Sleeping with Eddie Munson (Befejezett)

H Ú S Z O N K E T T Ő

Visszahívtam Anastasia-t és bocsánatot kértem tőle, amiért így leráztam. Ő nem tudja a részletek az ügyről, de nem is kell. Nem tudja mennyire szerencsés, hogy neki nem kellett átélnie azt, ami abban a laborban történt. Apám a mai napig ostorozza magát amiért engedte, hogy ott dolgozzak, de én nem hibáztatom.

Elkezdtem felsubickolni a házat, mert idegességemben már nem tudtam mit tenni. Éppen a konyhapultot törölgettem, amikor Eddie hátulról átölelt. Én megtöröltem a kezem és felé fordultam. Az arcomra vezette a kezét és megcsókolt. A nyakába fontam karomat és úgy csókolt tovább, egyre hevesebben. Éreztem, ahogyan nekinyom a pultnak és felültet rá, így kicsivel magasabb voltam nála. Két kezemmel tartottam az arcát, majd a nyakát kezdtem kényeztetni.
- Ez hiányzott már nekem - súgtam a fülébe vágyakozva
Levett a pultról, majd az ölében felvitt a szobába. Magunkra zártuk az ajtót, lekapta a pólóját és az ágyban folytattuk egymás falását. Én voltam felül, éreztem, hogy a csípőmre vezeti a kezét, és elkezd óvatosan oldalra nyomni, hogy maga alá teperjen, de nem engedtem neki. Megragadtam a kezét és a feje mellé szorítottam.
- Most én fogok dominálni nem te - mondtam határozottan. Igazából tudtam, hogy nem fogja sokáig bírni, de ezt is csak azért csináltam, hogy jobban feltüzeljem
- Tetszik ez az ötlet - húzta perverz mosolyra a száját. Levettem a pólómat, majd elkezdtem a mellkasát belepni csókokkal és egyre lejjebb haladtam. Kicsatoltam az övét és kissé lehúztam a nadrágját, majd a V vonalát terítettem be nyálas puszijaimmal. Éreztem, hogy már szenved, a kezét a fejemre vezette és kicsit letolta azt
- Ne türelmetlenkedj drágám, még nem kezdem el - mondtam gonoszan. Visszatértem a füléhez, eltúrtam onnan a haját és a legmocskosabb mondatokat súgtam a fülébe, amik valaha elhagyták a számat. Nem hagyta sokáig a dominanciám és újra megfordította a helyzetünket. Teljesen maga alá préselt, ha akartam volna sem tudtam ellenkezni
- Sajnálom hercegnőm, de ezt nem engedhetem - kacsintott rám

A konyhában folytattam a takarítást, amikor apa hazaért. Két nagy szatyor volt a kezében, amiket letett az asztalra és odajött hozzám megpuszilni az arcomat.
- Hát te meg mit csinálsz kiscicám? - nézett a gumikesztyűmre
- Ma nagyon szorongtam, ezért felsúroltam az egész házat - kezdtem el kiöblíteni a kezemben lévő szivacsot
- Be is jöhettél volna hozzám, téged sosem zavarnának el - állt meg mellettem
- Ma idejött Dr. Lisov - mondtam habozva. Nem tudtam, hogy el kéne e neki mondanom. Apa csak sóhajtott egyet
- Még mindig szerelmes beléd - mondta kiábrándultan
- Tudom... - suttogtam - de nekem itt van Eddie. Azt hittem túllépett rajtam
- Az idő nem mindig képes eltűntetni az érzelmeket - kezdte el kipakolni a szatyrokat - felejtsük el azt az embert, hoztam egy kevés innivalót estére - nézett rám hatalmas mosollyal
- Egy keveset?! - nevettem miután odafordultam - apa ez legalább hét liter vodka
- Az semmi, meg se kottyan nekünk - legyintett a levegőben - hol van a kölyök? - kérdezte Eddie-re utalva
- Fent van, elaludt - amire kimondtam, már hallottuk is a lépteket a lépcső felől. Kócos hajjal jött le közénk - és végszóra meg is érkezett - léptem felé, hogy adjak neki egy röpke csókot
- Fiam, jó látni! Gyere ülj le - húzta ki a széket neki
- Miért nem keltettél fel? - ült le az asztalhoz
- Nem dől össze a világ, ha alszol egy órát - nyúltam az alkoholért és betettem őket a fagyasztóba - este iszol velünk? Csinálok valami finomat mellé és elszórakozunk
- Remekül hagzik - mosolygott rám bágyadtan

Az elmúlt napokban sokat kerestek a laborból, és rengeteget beszéltünk az otthoniakkal. Kitaláltuk, hogy elkezdünk nyomozni, nem hittem volna hogy ennyire jól fog menni. Kiderítettük, hogy a lény neve vecna és csak olyanokat támad meg, akiknek van valamilyen traumája. Eddig Chrissy-n és Fred-en kívül nem halt meg senki - szerencsére. Azt is megtudtuk, hogy történt egy ugyanilyen hármas gyilkosság 1959-ben, Viktor Creel házában. Nancy és Robin elvállalta, hogy elmennek hozzá abba az elmegyógyintézetbe, ahol volt és megpróbálnak megtudni pár dolgot.

Reggel hajnalban felkeltem, mivel nem tudtam aludni. Újra visszajött az álmatlanságom, ezért kimentem a konyhába kávét főzni. Rettenetesen fáradt voltam, ezért leültem a székre, ameddig a kis kotyogós kávéfőzőm dolgozott. Éppen az aznapi ebéden gondolkoztam, amikor egy ingaóra hangos kattanását hallottam. Elsőnek azt hittem, hogy csak képzeltem és a fáradtságtól hallucinálok, de újra hallottam a hangot. Egyre hangosabban és hangosabban. Lépteket hallottam a nappali felől, nem Eddie volt az, mert ezek a léptek furcsák voltak, mintha az illető... Sántított volna. Kiugrottam a székből és halkan kivettem az asztal lapjához ragasztott pisztolyt. Ilyenkor jó, hogy minden helyiségben van legalább egy fegyver. Hallgattam a lépteket, egyre közeledtek. A pisztolyt a hang irányába szegeztem és vártam, a fejleményeket. Amikor már teljesen közelről hallottam a halk csúszkálást, egyszer csak a semmiből elhallgatott. Vártam néhány másodpercet, de továbbra is teljes csönd volt. Megfordultam a konyhapult felé és megkönnyebbülten tettem le a fegyveremet. Kezemen megtámasztottam fejem és vettem egy mély levegőt. Kezd elmenni az eszem. Amikor lefőtt a kávé, hangos sípolással jelzett, hogy az bizony kész van.
- Y/n - hallottam egy mély és rekedtes idegen hangot, amit egy újabb óra kattanás követett. Egy pillanat alatt fordultam meg ijedten és nyúltam ismét fegyverem után, de amikor megláttam, hogy ki áll az ajtóban majdnem összeestem. Nem, az nem lehet... Ő halott
Svetlana csoszogott be az ajtón, véres ruhákkal. Megfagyott bennem a vér is, nem tudtam megmozdulni.
- Y/n... - állt meg az ajtóban. Nem hittem a szememnek - megöltél engem. Te tehetsz az egészről - mondta könnyes szemekkel
- Nem - suttogtam - ez nem igaz - nekem is könnyek gyűltek a szemembe, éreztem, hogy nem kapok levegőt
- A te hibád minden - mondta már egy kicsit mélyebb hanggal - MEGÖLTÉL ENGEM Y/N!! MEGÖLTÉL - ordította ugyanazon a mély és rekedt hangon. A kávéfőző hangosan sípolt, a lámpák elkezdtek villogni. Nem tudtam, mit tegyek
- NEM EZ NEM IGAZ - mondtam én is már zokogva. Ugyanezeket a hangokat szajkózta, én a kezemet a fülemre tapasztottam, hogy ne halljam szavait.
Egyszer csak teljesen elhallgatott, a kezét a szája elé tette és vért kezdett el köhögni, majd összeesett. Megdermedten álltam ott, mire újra hallottam az óra hangos kattogását.

Könnyes szemekkel, levegőt kapkodva ültem az eredeti helyemen. A mellkasomra tapasztottam a kezem, ismét a pánikroham szélén álltam. Felpattantam a székből és a fagyasztóhoz rohantam, kivettem belőle egy csomag fagyasztott borsót és a csuklómhoz nyomtam. Valahol azt olvastam egyszer, hogy ez segít, és igaz volt. Megnyugtatott egy kicsit. Megpróbáltam a légzésemet helyreállítani, nem tudom hány percig vagy óráig ülhettem ott, de sikerült megnyugodnom.