Korkülönbség

4 fejezet

*Szebasztian szemszögéből*

Másnap:
Szeretném ma elvinni Britanit egy kicsit a Balatonhoz. Igazából beszélni szeretnék arról ami köztünk van. Érzem hogy ő is máshogy viszonyul hozzám. Legalább is remélem. De el kell mondanom neki mert már nem tudom csak barátként kezelni.

-Szia Brit! Be jöhetek?-kopogtam be a szobába ahol Brit az ágyon telefonozott.
- Szia Szeb! Persze hogy bejöhetsz hiszen a te szobád!-nevetett fel.
- Igaz! De amíg itt vagy a mi szobánk!-láttam hogy elpirul.- Na figyu ma elviszlek valahova! Öltözz fel csinosan! Este hatra legyél kész!-mondtam ellentmondást nem tűrő hangon.
- Rendben! De hová megyünk?-mosolyodott el.
- Az meglepetés! De most hagylak öltözni!-mondtam majd a válaszra nem várva kiléptem a szobából.

*Britani szemszögéből*

Úristen de izgulok! Vajon hova megyünk!? Szeb olyan aranyos mostanában velem azt hiszem kezdek többet érezni mint barátság. De ő biztos nem így érez irántam hiszen sokkal fiatalabb vagyok.
Na mindegy inkább készüljünk el!

A hajamat laza kontyba fogtam:

És egy egyszerű ruhát vettem fel:

Sminknek csak szempillaspirál és szájfény volt rajtam.

-Kész vagyok!-léptem ki a szobából 17:50-kor!

Szebasztian nagyon dögös volt fekete ing volt rajta aminek az úját feltűrte. Meg egy  szaggatott fekete farmer.

Felvettük a cipőnket és már mentünk is a kocsihoz.

*Szebasztian szemszögéből*

,,Ugrunk az időben már a parton vagyunk''

Éppen a parton sétálunk a naplementében. Tökéletes pillanat. Szebasztian itt az idő.

-Britani beszélnünk kell!-fordultam szembe a lánnyal és megfogtam két kezét.
Ő csak elmosolyodott és bólintott egyet jelezve hogy mondjam csak.
- Igazából aznap mikor megismertelek és megmentettelek attól az embertől én azóta eldöntöttem hogy az életem árán is vigyázni fogok rád. De mikor láttalak a lovardában a lovak és a barátaid közelében láttam hogy te akkor vagy igazán boldog és mikor ott beszélgettünk én azt hiszem! Huhh nem is tudom hogy folytassam de azt hiszem és tudom hogy hülyeség mert fiatalabb vagy de azt hiszem hogy.......szerelmes vagyok beléd Britani! Nem tudok csak barátként tekinteni rád!-lehajtottam a fejem nem mertem a szemébe nézni ekkor éreztem hogy az állam alá fog és felemeli a fejem.
- Szeb! Most hallgass végig anélkül hogy közbe szólnál!-bólintottam.- Aznap mikor megmentettél és úgy kezeltel mint egy törékeny kincset egyszerűen nem tudtam hogy mire gondoljak! Vagyis inkább nem tudtam mit kezdjek a bennem kavargó érzelmekkel! És még jobban meg zavarodtam mikor a rémálmom volt és meg nyugtatál! De a lényegre térek! Igazából elgondolkoztam és rá jöttem hogy az a rengeteg érzés ami bennem kavarog az az hogy menthetetlenül beléd szerettem Szebasztian!- a szívem nagyot dobant.
- Britani leszel a barátnőm?-kérdeztem.
- Ezerszer is IGEN!-ugrott a nyakamba.
Én fenekénél fogva megtartottam. Éppen meg akartam csókolni mikor.
-Szebasztian nekem te vagy az első barátom és még soha nem csókolóztam!-nezett rám boci szemekkel.
- Akkor éppen itt van az ideje!
Közelebb hajoltam és óvatosan szájához nyomtam a szám. Már egy ideje csókólóztunk mikor nyelvemmel bejutást kértem a szájába. Amit kis habozás után meg is adott. Gyengéden mégis szenvedélyesen csókólóztunk de az oxigén hiány közbe szólt.
Elváltam tőle és homlokának nyomtam a homlokom.
-Szeretlek!-mondtam.
- Én is!
- Te is mi?
-Szeretlek te majom!-csapott a mellkasomra nevetve.
- Na azért!-nevettem fel én is.
- Már csak egy kérdésem van ezt hogy mondjuk el a többieknek? Nem hiszem hogy szívesen fogadják ezt az egészet tudod a korkülönbség!
Letettem a kezemből.
- Ezen ne aggódj az én szüleim és Violáék örülni fognak nekünk!
-Rajtuk nem is aggódom. De az én szüleim nem fogják jól kezelni! Nem volt még egy barátom sem és az első barátom három évvel idősebb!
- Ebben igazad van! De ígérem mindent megoldunk!-nyomtam egy puszit a fejére.
- Köszönöm!-suttogta.
- Mégis mit édesem?-nevettem fel.
- Hogy vagy nekem!-nézett rám majd megcsókolt.
- Hát hogy még én milyen hálás vagyok érted!-néztem rá mikor elváltunk.