Korkülönbség

7 fejezet

*Britani szemszögéből*

Este 10 óra körül hatalmas robajra ébredtem. Szeb a hasamon aludt meg sem rezzent a hang hallatán.
-Szeb!-loktem meg kétségbe eseten.-Kelj fel! Szerintem betörtek!
-Hogy micsoda?-riadt fel.
Szeb ki ugrott az ágyból és megragadta szobájában elhelyezett baseball ütőjét.

Éppen kifelé sétáltunk. Szeb szorosan fogta a baseball ütőt én pedig az ő karjába karoltam.
-Ki van ott?-kérdezte Szeb.
-Csak én te lökött!-mondta Mike miközben a hűtő előtt a földről takarított valamit.
-Mi a fasz tesó?! Azt hittem valaki betört!-nezett dühösen Mikera.
-Én meg konkrétan majdnem szívrohamot kaptam!-vagtam oda Mikenak.
-Jo bocs nem tehetek róla hogy balfasz vagyok és levertem egy vázát.-emelte meg kezét mintha megadná magát.
-Ezutal elnézem!-mondtam kuncogva.-Viszont nem megyünk be a szobába kicsim?
-De menjünk persze!
Bementünk.
-Nezzunk valami filmet? Mert egyáltalán nem vagyok álmos végig aludtuk a napot.
-De nézzünk! De mit?
Sejtelmesen elmosolyodtam.
-Nem nem biztos hogy nem nézek nyálas romantikus filmet.-vagta rá Szeb mikor rá jött mire gondolok.
-De most miért nem?-nevettem fel hangosan.-Bele halnál egy kis romantikába?-boktem meg a mellkasát.
-Abba a romantikába igen de ebbe SOHA!-ekor magához húzott egy megcsókolt.
- Szeretem ezt a romantikus Szebasztiant!-pusziltam meg még egyszer száját.
-Na akkor hercegnőm mit nézzünk?-nezett rám csillogó szemekkel.
-Fiuknak akiket valaha szerettem maratont tartunk!-mondtam majd befeszkeltem magam az ágyba.
Szeb bekapcsolta az első részt a laptopon és elkezdtük nézni. Végig össze bújva filmezunk. Nagyon romantikus volt.
-Mindig erre vágytam!-szolaltam meg.
-Mire kicsim?-fordult felém.
-Arra hogy egyszer életem szerelmének karjai közt össze bújva filmezunk! És most itt vagy nekem!
Nem válaszolt semmit csak megcsókolt majd rám feküdt. Egyre hevesebben csókólóztunk mikor elváltam tőle.
-Szeb!
-Mi a baj?-csokolgatta tovább a nyakam.
-Én még nem álok készen erre!-mondtam majd felultem és lesutottem a tekintetem.
-Ne haragudj akkor marha vagyok!-patant fel majd bele vert egyet a falba.
-Hej nyugi kicsim!-léptem oda hozzá és megfogtam a kezét.
-Nem akartam hogy azt hidd hogy te csak arra kellesz nekem!-ekkor már könnyes volt a szeme.-Nem akarlak sietetni! Se bántani hogy rossz legyen neked velem!-elsirta magát és térdre rogyott. Zokogott.
Le ültem a földre az ölembe fektettem és simogatni kezdtem.
-Nekem soha nem lesz rossz veled! Erre ne is gondolj! És nem is sietetél csak el ragadott a hév! Nincsen semmi baj! Nyugodj meg szerelmem! Kérlek! Mert ha te sírsz én is fogok! Gyere fekudjunk vissza az ágyra.
Felalltunk a földről és vissza fekudtunk az ágyra. Szeb a mellkasomra feküdt.
-Kicsim?
-Igen szerelmem?-pusziltam meg a fejét.
-Ha majd egyszer készen állsz arra. Meg igered nekem hogy enyém lehet a szüzességed?-nezett fel rám.
-Ha 15-16 éves koromban még együtt leszünk egyértelműen a tiéd lehet!-ekkor közelebb hajolt és megcsókolt.
-Az életemnel is jobban szeretlek!-nezett rám boci szemekkel.
-Én még annál is jobban szeretlek nagy fiú!-kuncogtam.
-De még nagy fiú!-kezdet el durcizni.
-De hát te vagy az én nagy fiúm!-kezdtem el csikizni. Szeb rugdalozott és nevetett.
-Na ki az én nagy fiúm?-kérdeztem közben még mindig csikiztem.
-Én vagyok az csak hagyd abba kérlek!-ekor már sírt a nevetéstől.
-Na én is így gondoltam!-abba hagytam a csikizest.
-Szeretlek te törpe!-mondta majd magához húzott és megcsókolt.
-Szeretlek nagy fiú!-mondtam mikor elváltunk egymástól.
Az este további részében filmezunk majd egy idő után elnyomott minket az álom.