Korkülönbség

41 fejezet

*Britani szemszögéből*

Másnap:

Ma van az első beszélgetésem a pszichológussal. Szebasztian azt mondta haza megy egy kicsit ameddig én beszélgetek.

Nem sokkal később egy fiatal körülbelül 30-as éveiben járó nő lép be a szobába.
-Üdvözlöm Britani! Dr. Elina vagyok de hívj csak El-nek! Nem szerettem mikor magázódunk! A cél hogy mind a ketten el lazuljunk és te meg tud osztani velem azt ami bánt!
Egészen szimpatikus ez a nőci. Így könnyebb lesz beszélgetni.
-Na szóval Britani!
-Csak simán Brit!-szakítom félbe.
-Tehát Brit! Egy valamit tudnod kell ezekről a foglalkozásokról. Csak annyit kell elmondanod amennyit abban a pillanatban bír a lelked. Ha nem úgy érzed nem bírod tovább csak szólj és megállunk. A másik amit tudnod kell hogy ami itt elhangzik az kettőnk között is marad. Jó lesz így?
-Igen!-felelem.
Nem is lesz ez olyan rossz.
-A fő cél hogy jobban legyél! Elkezdhetjük?
-Igen!

-Mesélj nekem az életedről! De egyenlőre még ne arról ami akkor volt mikor ez történt hanem ami előtte! Milyen voltál te?

Mély levegőt veszek. Ez még nem is olyan nehéz kérdés.

-Mielőtt az életem fenekestül fel fordult egy mindig boldog mindig mosolygós lány voltam. Van egy csodálatos családom. Már amennyire annak lehet mondani. Teljesen tökéletes ugyanis nem létezik. Volt egy elképesztő osztályom még általános iskolában. Nagyon szerettem őket. Vagy is szeretem őket még most is. Két akkori osztálytársammal még mindig tartom a kapcsolatot. Az egyikőjük Hannah mintha a pót anyám lenne. A másikójuk pedig Dani aki már szinte a testvérem. Van egy aranyszívű unokanővérem aki mindig ott van mellettem ezért a nővéremkemént szoktam emlegetni. Neki van egy párja akivel szintén jó a kapcsolatom. Emellett sportoló vagyok. Versenyszinten lovagolok. Egy csodás lovam van és még egy annál is csodásabb csapatom. Aztán ezek után bekopogott az életembe a szerelem.-elnevetem magam. Végig gondolom azt az estét amikor Szebasztian megmentett attól a pasastol.-Vagyis inkább tokostól rontott az életembe. Nagyon boldog voltam.

Elhallgatok nem tudom mit kéne még mondanom.

-Kifejtenéd jobban ezt a szerelem témát?

Újabb mély levegő. Na ez már azért nehezebb de most csak a jó részét kell kifejtenem.

-A neve Szebasztian. A fiú aki már két éjszakát itt aludt velem. És itt is fog amíg ki nem engednek.-El mosolyogva bólint.- Ő az unokanővérem párjának öccse. Idősebb nálam de a kor nálunk sose volt akadály. Nagyon szeretjük egymást. A megismerkedésük elég érdekes volt. Először is már az fura volt hogy Mikenak van egy öccse már vagy egy éve ismertem Mikeot és mégsem tudtam róla. Viola születésnapját tartottuk. Viola az unokanővérem. Na szóval vissza térve. Nagyban születésnapozunk amikor egy részeg fazon rám akart mászni erre jött Szebasztian aki leszedte rólam Mike pedig ki dobta. Aznap este Szebasztian karjai közt aludtam. Majd konkrétan be is költöztem hozzájuk. Aztán pedig a Balaton parton elmondta hogy mit érez. Oda mentünk el a fél év fordulónkon is. Ott vesztettem el a szüzességem.-csuszik ki a számon.-Uram isten! Bocsánat gondolom ilyesmiről nem szabad beszélnem!
-Itt nincs tabu téma Brit! Azt mondasz el amit szeretnél! Eddig nagyon jól haladunk! Mesélj csak tovább!
-Rendben! Nagyon boldogok voltunk! Nála kedvesebb és jobb szívű fiút nem ismerek! Megértő és oda adó! Egy tündér mese hercegnőjének éreztem magam mellette.-szünetet tartok.- Aztán ki kellett mennie külföldre hosszú időre!

-Mi történt ezután?

Könnyek szöknek a szemembe. A szoba falai egyre közelebb jönnek. Levegőért kapok. Lélegezz mondom magamnak.

-Ma már nem szeretnék tovább haladni!
-Rendben Brit! Én azt gondolom ha ilyen jól el tudunk beszélgetni mihamarabb jobban leszel! Nagyon ügyes voltál ma! Holnap folytatjuk! Jó pihenést!
-Köszönöm! Szia!

Amint kilép az ajtón a hátamra dőlök az ágyon. Sírok. Elgondolkozom hogy mit kell még elmondanom. Most jön a neheze. Ki kell fejtenem hogy az életem miként ment csődbe ahhoz hogy ide jussak. 

Valaki besétál a szobába. Hirtelen felülök  hogy lássam ki az. A könnyeimet törölgetem.
-Szia szép lány!
-Dani!-tárom szét a karjaimat.
Mellém ül és szorosan átölel. A nyakamba fúrja a fejét. A válla reszketni kezd. Sír. Én is sírok.
-Miért nem szóltál? Meg próbáltuk volna megoldani!-szipogja a nyakamba és még szorosabban ölel.
-Nem mondhattam el! Még nagyobb bajba kerültem volna.
-Meg fogom ölni azt a szemetet!
-Nem fogsz megölni senkit! Mert ha börtönbe kerülsz én egyedül maradok. És már rohadtul nem akarok egyedül lenni! Meg amúgy sem neked kell a börtön hanem annak a nyomoréknak!-simogatom a hátát.
-Soha többet ne tedd ezt velem hugi! Két napja nem alszom. Annyira aggódtam érted!
-Tudom és ne haragudj!
Még mindig ölelkezünk amikor Szebasztian lép be a szobába.
-Sziasztok! Miujsag?
-Szia!-köszönök vissza.
De Dani megfeszül. Még mindig haragszik Szebasztianra.
Egyszercsak felpattan.
-Te meg mi a bánatos faszomat keresel itt?-üvölti.
-Dani nyugodj meg! Beszéljük meg!-mondja Szebasztian.
-Te csak nem nyugtatgas engem! Te vagy az egyik oka hogy a húgom most itt van.
-Dani tudom hogy egy fasz voltam. És tudom hogy mennyire fontos neked Britani de szeretnék mindent jóvá tenni már amennyire lehet.-beszél nyugodtan Szebasztian.
-Dani gyere üljetek le! Ha tovább kiabálsz ki fognak dobni!-mondom nyugodtan.
Szebasztian leül az ágy végébe. Dani pedig amennyire csak tud olyan közel hozzám.

-Tudja mi történt veled miután megcsalt?-néz rám Dani.
-Nem Dani nem tudja és még nem is fogja egy darabig! Előbb a pszichológussal beszélek róla. Ha itt az ideje elmondom. Ígérem!-nézek az utolsó szónál Szebasztianra. Megértően mégis elkeseredetten bólint.
-Figyelj Dani sajnálom hogy múltkor úgy visszatámadtam! De nagyon rosszul voltam akkor lelkileg. Egyszerűen nem gondolkoztam.
Dani a szemébe néz majd bólint.
-Ide figyelj! Nem fogok veled itt most béke pipát gyújtani. De ha megígéred hogy többet nem bantod a húgom. Akkor talán lehetünk újra haverok.
-Ígérem!-mosolyog.-Köszönöm!-suttogja.

Az este további részében beszélgetünk. Kezdem jobban érezni magam. De még mindig aggódom mi lesz holnap mikor ki kell tálalnom az életem legsötétebb hónapjait.