Sleeping with Eddie Munson (Befejezett)

Ö T

A fáradságtól idegesen csaptam be a kocsim ajtaját a suli előtt. Még egy szenvedéssel teli nap. Vajon Eddie hol van? Lehet el is felejtett engem. Mondjuk nem csodálnám ha kiderülne, hogy tegnap úgy be volt szívva hogy semmire sem emlékszik.
Amikor éppen zártam be az én kicsikém ajtaját egy kéz csapódott a fejem mellé. Én háttal álltam az illetőnek ezért nem láttam hogy ki volt az. Felsikoltottam az ijedtségtől.
- AZ ISTEN VERJEN MEG MUNSON - fogtam a mellkasom, miközben hevesen vettem a levegőt
- Csak nem megijedtél? - csípkelődött. A mutatóujját az állam alá tette és maga felé fordította az arcomat - te napról napra szebb vagy
- És pont ilyen gyorsan fogy el az életkedvem napról napra - humorizáltam - mi lelt téged, hogy még bókolsz is? Azt hittem elfelejtettél tegnap óta - nevetgéltem
- Téged nem lehet olyan könnyen elfelejteni - túrt bele a hajamba és kedvesen megsimogatta a fejem
- Nahát a gerle pár - jöttek a gúnyos szavak magunk mellől - azért rendesen leadtál az elvárásaidból y/n - Jason Carver az iskola egyik legtahóbb embere sétált felénk. Én készenlétbe helyeztem magam és keserű vigyort mutattam felé
- Na már csak te hiányoztál. Nincs kit szekálnod hülyegyerek? Azért jöttél kísérteni a végzetedet? - sétáltam hozzá közelebb. Eddie feszülten figyelt, hogyha vissza kell engem fogni akkor időben tudjon cselekedni. Hát na, ismernek már eléggé az emberek.
- Ezek csak tények - állt meg tőlem néhany centire
- Oh én is tudok tényeket. Például azt tudtad, hogy a csonttörés átlagosan 6-12 hétig gyógyul? Tudod pénisz nélkül is nehéz az élet. - néztem rá áttetszően. Megfogtam a gallérját és a fülét a számhoz húztam. A pillangókésemet lassan végighúztam az említett területen - ha még egy szót szólsz, talán meg is tapasztalod - súgtam a fülébe majd elengedtem a fiút
- Menjünk innen ez a csaj elmebeteg - kezdett hátrálni miközben a családi örökséget őrizte a kezeivel
- Puszilom anyukádat - intettem neki kedvesen
Megfordultam és egy büszke mosolyt mutattam Eddie felé.
- Még elgondolkozom azon hogy tényleg levágom e a pöcsét - táncikáltam oda hozzá
- Eddig is tudtam hogy dilis vagy, de hogy ennyire? Levettél a lábamról - mondta és megcsókolt
- Mostmár tényleg mennem kell, lassan kezdődik az órám. - váltam el tőle sietve
- Ne rohanj már annyira - fogta meg a kezem, hogy ne tudjam otthagyni - nem baj az ha néhány percet késel
- Végülis egy cigi még belefér - mosolyogtam rá majd elővettem a dobozt amiben a kedvenc dolgom volt az életben.
A kocsimnak támaszkodva beszélgettünk tovább. Ő átkarolt engem, érzetem a szívverését, éreztem ahogyan veszi a levegőt. Azt kívántam bárcsak sohase érne véget ez a pillanat.

Éppen kicsengettek. Most lesz hosszú szünet. Szitkozódva léptem ki a teremből, amikor megláttam hogy a Munson gyerek vár engem.
- Te meg mit keresel itt? - mentem oda hozzá a kiérdemelt ölelésemért
- Bemutatlak a barátaimnak. Igazából ők a családom - mondta büszkén majd elindultunk az ebédlő felé.

Ahogy végigmentünk az ebédlőn, minden szem ránk szegeződött. Hidegen hagyott az ügy mert tegnap azért nem semmi műsort rendeztem. Az eddigiek közül ez volt a kedvenvem. Leültünk egy asztalhoz ahol 6 ember ült. Csak Will Byerst ismertem közülük, de őt is Jonathan miatt. Szimpatikusak voltak első látásra, kivétel a fekete hajú srác, aki úgy nézett rám mint egy elvetemült gyilkosra.
- Meg is jöttünk. Mint mondtam, van egy meglepetésem számotokra. Ő itt az új csapattag, mutatkozz be nekik drága - húzta ki nekem a széket Eddie. Leült mellém és megmarkolta a combom. Na igen, azok a pillangók már nem csak repdestek hanem haraptak is
- Y/n. - rendeztem le gyorsan a "bemutatkozást". Nem mintha nem tudták volna a nevem mivel mostanában mindenki rólam pletykál.
- Drágám? - visszhangozta epésen a fekete hajú fiú a szavakat - Eddie te most viccelsz? Egy lány, aki ráadásul még bolond is?
- MIKE - kiabált rá. Oh szóval Mike-nak hívják. Hát kedves Mike készülj fel mert nem fogom hagyni magam - viselkedj kérlek. Ő itt szívem választottja és szeretném ha normális lennél vele - hallatszott a hangján hogy harcol az indulataival
- Azt hittem, hogy okos fiú vagy Mike - mondtam gúnyosan - de úgylátszik, hogy nem. Mert ha az lennél akkor nem lennél ilyen felelőtlen - közelebb hajoltam hozzá, hogy jobban értse amit mondok neki - ne baszakodj velem Mike, különben te leszel megbaszkodva - hangsúlyoztam ki a nevét majd visszadőltem a székemre