Sleeping with Eddie Munson (Befejezett)

T Í Z E N N É G Y

A tükör előtt álltam és csodáltam a frissen festett, mélyvörös hajamat. Hallottam, hogy anyám hazaért a munkából, ezért lementem megmutatni a hajkoronámat. Éppen a konyhában állt, ezért odaálltam elé és körbefordultam büszkén, hogy minden egyes szegletét meg tudja vizsgálni.
- Naháát, nagyon jól áll - mondta boldogan - hogyhogy befestetted?
- Valami extrát akartam, untam a régit - vontam vállat
- Eddie látta már? - kérdezte nekem háttal miközben kiöntött két pohár kávét
- Nem, még csak most festettem be, de lehet átmegyek hozzá megmutatni neki - ültem le azsztalhoz anyával együtt
- Édesapád örülni fog neki - mondta nevetve
- Nem hiszem hogy érdekelni fogja - kortyoltam bele a kávémba

Miután megittuk a kávénkat és beszélgettünk, lezuhanyoztam és szinte egyből elnyomott az álom.
Másnap magabiztosan szálltam ki a kocsiból az iskola előtt. Minden szem rám szegeződött, ami öszintén eléggé tetszett. Büszke vigyorral a képemen mentem oda Eddie-hez, aki elsőnek fel sem ismert.
- Na már meg sem ismersz? - csókoltam meg. Kikerekedett szemekkel nézett végig rajtam
- Azta - nyögte ki végül - Ez... Elképeztő
- Hát igen, kellet egy kis újítás - karoltam át a derekát - tudod kezdtem túl unalmas személyiség lenni - mondtam szarkasztikusan
- Ma este mit csinálsz? - kérdezte perverz vigyorral
- Na mivan, ennyire tetszik az új külső? - nevettem halkan - egyébként ma este jön haza apám, ha nincs más dolgod, akkor nagyon örülnék, ha eljönnél te is - bújtam oda hozzá - sokat meséltem neki rólad, biztos vár téged is
- Persze hogy elmegyek - mondta, mintha magától értetődő lett volna - sosem hagynám ki
- Oh és úgy készülj, hogy apám biztosan ki fog találni valamit és elmegyünk valahová. De így legalább megismerheted azt a férfit aki letaszított téged az első helyről - viccelődtem vele
- De legalább a második hely az már örökre az enyém marad - vont szoros ölelésbe
- És ezt honnan gondolod? - kérdeztem felvont szemöldökkel
- Tudom. Teszek érte, hogy örökre az enyém maradj - mondta egy kedves mégis komoly hangnemben

Még percekig beszélgettünk, amikor Tina és a csapata megállt előttünk.
- Úgy nézel ki mint egy ribanc - nézett rám felemelt szemöldökkel. Én csak kedvesen elmosolyodtam és szépen lassan közelebb sétáltam hozzá, az egyik karomat áttettem a válla felett és lágyan megszólaltam
- Tudod... Szerintem kettőnk közül nem én vagyok a ribanc - cirógattam meg az arcát - Nem is emlékszel, miért hagyott el téged Andy? Szeretnéd hogy eszedbe jutassam? - néztem rá kiskutya szemekkel, majd megragadtam a fülét és közelebb húztam a számhoz - úgyhogy vigyázz a szádra, mert a végén belelépek - mondtam majd távolodtam tőle egy gonosz mosollyal, ami inkább hasonlított vicsorgásra
- Rohadék - nézett rám könnyes szemmel, majd sértődötten továbbállt
- Úgy látom már semmi bajod sincs - mondta hitetlenkedve Eddie
- Most vagyok csak igazán elememben - ráztam meg a vállamat boldogan

A napom csodásan telt. Jason-nek a hangját sem hallottam, alig szólt be néhány ember. Akik mégis, azokat meg lelkileg leterrorizáltam. Egész nap nyugodt maradtam, ami nálam nagy szó. Még akkor sem kaptam agyérgörcsöt amikor majdnem lefejeltem az ebédlőasztal szélét. Azért csak majdnem, mert Eddie odatette a kezét az asztal széléhez. Olyan figyelmes mindig. Az ilyen kis szösszenetek jelentenek a legtöbbet számomra. Nem a szavak, nem az ajándékok, hanem az apró érintések, kis figyelmességek, hogy minden részletre emlékszik rólam. Az ebédlőben nagyon jó hangulat volt, mindenki nevetett és beszélgetett. - ehhez az is hozzájárult, hogy most nem mentem neki senkinek - Az asztalunknál mi is nagyon jól éreztük magunkat, sok mindenről beszélgettünk, de egy valami nem hagyott nyugodni. Méghozzá Mike. Minden egyes pillanatban amikor csak felém tévedt a tekintete, olyan undorral nézett rám, hogy azt elmondani nem lehet. A húszadik perc körül meguntam ezt az egészet.
- Mike - szólítottam meg, a legnagyobb nyugodtsággal - nem szeretném hogy támadásnak vedd, tényleg nem annak szánom - olyan kedvesen beszéltem vele mint még soha. Hátha így megérti az a kis mocsadék hogy nem ellenség vagyok - de olyan csúnyán tudsz nézni, hogy az hihetetlen
- Az érzéseimen nem tudok változtatni - könyökölt fel az asztalra
- Hát remélem, ezek az érzések változni fognak - mondtam már egy lehelletnyivel indulatosabban - tudod én sem tudlak úgy megkedvelni, hogyha te minden pillanatban kiátkozod a belemet - igazából nem haragudtam rá. A helyében én is utálnám magamat, hiszen lenyúltam az egyik barátjukat és fenyegetve érzi magát általam. De ha nem, hát nem. Nem fogom erőltetni a szeretetemet senkire

Késő délután éppen átöltözni készültem, amikor csengettek. Ez még nem lehetett apa, hiszen ők később jönnek. Lementem ajtót nyitni és beengedtem Eddie-t, majd felmentünk a szobámba
- Előbb jöttem, hogy többet lehessek veled kettesben - jött oda megcsókolni
- Na pont ezért szeretlek - igazítottam meg néhány kósza hajtincsét
- Miért is? - nézett rám kérdőn
- Azért amilyen bamba vagy - viccelődtem - pontosabban azért, mert mindig eszedbe jutok és figyelsz rám
- Egész nap rád gondolok - csókolta meg a kezem. Néhány másodpercig még néztem a gyönyörű arcát, majd a szekrényhez fordultam és elkezdtem benne turkálni
- Akkor segíts kitalálni hogy mit vegyek fel - vontam össze a szemöldököm - mit szólsz ehhez? - vettem ki egy fekete farmerszoknyát és egy vörös felsőt és magam elé igazítottam, hogy jobban el tudja képzelni, hogyan állna - ez a fekete szaggatott harisnyámmal bomba lenne
- Nem rossz, de nem az igazi - jött oda hozzám hogy jobban megnézzen
- És ez? - vettem a kezembe egy fekete metallica-s atlétát meg egy bőrnadrágot - ebben olyan vagyok mint egy metalhead kurva, szerintem tökéletes
- Még mindíg nem az igazi - rázta meg a fejét
- Legyen trash metal stílusú , vagy az már túl sok? - néztem hátra a vállam felett
- megpróbálhatjuk
- Akkor ez lesz az - emeltem ki a szekrényből egy másik metallica-s pólót, aminek levágtam az ujjait, egy farmernadrágot és egy ujjatlan dzsekit
- Ezt hívják úgy, hogy tökély - hangsúlyozta ki az utolsó szót

Felöltöztem és felvettem néhány nyakláncot, gyűrűt meg egy hatalmas fülbevalót. Pont készen lettem, amikor megint csengettek.