Sleeping with Eddie Munson (Befejezett)

T Í Z E N K I L E N C

Az úton elmondtam neki mindent, amit csak tudtam az ügyről. Felhívtam apám egyik barátját, ő szokott segíteni ha bajba kerülök. Igaz ilyen nagy bajban még sosem voltam. Idő közben megálltunk egy kisvárosban egy bankautomatánál, hogy levegyem minden pénzem a kártyámról. Leparkoltam az út szélén.
- Miért álltunk meg? - kérdezte rémülten - követnek?
- Van néhány ezer dolcsim, kell a pénz, de nem használhatom a kártyám, mert bemérhetnek és ránktalálnak - szálltam ki a kocsiból és odamentem az automatához. Levettem a pénzem nagy részét, majd visszamentem - most van nyolcezrünk kp-ban - Dugtam a zsebembe a köteg pénzt - A közelben van egy éjjel-nappali, oda megyünk elsőnek
- Miért? - kérdezte értetlenül
- Találkozok egy baráttal - indítottottam el az autót - ne félj drágám, mindent elrendezek, hogy megvédjelek - fogtam meg a kezét és néztem rá rövid ideig
- Y/n... Ha rosszul sülne el az egész és meghalnék-
- Ha az életembe telik is meg. Foglak. Védeni - szakítottam félbe
- Akkor szeretném ha tudnád, hogy még életemben nem szerettem úgy embert mint téged, mindent megtennék érted, sajnálom hogy kiabátam veled és hogy ennyi gondot okozok - folytatta, mintha meg se hallotta volna, amit mondtam
- Nem te okoztad a gondot - álltam meg a kocsival - legyél természetes - szálltam ki gyorsan
Bementünk az épületbe és leültünk egy asztalhoz. Késő este volt, a pincér kedvesen jött oda hozzánk
- Jó estét! Mit hozhatok? - állt meg előttünk és vette elő a jegyzetfüzetét
- Egy kávét kérnék, sok tejjel és cukorral - mondtam teljesen nyugodtan
- Rendbeeen és az úr mit kér? - kérdezte miután felírta a rendelésem
- Én is egy kávét kérek, feketén
- Néhány pillanat és már hozom is - mosolygott ránk
Miután meghozta a kávénkat, meg is érkezett akit vártunk és leült az asztalhoz
- Ruslan - köszöntöttem - nálad vannak?
- Tessék - tolta felém a borítékot - minden benne van
- Köszönöm. És a másik? - néztem le az ölembe célzásképp, hogy az asztal alatt adja át. Éreztem ahogy a lent lévő kezembe belecsúsztatja a pisztolyt, amit kértem majd félig a nadrágomba dugtam
A beszélgetést oroszul folytattuk, mert nem akartuk, hogy mások is értsék
- Вернулся (visszajött) - könyököltem fel az asztalra
- Я знаю (Tudom) - mondta teljes nyugodtsággal - Что ты хочешь делать? (Mit akarsz tenni?)
- Мне ничего. Русские позаботятся об этом (Én semmit. Majd az oroszok elintézik) - ráncoltam össze a szemöldököm idegesen. Mégis mit gondol? Majd bezárom a kaput egy csettintéssel? Ruslan sóhajtott egyet, majd folytatta
- Тебе есть куда пойти? (Van hova menned?)
- мы идем к папе (Apához megyünk)
- А как же мальчик? (És a fiúval mi lesz?)
- Идет со мной. (Jön velem.) - mondtam határozottan és mérgesen
Mégegyszer megköszöntem neki mindent, majd elindultunk az autóhoz és beültünk. Kibontottam a borítékot és átnéztem mindent
- Hamis útlevél, személyigazolvány, lakcímkártya - nyútottam oda az ő papírjait - Mostantól Mendeley Szmirnov vagy, én pedig Nika Szmirnova. Házasok vagyunk és a családunkat látogatjuk meg - Eddie kikerekedett szemekkel nézett engem
- Nem tudom, hogy fogom meghálálni neked ezt az egészet - mondta szomorúan
- Szeress teljes szívedből az bőven elég - mondtam neki kedvesen majd megcsókoltam - és most menjünk, el kell érnünk a gépet

Elindultunk és néhány óra alatt a reptérre értünk. A poggyászok átvizsgálásánál, az őrnek odanyújtottam egy kártyát és egy szó nélkül átengedett minket minden motozás és átvilágítás nélkül. Felszálltunk a gépre és elfoglaltuk a helyünket. Egy hatalmas férfi ült mellénk. Ruslan küldte, hogy megvédjen minket, ha véletlenül rosszra fordulnának a dolgok. Elindult a gép, majd felé fordítottam a fejem és halkan megszólaltam
- Nem hiszem el, hogy mit csinálunk - dőltem hátra
- Nekem mondod? - nevett feszülten

Az út kilenc órás volt, én az idő nagy részét átaludtam Eddie mellkasán, nagyon kimerültem a több óra vezetéstől. Társam óvatos csókjaira keltem fel
- Mióta alszok? Baj van? - ugrottam fel ijedten
- Régóta. - simogatta meg az arcom - nincs semmi baj, nyugodj meg hercegnőm. Fél óra múlva szállunk, azért keltettelek fel
- Te nem aludtál? - kérdeztem a szemem dörzsögetve
- Néhány órát - döntötte rá a fejét az enyémre

A maradék időt úgy töltöttük, mintha mi sem történt volna, beszélgettünk és nevettünk. Nagyon jót tett nekem, kicsit meg is nyugodtam, de tudtam, hogy percek kérdése és folytatódik az egész. Kiélveztem az időnket. Fél óra múltán leszálltunk a gépről és felvettük a poggyászainkat. A férfi aki velünk utazott elvezetett minket egy fekete autóhoz, amibe be is szálltunk. Nem tudtam, hova visz, de bíztam a szervezet embereiben. Végülis majdnem két évig dolgoztam velük. Elvittek minket egy orosz katonai laborba, hatalmas épület volt és eléggé ismert számomra. Katonák mindenhol és ismerős arcok.
Folyosók tömkelegén mentünk végig, mire átadtak egy másik kísérőnek.
- Y/n! Jó újra találkozni - jött oda álszenten az egyik ember
- Kinek mi, Dr. Lisov - mondtam modortalanul - még mindig hű a nevéhez? Ravasz és kétszínű mint egy róka? - kérdeztem élesen
- Semmit sem változtál - engedte el a füle mellett az előbbi megszólalásom - a fiút vigyék a szállásukra - szólt az őröknek, mire megfogták Eddie karját
- A fiút nem viszik sehova - néztem az őrökre vérben forgó szemekkel, majd ijedten elengedték a karját - nem viszed el mellőlem Lisov - markoltam meg Eddie kezét idegesen
- Hát rendben... Ha nem akarod, úgysem fogod engedni - mondta beletörődve

Dr. Lisov oldalán mentünk tovább, ameddig egy kétszárnyú ajtóhoz értünk, ahol szintén két őr állt.
- Ide már nem jöhet veled - nézett rám majd Eddie-re. Rosszallóan morogtam egyet, majd elengedtem a kezét, amit egész idő alatt szorongattam. Dr. Lisov kitette a kezét, mintha várna valamit, mire én kérdően néztem rá
- Mit akar? Borravalót? - vontam fel az egyik szemöldököm
- Ismerlek már eléggé Y/n és te is engem - mondta továbbra is nyugodtan
- Ha kijövök kérem vissza - tettem a kezébe a pisztolyt, ami eddig a pólóm takarásában pihent. A férfi kedvesen rámmosolygott, majd kinyitotta nekem az ajtót, amin be is mentem
- Y/n, már vártam önt - invitált be egy másik férfi
- Dr. Tihonravov - köszöntem illedelmesen