Ne hazudj a szerelemnek. +18 - BEFEJEZETT!

Part 20. - Reggeli.

Reggel mikor magamhoz tértem egyedül feküdtem a hatalmas puha ágyban. Körbe néztem és láttam, hogy a másik oldalon is össze van túrva a takaró így rájöttem, hogy Lance velem aludt az éjjel.
A tangám még mindig rajtam volt, de a melltartóm kicsit el volt csúszva. Újra körbe néztem és láttam, hogy az egyik székre van akasztva egy köntös, egy törülköző, egy nagy fekete póló és egy rövidnadrág. Ezek mind Lance ruhái lehettek, kedves tőle, hogy ide készítette őket nekem.
Kimásztam az ágyból, levettem a fehérneműimet és felvettem a köntöst. Megfogtam a többi ruhát és elindultam megkeresni a fürdőszobát.
Mikor kiléptem az ajtón szinte azonnal bele ütköztem Lancebe.

- Jó reggelt álomszuszék. – Köszöntött mosolyogva.

- Jóreggelt. – Vágtam rá szinte ingerültem, ijedtemben.

- Hogy vagy? Elmúlt a hasfájás?

- Igen, elmúlt szerencsére.

- Úgy sejtem zuhanyozni mész, a zuhanyzót a folyosó végén találod, van tusfürdő, sampon, balzsam, használhatod mindet.

- Köszönöm szépen.

Magára hagytam Lancet, bementem a fürdőszobába és becsuktam az ajtót.
Levettem a köntöst és csak ámultam, hogy milyen hatalmas ez a fürdőszoba. Tudtam, hogy Lance jól keres, na de ennyire?
Besétáltam a zuhanyzó fülkébe és megnyitottam a vízcsapot. Meleg víz jött belőle, ami jól esett a bőrömnek. Míg beállítottam a jó hőmérsékletet erős húzó érzést éreztem a bőröm egyik területén. Odakaptam a kezem és a jobb mellemen egy megszáradt fehér anyagot találtam.
Le ettem volna magam az étteremben? Úristen de gáz, lehet, hogy lecsöppent egy csepp mikor a sajtkrém levest ettem és az száradt rám.
Jobban szemügyre vettem az agyagot és feltűnt, hogy a leves ennél sárgább volt a Cheddar sajt miatt.

- Ez nem sajtkrémleves. – Suttogtam.

Benedvesítettem a kezem és megdörzsöltem vele a megszáradt anyagot, amitől kicsit krémes állagú lett. A számhoz emeltem és óvatosan hozzá éríntettem a nyelvemhez.

- Fúj de sós. – Szörnyedtem el.

Kellet pár perc mire leesett, hogy mi lehet ennyire sós.

- Basszameg, ez... Rám élvezett szó szerint?

Az döbbenetem hirtelen átalakult örömbe és vidámságba. Míg aludtam Lance titokban kiverte rám a farkát és rám élvezett. Tudtam, hogy bejövök neki. A dolog morbid volt, de történnek ennél rosszabb és betegebb dolgok is az életben, például az, hogy a kanapémon élvezkedtem miközben arról álmodtam, hogy Lance megdug keményen.
Beálltam teljesen a zuhany alá és élveztem tovább a fürdést.
Nagyjából harminc perc múlva végeztem mindennel és Lance ruháiban kisétáltam a nappaliba. Láttam, hogy Lance a konyhában sürög forog és isteni bacon és tojás illata szálíngózott a levegőben.

- Szia Oliv, jól esett a zuhanyzás?

- Igen jól esett, köszönöm, és még jobban fog esni egy kis reggeli is mert éhen halok.

- Pár perc és kész, addig is kérsz kávét?

- Igen kérek köszönöm.

- Jól aludtál amúgy?

- Igen, nagyon kényelmes az ágyad, szívem szerint fel sem keltem volna annyira imádtam benne feküdni.

- Ennek örülök, ha ennyire tetszik akkor néha itt aludhatsz benne, ennyit feltudok ajánlani.

- Oh micsoda ajánlat, lehet majd élek vele párszor.

Lance megterített és végre ételhez jutottam. Nagyon finom reggelit csinált, és tetszett, hogy ennyire könnyen megy neki, hogy a konyhában mozogjon.

- Muszáj megkérdeznem, de beszéltél azóta apukáddal? – Tettem fel felénken a kérdést.

- Igen este beszéltem vele munka ügyben, és akkor kérdezte, hogy mi a helyzet. Elmondtam neki, hogy éppen az ágyamba alszol, mire nekem esett, hogy megint mekkora szemét voltam, hogy biztos csak arra kellettél, de gyorsan leállítottam és elmeséltem neki, hogy mi történt.

- Húha, és aztán?

- Aztán én lettem Lance a megmentő.

- Haha ez vicces. Amúgy apukád nagyon rendes és kedves ember.

- Ő nem az igazi apám.

- Tessék?

- A szüleim nem az igazi szüleim.

- Ezt, hogy érted?

- Örökbe fogadtak.

- Azta. – Nem jutottam szóhoz.

- Az igazi anyám a születésem utáni azonnali pillanatban lemondott rólam, majd lerakott egy lépcsőre egy kapuban egy ismeretlen háznál. A ház Bruce és Brenda háza volt. Ahogy elmesélték, nem is volt kérdés, hogy örökbe fogadnak-e engem, azonnal bementek a rendőrségre és kérelmezték a dolgokat. Megkellet várni a hat hetet, hogy jelentkezik-e értem az igazi anyám, de nem tette.

- Úristen, Lance...

- Így amikor már lehetett azonnal örökbe fogadtak és ők neveztek el Lance Williamsnek. Ezért egyezik a vezetéknevünk is. Bruce és Brenda csodálatos szüleim még mindig és teljesen száz százalékig a saját gyermekükként kezelnek és szeretnek.

- Ez gyönyörű történtet. – Könnybe lábadt a szemem.

- Az, csak az nem szép, hogy az igazi szüleim lemondtak rólam.

- Róluk tudsz valamit?

- Igen, se az anyám se az apám nem él már, mindketten meghaltak egy autóbalesetben.

- Nagyon sajnálom.

- Nem kell, nem gondolok rájuk, csak is Brucera és Brendára gondolok. Nekem ők a családom, és én nagyon szeretem őket.

Letöröltem a könnyeimet és tovább ettünk. Lance mesélt a gyerekkoráról és én is meséltem nekik a szüleimről, hogy milyen emberek. Lance tudta, hogy a szüleim nagyon sikeres üzletemberek és tudta, hogy apámé az egyik leghíreseb sör az országban.
Miután betoltam a számon az utolsó sült bacont is, muszáj volt egy csípős megjegyzést tennem Lancenek, hogy megtudjam miért került egy eléggé sós anyag a mellemre az este folyamán.

- Hmm, ez nagyon finom volt.

- Ennyire szereted a bacont?

- Igen, szeretem, ha valami ennyire sós és folyós.

- Hogy tessék?

- A bacon, sós és folyós, tudod a belőle kifröccsenő zsír, szeretem, ha így folyik. – Lassan lenyaltam mindkét ujjamat és csábos pillantást villantottam rá.

Látszott, hogy Lance arca piros lesz és kiveri a víz, és én ezen nagyon jót nevettem.

- Nemsokára indulni kellene, ha még be akarok érni dolgozni, még haza is kell mennem átöltözni. – Jegyeztem meg kissé bánatosan, mert nem akartam egyedül maradni Lance nélkül.

- Nem kell sehova se menned, ne izgulj.

- Ezt meg hogy érted?

- Reggel felhívtam Paul és elmeséltem neki, hogy mi történt. Tudod, hogy Paul mennyire aggódó egy személyiség így mára mindketten szabadnapot kaptunk. Te azért, hogy kipihend magad, én pedig azért, hogy vigyázzak rád.

- Azta, ez szép, köszi.

- Nincs mit.

- De akkor is mennem kéne, nem akarok a terhedre lenni.

- Nem kell elmenned, sőt, nem is mehetsz el, hiszen most én vigyázok rád.

- És akkor, pontosan mi a terv mára?

- Mond csak Olivia, láttad te már a Star Wars filmeket?