Sleeping with Eddie Munson (Befejezett)

H É T

Megérkeztem Jeff garázsához. Erősítők voltak mindenütt, dobok, gitárok. Mind a négyen itt voltak. Eddie-től kaptam egy puszit és kezdték is a zenélést. Én az egyik erősítő tetején foglaltam helyet, onnan jó volt a kilátás.
Eszméletlenek voltak, beleértve Eddie-t is mivel inkább őt néztem idő közben. Annyira beleélte magát és lehetett látni a boldogságot az arcán. Annyira... Szép volt. Miközben ábrándoztam, egy hang ébresztett fel a transzból.
- Na hogy tetszett? - kérdezték kórusban a fiúk
- Ez eszméletlen volt! Nem értem hogy miért nem vagytok még híresek - pattantam le az eddigi helyemről - régen én is zenélni szerettem volna, csak minden keresztbe tett nekem - mosolyogtam szomorúan
- Ez szomorú - mondta Gareth - min játszottál volna?
- Dobon. Az a kedvenc hangszerem - néztem a dobosukra
- Megtaníthatnánk dobolni - vetette fel az ötletet
- Huhuu az kéne még - nevettem - apám kinyírna ha megtudná

A próba után elmentünk Eddie-hez, mert megbeszéltük hogy nála alszunk. Kivettem a táskámat a kocsijából és elindultam az ajtó felé, úgy mentem be a házba mintha otthon lennék. Megláttam egy idősebb embert a házban, rögtön elszégyelltem magam, amiért így betörtem.
- Oh, jónapot! - nyújtottam felé szégyenlősen - Y/n vagyok
- Wayne Munson, Eddie nagybátyja. Örülök a találkozásnak. - rázta meg a kezem kedvesen
- Sajnálom, hogy így berontottam a házukba, illetlenség volt - néztem a földet továbbra is
- Semmi gond kedveském - simogatta meg a vállam - érezd magad otthon. Akkor rontasz be ide amikor csak szeretnél - kuncogott halkan - hé kölyök, nekem most mennem kell. Holnap dél körül jövök
- Remélem nem kerültél bajba - ment oda kezet fogni a nagybátyjával
- Az a te műfajod - mosolygott szemtelenül Eddie-re, majd kiment az ajtón
Bementünk a szobájába és letettem a táskámat a sarokba. Leültem az ágyra és Eddie-mellém ült
- Mit csináljunk? Van egy csomó időnk együtt - fogta meg a kezemet
- Hmm - gondolkodtam el - hallgassunk zenét - mondtam izgatottan
- Ha azt szeretnél - kuncogott - leginkább rock zenéim vannak de van itt néhány más műfajból is - turkált a kazettái között
- Na majd én keresek egyet - mentem oda tudálékosan - nekem úgy is kitűnő ízlésem van
- Igen, azért vagyunk most itt - ölelt meg hátulról. Türelmesen figyelte, ahogy turkálok a kazetták között, ameddig meg nem találtam a tökéletes zenét
- UUH EZ A KEDVENCEEM - toporzékoltam és a kezébe adtam, hogy tegye bele a lejátszóba. Elindította és megütötte a fülünket, a Should I stay or should I go jellegzetes kezdő zenéje
- Tényleg jó ízlésed van - mosolygott rám büszkén. Visszaültünk az ágyra és élveztük a zenét
- Darling you've got to let me know - kezdtem el énekelni a szöveget
- should I stay or should I go - folytatta teljesen elmélyülve
- If you say that you are mine - álltam fel és húztam magammal a fiút is majd elkezdtünk táncolni
- I'll be here'til the end of time
- So you got to let me know

Az este további részében zenét hallgattunk, beszélgettünk és kifestettem Eddie körmét. A haját is be akartam fonni de azt már nem engedte, amiért sértődést tettettem, de nem tudtam sokáig durcizni mert nem engedte. El akartam indulni fürdeni, amikor észrevettem, hogy nem hoztam el a tusfürdőmet
- Basszus - turkáltam a táskám legalján
- Mi történt? - fordult meg az ágyon érdeklődve
- Nem hoztam tusfürdőt - mondtam szomorúan
- Használd az enyém nyugodtan - kúszott oda hozzám egy pusziért - legalább olyan illatod lesz mint nekem
Idilli pillanatot telefoncsörgés zavarta meg. Eddie kiment és felvette a telefont. Én utánamentem, mert érdekelt hogy ki keresi őt ilyen későn. Az arcára rémület és düh ült ki, én is megijedtem.
- BASZKI BASZKI BASZKI - kezdett el kiabálva járkálni a szobában miután letette a telefont
- Mi a baj? Ki keresett? - mentem oda hozzá aggódva, hogy megnyugtassam
- AZ EGYIK MOCSKOS BEHAJTÓ FENYEGETŐZIK - fogta a fejét idegesen - van egy kis tartozásom neki és azt mondta, hogyha nem adom neki vissza a héten akkor idejön
- Mennyivel tartozol? - nyomtam a kezébe egy szál cigit amit meg is gyújtott
- Nem sokkal... Néhány száz dollárral - dörzsölte a homlokát
- És hol lakik ez a behajtó? - mondtam ki lassan a szavakat
- Oroszországban - mondta aggódva - Az az ember egy szörnyeteg
- BINGO - mondtam boldogan majd a telefonhoz rohantam
- Véletlenül sem akarlak megbántani, de ez azért nem olyan örömteli hír - mondta gúnyosan
- Mit szolnál ha azt mondanám, hogy tudok segíteni? - mosolyogtam rá rejtélyesen
- Ezt... Mégis hogy érted? - kérdezte értetlenül
- Elég ha annyit mondok, hogy nem véletlenül félnek tőlem és a családomtól az emberek - néztem rá szemtelenül