Korkülönbség

2 fejezet

*a srác továbbra is csókolgatott már vette le a ruhámat senki nem segített csak sikitani tudtam de nem hallották meg*

-Britani,Britani!-zökkentet ki a rémálomból egy ismerős hang.
Zihalva rá néztem és elkezdtem sírni.
-Nyugi nincs semmi baj itt vagyok! Csak egy rossz álom volt.- húzott magához Szebasztian.
Én hozzá bújtam és remegtem. Majd szépen lassan megnyugodtam és karjaiban sikerült vissza aludom.

Reggel mikor felkeltem a mellkasán feküdtem ő még aludt. Óvatosan ki bújtam kezei közül majd ki mentem a szobából.
- Jó reggelt!- köszöntem a többieknek.
- Jó reggelt Britani! Mi volt tegnap este az a sikitas?-kérdezte ijedten Mike.
- Én voltam.-sütottem le a tekintetem.- Rémálmom volta tegnap esti miatt. De Szebasztian segített megnyugodni.
- De már jól vagy?-kérdezte Viola.
- Persze!-mosolyogtam.-De így hogy rémálmai vannak nem akarok otthon aludni! Mert ha anyuék megtudják hogy miért van soha többet nem jöhetek ide.
- Akkor maradj itt csillagom!-mosolygott rám Enikő.
- Rendben de nincsen ruhám valaki haza tudna dobni pár cuccért?-kérdeztem.
- Persze elviszlek!-szólalt meg mögülem egy álmos hang.
- Okés köszi! Akkor felöltözök. Viola csórhatok ruhát?
- Ott a szekrény.-bolintott Viola.

Kivettem egy rövid nadrágot és egy haspólót. Elmentem felöltöztem a fürdőben.

- Indulhatunk?-léptem oda Szebasztianhoz.
- P-persze!-végig mért és mosolyra húzta a száját.
Én csak elmolyosodtam.

El jöttünk hozzánk.
- Be jössz amíg összeszedem a cuccaim?-néztem rá mikor leparkolt a ház elé.
- Persze szívesen!-vigyorgott.
-Akkor gyere bemutatlak anyuéknak!

-Sziasztok!-kiabaltam mikor beléptem a házba.
-Szia kislányom!-lépett ki a konyhából anyu.-Szervusz!-nézett értetlenül Szebasztianra.
- Anya ő itt Szebasztian Mike öccse!
- Jaj gyere beljebb fiam!-nevetett anya.
- Anyu én most egy darabig Mikeéknal fogok aludni. Ha már nyár van ne legyek folyton itthon.
- Rendben lányom és edzésre hogy fogsz eljutni?-kérdezte.
-Basszus az edzések! Szebasztian neked nagy baj lenne ha heti háromszor ki kéne vinned a lovardába?-néztem a fiúra.
- Dehogy lenne probléma! Imádom a lovakat tudod hogy Mike és én sokáig tartottunk otthon is.
- Igen tudom akkor köszi! Na megyek pakolni!
Gyorsan bepakoltam egy nagy bőrönd cuccot. Mire végeztem már apa is bejött és nagyon beszélgettek valamiről Szebasztiannal.
- Mehetünk?-léptem oda.
- Persze menjünk! De add ide azt a nagy bőröndöt!-vete ki a kezemből.
-Sziasztok!-adtam puszit anyunak és apunak.

Már mentünk haza felé mikor megszólaltam.
-Nem akarok tolakodó lenni de olyan hosszú neved van baj lenne ha rövídíteném?-neztem az utat figyelő fiúra.
- Nem dehogy lenne baj!-nevetett.
-Akkor mától Szebnek fognak hívni.
- Én meg akkor Britnek.-nézett rám.
- Áll az alku.-bólintottam.

Haza értünk.

-Sziasztok! Megjöttünk!-kialtottunk.
- Sziasztok!- kialtottak vissza.
- Na figyu! Nem akartok ki jönni fürdeni egyet a dzsakuzziban?-lépett oda Mike.
-Én benne vagyok! Még jó hogy hoztam fürdőruhát.-vágtam rá egyből.
-Én is benne vagyok!-szólt a mellettem álló fiú.

Elmentem és át vettem a bikinim. Utána pedig ki mentünk és beültünk a dzsakuzziba.
- Csináljunk már egy közös képet!-szólalt meg Viola.
El is vette a telefont a dzsakuzzi széléről.
Lőttünk pár közös szelfit és Viola el is küldte amelyik a legjobban sikerült ki is tettem sztorimba.
Rengeteg barátnőm írt hogy ki az pasi mellettem ugyanis Szeb átkarolt a képen.
Mindenkinek azt írtam csak egy barát.
*Hiszen tényleg csak az*
 

Miután meguntuk  a fürdetés bementünk mindenki letusolt és el mentünk aludni.

- Figyu Szeb hozzád bujhatok? Hátha akkor nem lesz rémalmom.-kérdeztem félve a valaszatol.
- Persze Brit ez nem is kérdés!-tarta szét karjait.
Befeszkeltem magam a két keze közé majd elnyomott az álom.