunk mint Anakin és Padmé? Igaz én még nem küzdőttem annyit az állítólagos szerelmünkkért de ugyan annyit szenvedtünk már egymásért mint ők a filmben.

- Hé, minden rendben, hagyjuk abba? – Kérdezte Lance.

- Minden rendben, ne hagyjuk abba.

- Úgy tűnt mintha teljesen máshol járna az agyad.

Máshol is járt. Végig az járt a fejemben, hogy Lanceben is van jóság csak nem tudja kimutatni rendesen, ahogy az érzelmeit sem.
Bunkó viselkedése lehet csak egy ellen reakció volt az irányomba mert félt, hogy komolyabb lesz közöttünk a dolog, de most ahogy a gondomat viseli egyszerűen csodálatos.

- Oliv, mi a baj, mond el, látom, hogy van valami. - Lance ekkor megállította a filmet.

- Én csak... Te olyan vagy mint Darth Vader.

- Tessék?

- A lelkedet és az elmédet néha leárnyékolja a sötétség, de van benned jóság és érzelem, nagyon is sok jóság van benned Lance. – Szerintem Lance azt hiszi, hogy megbolondultam.

- Oliv, én... Na jó nem akarok senkit sem hülyíteni és úgy érzem itt az ideje hogy elmondjam. Sajnálom ahogy veled bántam, nagyon sajnálom, hogy egy bunkó voltam és egy igazi seggfej, nem ezt érdemelted volna.

- De akkor miért voltál ilyen?

- Nem tudtam, hogy kezeljem az érzéseimet, tudod ez egy férfinek sosem könnyű. De úgy érzem hogy hazudtam. Hazudtam magamnak és hazudtam a szerelemnek, a szerelem érzésének mikor azt próbáltam bizonyítani hogy nem akarlak, és hogy nem kellesz nekem.