Korkülönbség

10 fejezet

*Britani szemszögéből*

Reggel rettenetes fejfajásra és hasi gorcsre ébredtem. Mind tudjuk hogy ez mit jelent. Mivel Szeb tegnap este nálunk aludt így ő még mellettem aludt. Nem akartam felkelteni így csöndben ki akartam osoni. De ekkor megszédültem és hatalmas csattanásal a földre zuhantam.
-Jézusom kicsim!-ugrott ki az ágyból Szeb.-Jol vagy? Minden rendben?
-Igen jól vagyok csak nagyon fáj a fejem meg a hasam. Segítesz felállni meg kisetalni a mosdóba?
-Persze!-nyult a hónaljam alá hogy feltudjak állni.-Óvatosan manó!
Segített kisetalni a mosdoig.
Én elrendeztem magam szerencsére nem aztam át. Így oltozkodnom nem kellett.
-Minden rendben?-nezett rám ijedten Szeb mikor kiléptem a mosdobol.
-Igen csak tudod női problémák!-sutottem le a tekintetem.
-Hé nincs ebbe semmi szégyellni való dolog! Ez az élet rendje!-emelte meg tekintettem államnál fogva.-Gyere menjünk vissza a szobába.
Vissza mentünk majd elfekudtunk.
Szeb a mellkasomra feküdt majd elkezdte hasamat simogatni.
-Koszonom hogy ennyire törődsz velem!
-Én köszönöm hogy vagy nekem!-mondta majd felült és megcsókolt. Utána vissza feküdt a mellkasomra és simogattott tovább.
-Ez nagyon jól esik már nem is fáj annyira!
Ekkor meg is puszilta a hasamat.
-Szerettek biztosra menni!-ra mosolyogtam.
De ekkor fejembe bele nyilalt a fájdalom.Elsirtam magam borzalmasan fájt. Szinte szét akart szakadni a fejem.
-Ne sírj kicsim nyugi! Mély levegő!Hozzak gyógyszert?-nezett rám.
*És tudta,tudta hogy a fejem fáj.*
-Igen kérlek! Kint a konyhában az egyik fiókban találsz!-végig sem mondtam Szeb már indult is a konyhába.

*Szebasztian szemszögéből*

Ki mentem a konyhába. Megtaláltam a gyógyszert töltöttem mellé egy pohár vizet majd bevittem Britnek.
Ő csak feküdt és a fájdalom miatt küszködött konyeivel.
Borzalmas volt így látni. Látni ahogy a szerelmem szenved.
-Tessek kicsim!-nyomtam kezében a gyógyszert és a vizet miután felült.
-Koszonom!-mondta majd gyorsan bevette a gyógyszert és megitta az összes vizet.
-Az összes havi bajod ilyen fájdalmas?-néztem rá kétségbeeseten.
-Szerencsere nem! Ilyen ritkán van de előfordul az ilyen.-mondta majd vissza feküdt és rám nézett. Ezzel jelezte hogy bújak hozzá.
Így is tedtem és simogattam tovább a hasát.
-Szeb!-mondta.
-Igen kicsi?-néztem rá.
-Valami fontosat szeretnék mondani! Amit eddig csak magamba fogalmaztam meg!-mondta majd felült és megfogta a kezem.
-Mond csak hallgatlak!
-Azt szerettem volna mondani hogy ha nem bírod tovább anélkül a dolog nélkül!-célzott a szexre.-Akkor engem nem zavar hogyha össze fekszel másokkal! Nem akarlak tönkre tenni azzal hogy a korom miatt velem még nem csinalhatod.-mondta és lesutotte a tekintetét.
-Szerelmem!-nezett rám ekkor.-Nincs szükségem másra míg te itt vagy! És nincs szükségem testi együtt létre. Amíg a te szerelmed az enyém. Ilyen eszedbe se jusson hogy én mással leszek míg te vagy a barátnőm! Ez annyit jelent hogy soha többet nem leszek mással. Mert veled maradok örökre!
Ekkor elsírta magát. Istenem de érzékeny lány.
-Szeretlek Szebasztian örökkön örökké!-mondta majd számhoz kapott és szenvedélyes csók csatába kezdtük.
-Szeretlek Britani örökkön örökké!