Korkülönbség

35 fejezet

1 évvel és egy hónappal később:

*Britani szemszögéből*

Egy éve és egy hónapja vagyok együtt Leonnal. A kapcsolatunk más mint Szebasztiannal volt. Sokkal másabb.
Szebasztian érzelmes volt, sok időt töltöttünk együtt. Ezzel szemben Leonnal csak ritkán találkozunk. Amikor találkozunk akkor is a következő a napirend. Szeretkezunk  aztán szünet aztán megint szeretkezunk. És ezt elég sokszor megismételjük. Ha éppen megvan a havi bajom nem is hajlandó velem találkozni. Azt mondta még a vér gondolatától is rosszul van. Én ezt teljesen megértem. Szíve joga hogy mikor jön át.
Viszont ma el rangattam magammal Violaekhoz. Ezért most éppen oda tartunk.
De vissza térve Szebasztianhoz. Nem keresi a családját se a barátait. Mike azt mondta hogy néha ad magáról annyi életjelet hogy küld egy like jelet Messengeren.

*Szebasztian szemszögéből*

Tegnap mikor bementem dolgozni a főnököm behívót az irodába.

Majd kirúgott. Azt mondta hogy túl sokszor hiányzom a munkából. Vagy ha éppen be megyek használhatatlan vagyok mert másnapos vagyok. Nem próbáltam meg könyörögni. Igazából leszarom. Haza megyek és ott próbálok szerencsét.
Éppen haza tartok.

2 órával később:

-Sziasztok bolondok!-lepek be a nappaliba. De amit láttok attól rosszul vagyok. Nem sok hiányzik hogy elhanyjam magam.
-Szia Szebasztian!-koszon vissza Viola és Mike.
-Szia!-koszon vissza lesütőtt szemmel Britani. Az én drága Britanim.
-Cső haver!-int Leon. Miközben az én egyetlen Britanim combján van a keze. Láttom ahogy megmarkolja. Látom hogy milyen vágyak vannak a szemében. És ettől egyszerűen hánynom kell. Tényleg hányni fogok.
-Szebasztian!-szol hozzám Mike.-Hol voltál idáig? Azt se tudtuk hogy élsz e vagy halsz!
-Ja bocs! Egy kicsit el akartam tűnni! Viszont kirúgtak a munkahelyemrol.
-Ja értem! Ez azt jelenti hogy ha nem rúgnak ki akkor soha többet nem hallunk rólad?
-Elofordulhat!-mondom miközben egy egyszerű mozdulattal behajítom a szobába a borondom.
Majd leülök a kanapéra. Viola és Britani közé. Látom a szemem sarkából ahogy Leon állkapcsa megfeszul. Úgy látom nem tetszik neki hogy közel ülök a baratnojehez. Úristen tényleg hányni fogok. A gondolat hogy hozzáér vagy hogy megcsokolja egyszerűen elfog a hányinger.
-Miota vagytok együtt gerlepár?
Oké tényleg hányni fogok. Miért kérdeztem ezt meg!?
-1 éve!-valaszol Leon miközben keze egyre jobban rászorul Britani combjara.
Britani arca eltorzul. Ez fáj neki. És ez a vadbarom észre sem veszi. Nem veszithetem el a fejem. Ha most megverem a gyereket abból nagy baj lesz.
-Áá értem! Sok boldogságot!-az utolsó mondatot szinte úgy köpöm.
-Koszonjuk!-valaszolja nagyképűen ez a pocsarcu. És a keze egyre egyre szorul. Legszívesebben én is így szoritanam ennek a banatnak a nyakát.
Tudom hogy hülye voltam akkor de az érzéseim nem múltak el. Szerettem Britanit.

*Britani szemszögéből*

Mikor Szebasztian belépett a nappaliba a szívem kihagyott egy ütemet.
Na és mióta ide ült mellém a szívem lassan át szakítja a bordaimat. Viszont közben nagyon fáj amit Leon csinál. Nem tetszik neki hogy Szebasztian ide ült mellém. Nagyon féltékeny. Viszont látom hogy ez nem tetszik Szebasztiannak. Utálja ha nekem fáj valami. Ebből is látszik hogy szeret. Hogy ő tényleg szeret. És Igazából én is szerettem őt. Talán ez az érzés sosem múlt el. Sőt biztos hogy nem múlt el csak elnyomtam magamban. És a bennem lévő űrt Leonnal töltöttem ki. Vagyis inkább Leonnal való szexuális élettel. Mert ezt ami köztünk van nem nevezném kapcsolatnak.
Szóval kijelenthetem még mindig kurvara szerettem Szebasztiant.

Boldog új évet minden kedves olvasómnak! Ígérem 2023-ban is folytatódik Szebasztian és Britani története! Puszilok mindenkit!😘