Korkülönbség

25 fejezet

1 héttel később:

*Britani szemszögéből*

Az elmúlt egy hétben végig együtt voltunk Szebbel. Elmentünk vacsorázni, kimentünk a lovardába, sétáltunk a Balaton parton és sokat szeretkeztünk. Viszont most itt a búcsú ideje. Már összepakoltuk Szeb cuccait. Autóval jönnek érte úgy mennek Csehországba. 4 és fél óra út vár rájuk. A fővárosban van a szállás Prágában.
Nagyon fog hiányozni. El sem tudom képzelni milyen lesz nélküle. De nekem holnap kezdődik a suli az új helyen. Ott pedig nagyon jól kell teljesítenem hogy elerhesem az álmom.

-Mindent elraktuk?-nezek az ágy szélén ücsörgő Szebre.
-Szerintem igen!-bolint határozottan.- Gyere bújj ide egy kicsit!-huzz bele az ölébe én át karolom labaimmal a derekát arcomat pedig nyakához teszem. Nem tagadom még el is sírom magam. Nem akarom megnehezíteni a dolgát de annyira nehéz ez nekem hogy nem tudom visszafolytani a konnyeim.
-Ne sírj Kicsim! Az ünnepekre haza jövök! De ha úgy gondolod kijohetsz hozzám valamelyik hétvégén vagy én jövök haza! Minden nap beszélünk majd! Távolról is vigyázok rád ne félj!-nekem ettől csak még jobban sirnom kell. Ezért Szeb óvatosan elfekszik ezzel én is az oldalamon fekudve találom magam. Még szorosabban hozzá bújok.
-Annyira hiányozni fogsz!-suttogom közben nyakát csókolom.
-Te is nekem Kincsem! De a távolság nem változtat azon hogy mennyire szeretlek! Ígérem soha nem hagylak el!
-Szeretlek!

Nem sokáig lelkizhetunk mert Szebert megérkezik az autó.
Kiviszuk a csomagjait. Bepakolunk hátra. Szeb elköszön mindenkitől. Majd rám kerül a sor.
-Nagyon vigyázz magadra! Egyben szeretném vissza kapni a barátomat!-mondom határozottan.-Mindenel jobban szeretlek!
-Én még annál is jobban!-mondja majd hosszú nyelves csókot add.
Miután könnyes búcsút vettünk egymástól Szeb beszállt az autóba majd elhajtottak. A szívem ott helyben atomjaira tört. Tudom hogy nem szakítottunk de mégis hasonló érzésem van. Mintha kitéptek volna belőlem egy darabot.
Mivel Szeb már nincs itthon így haza megyek. Rég voltam már otthon. Meg amúgy is egyszerűbb lesz otthonról suliba járni.
Bemegyek a lakásba hogy elkezdjek pakolni. Bent Viola és Mike már várnak. Szoros olelesbe zárnak és belőlem kitornek a vissza folytott könnyek.
Miután kisirtam magam és egy jót beszélgettem Violaekkal. Összepakoltuk a cuccaimat majd haza vittek.
-Holnap vacsi hármasban?-kerdezte Mike mikor éppen a cuccaimat hordtuk be a lakásba.
-Felolem mehet! De holnap már sulizok! Szóval csak utána!
-Nyilvan csak utána hiszen vacsora!-mondja nevetve.
-Bocsanat! Nem tudok koncentrálni!
-Jaj te lány!-olel magához.-Minden rendben lesz! Itt vagyunk Violaval! Meg Szeb is veled van lélekben! Bármi van egy telefonodba kerül akár az éjszaka közepén is és itt vagyunk! Rendben?
-Koszonom!-suttogom.
Nem sokkal később elbúcsúzom Violaektol. Majd letusolok és elfekszem aludni. Holnap nagy nap.