Ne hazudj a szerelemnek. +18 - BEFEJEZETT!

Part 6. - Ugrás.

1 órával később...

- Nem hiszem el, hogy ezt teszem. Nem hiszem el basszameg.

- Nyugodj már meg, inkább élvezd. Lazulj el és lépj ki végre ebből a szaros elbaszott komfortzónádból.

- Te könnyen beszélsz bazdmeg, nekem ez lesz az első.

- Mond csak az első dugásod előtt is így paráztál csak mert az volt az első?

- Bunkó vagy.

- Tudom, de azt is tudom, hogy ez kell most neked, erre van most szükséged.

- Ha készen vannak mehet. – Kiabálta mögöttünk az ismeretlen úriember.

- Úristen, nem fogom kibírni.

- Gyere ölelj át.

- Hogy mi?

- Ölelj át a derekamnál.

- Én nem foglak megölelni.

- Akkor egyedül mész.

- Azt már nem.

- Akkor gyere. – Lance úgy nevetett, mint még soha.

Átöleltem a derekánál és felnéztem rá. Arca ragyogott a boldogságtól és az adrenalintól, amit mindjárt át fogunk élni.

- Vissza számolok és ugorhatnak.

- Élvezd az első Bungee Jumping-odat Oliv. – Kiabálta Lance, majd jött a vissza számolás.

- Három... Kettő... Egy... Mehetnek.

Lance megindult és éreztem, hogy húz magával. A testünk elkezdett forogni, mire éreztem, hogy a feje tetejére állt a világ és szél sebesen zuhanunk a semmibe lefelé.
Mindketten üvöltöttünk és vártam, hogy mikor fog vissza rántani a kötél. Olyan szorosan szorított magához, hogy éreztem a lüktető szívverését még zuhanás közben is.
Pár perc után éreztem, hogy ereszkedni kezdtünk és végül földet értünk egy hatalmas felfújható matracon.
Lance csak akkor engedett mikor teljesen leértünk és már mind ketten feküdtünk a matracon.

- Na, hogy tetszett?

- Fantasztikus volt. – Kiabáltam örömömben.

- Látod, hogy vannak jó ötleteim.

- Mint például az, hogy hazudd azt az exednek, hogy én vagyok a csajod?

- Az más volt.

- Na persze.

- Miért?

- Csak megkellet volna mondanod neki, hogy húzzál már el a faszba ribanc.

- Ohh az igen, már ribancnak hívod Avát?

- Ne akard védeni, tudod, hogy egy ribanc.

- Tudom, igazad van. – Lance úgy nevetett, hogy alig kapott levegőt.

- Ennyi. Na gyere másszunk le innen.

- Jólvan.

Lemásztunk a matracról majd levették rólunk a hevedereket és tartó övket. Utána a büfébe mentünk, mert mind a ketten kiszáradtunk és kellet egy kis víz után pótlás.
Jól esett, hogy Lance ennyire figyelmes velem, de nem tudom, hogy ez nem e valami átverés a részéről.
Megittuk a vizeket és elindultunk vissza a kocsimhoz. Lance autója még mindig nem ment így az én kocsimmal jöttünk.

- Köszönöm, hogy elhoztál ide.

- Ne köszönd, rám is rám fért már egy kis kikapcsolódás.

- Az egyik barátodé a hely?

- Igen, a gimis legjobb barátomé. Azt mondta bármikor akarok jöhetek ide.

- Tényleg szuper hely, ha máskor szar a kedvem lehet eljövök újra.

- Benne vagyok, jöhetünk máskor is.

- Velem akarsz jönni, ha máskor is jövök?

- Persze. – Vágta rá Lance vigyorogva.

Elmosolyodtam és hirtelen nem tudtam hogyan viselkedjek. Csendben sétáltunk egymás mellet és néha Lance keze neki ért az én kezemhez.
Vissza értünk az autómhoz lassan, mire Lance megtörte a csendet.

- Nem vagy éhes?

- Te az vagy?

- Tudnék enni, ha van kedved elmehetünk kajálni valahova.

- Nem kell dolgoznod?

- Nem. Holnapra a nagy előtárgyalásra már minden készen van, és Paul is elengedett téged.

- Akkor viszont menjünk együnk valamit.

- Most ez furán fog hangozni, de tök jó veled hülyülni.

- Nem hangzik hülyén, inkább kedvesen hangzik.

- Szerinted kedves vagyok?

- Igen.

- És még mi vagyok?

- Nem tudom, nem ismerlek még annyira.

- Ne már, csak tudsz mondani még valami cuki jelzőt rám.

- Oké, hát akkor, szép a mosolyod.

- Na, tudsz te ennél jobbat is.

- De tényleg nem tudok. Nem tudom mit mondhatnék még.

- Jaj, ne már.

- Akkor mondj te magadról öt jó tulajdonságot.

- Nagyon vicces ember vagyok, érzelmes vagyok, tapasztalataim szerint Istenien főzök, jó vagyok az ágyban és az ötödik, hogy szép méretes férfiassággal áldott meg a jó isten.

- Azta.

- Mi az?

- Semmi, semmi.

Ekkor ugrott be, hogy én már láttam Lance szép méretes férfiasságát. Össze szorítottam a két combomat mert újra kemény bizsergést éreztem a puncimban.

- Mi a baj? Jól vagy? – Kérdezte.

- Persze, minden oké, miért kérdezed?

- Csak mert hirtelen nagyon piros lett az arcod.

- Oh tényleg?

- Igen.

- Nem tudom mitől.

- Lehet attól, hogy megtudtad mekkora nagy farkam van.

- Nem attól, hidd el.

- Aha, na persze, engem nem versz át.

- Csak szeretnéd, hogy arra gondoljak, hogy neked mekkora van. – Nevettem.

- Oké, hadd nézzem az orrod, ha puha akkor nem mondasz igazat.

Lance elkapta a karomat és elkezdett közel húzni magához. Meg akarta nyomni az orromat, de én nem engedtem meg neki.

- Ne Lance, fejezd be. – Alig bírtam beszélni annyira kellet nevetnem.

- Csak akkor hagyom abba, ha megnyomhatom az orrodat.

Lance hirtelen a kocsi oldalának lökött így nem volt menekülő útvonalam. Felnéztem a szemébe és ő is megállt egy pillanatra mikor belenézett az én szemembe.

- Gyönyörűen szép szemed van Olivia.

- Köszönöm.

Közel hajolt hozzám, az orrunk hegye szinte össze ért. Lance nyelt egy nagyot és mélyeket lélegzett.
Néztem ahogy fel le emelkedik a mellkasa, majd vissza néztem a két szép kék szemébe.

- Már nagyon éhes vagyok. – Suttogta.

- Oké, mehetünk enni. Tudod már mit kívánsz?

- Igen. Most már tisztán tudom, hogy mit kívánok.