Korkülönbség

23 fejezet

*Britani szemszögéből*

Pár órával később:

Délután kettőkor ébredtem fel. Szeb nem volt mellettem. Én a hatamra feküdtem és a plafont bámulva gondolkoztam.
Nem sokkal később nyílt az ajtó. De nem Szeb lépet be rajta. Hanem az én egyetlen drága unokanővérem.
-Szia Hugi!-mondta majd leült mellém és a kezembe nyomott egy bögre teát.-Azt hiszem lenne pár dolog amiről beszélnünk kéne nem!?-nezett rám és a szemem megtelt konnyel.
Igen Viola mindig tudja mikor van rá szükségem. Ezért voltunk mi mindig is olyan jóban. Mindig mondtam hogy ő nekem nem csak unokatesó ő az én testvérem. Akivel együtt sírunk együtt nevetünk és mindent együtt veszelunk át. Mindig ott voltunk egymásnak és leszünk is.
-Hat igen lenne pár dolog!-mondtam majd lehajtottam a fejem.
-Figyelj hugi! Tudom hogy nagyon fáj! De én itt vagyok és Mike is meg Szebasztian is még ha messzebb is lesz! A távolság nem szakít meg egy olyan erős köteléket mint a szerelem!
-De mivan ha mégis? Mivan ha talál nálam jobbat ott Csehországban?!-fojtak konnyeim arcomon.
-Na ide figyelj! Szebasztian ugyanúgy néz rád mint rám Mike! És ha jól emlékszem annak idején mikor bemutattam neked Mikeot te is azt mondtad hogy már abból ahogy rám nez láttod hogy mennyire szeret!... Pontosan így néz rád is Szebasztian Hugi! Egyszerűen minden mozdulatan és pillantasan látszik mennyire szeret téged! Nem kell ilyesmitol felned hogy talal jobbat!
-Tenyleg?
-Hazudtam én neked valaha!?
-Soha!-engedtem el egy kacajt.
-Na láttod!
Itt hosszú csend következett. Mind a ketten a teankat iszogatuk. De egyszer csak Viola törte meg a csendet.
-Lenne egy kérdésem!
-Mond csak!
-Elveszteted már?-nezett rám azzal a ,,tudom ám,, vigyoraval.
Én csak bolintottam.
-Tedd le egy kicsit a teát a kezedbol!
Én lettetem ő a nyakamba ugrott és szét puszilgatott.
-Na és milyen volt? Részleteket akarok! De nem annyira durván részletesen. Csak amennyire én is elszoktam mondani.
Beszélgettünk egy jó darabig minden féléről. Annyira jó volt így.

*Szebasztian szemszögéből*

Viola elzavart minket kocsikazni Mikeal. Azt mondta beszélni akar Brittel.
-Na öcsi! Mit gondolsz most erről az egészről?
-Hat őszintén szólva két irányba húz a szívem az egyik arra fele hogy maradjak Brittel a másik viszont arra hogy fogadjam el az állást és menjek a céljaim felé!
-Na és mit gondolsz melyik irány fog nyerni?
-Szerintem elfogadom! A szerelmünk van olyan erős Brittel hogy kibírja a távolságot! Viszont egyet igerj meg nekem Mike!-vettem egy mély levegőt.- Ha ne adj isten bármi baj van azonnal hívsz! És a mi a legfontosabb úgy vigyázz a lányokra mint a szemed fenyeire!
-Öcsikem én már akkor vigyaztam rájuk mikor te még nem is ismerted Britet!
-Tudom! Köszönöm tesó!