Sleeping with Eddie Munson (Befejezett)

H Ú S Z O N E G Y

Másnap kora délelőtt keltem, de senki sem volt mellettem. Megijedtem, mert azt gondoltam, elvitték Eddie-t és csináltak vele valamit. Egy fél pillanat alatt ugrottam ki az ágyból, ami nem volt a legjobb ötlet, mivel rettenetesen szédültem és a lábaimból kiment az összes erő, de akkor és ott cseppet sem érdekelt.
- Eddie? - mondtam ki a nevét elsőnek halkan - Eddie?! - lerohantam a lépcsőn, ami a nappaliba vezetett, de ott sem találtam - Eddie hol vagy?! - kiabáltam - EDDIE!! - éreztem, hogy a pánikroham szélén állok, amikor megláttam őt a konyhából kisietni hozzám. Hatalmas megkönnyebbüléssel mentem oda és öleltem meg
- Itt vagyok hercegnőm, nincs mitől félned - puszilta meg a fejem
- Azt hittem történt veled valami - szorítottam magamhoz erősen
- Nem megyek nélküled sehova - nyugtatgatott. Elengedtem és akkor tudatosult bennem, hogy én mindjárt összeesek. Belekapaszkodtam a karjába, majd leültetett a közelben lévő kanapéra - minden rendben? Jól vagy? - kérdezte aggódóan
- Igen, csak túl hamar keltem ki az ágyból - dörzsöltem meg a szemem, forgott velem a világ
- Hozok neked vízet - rohant ki a konyhába, majd tért vissza egy pohárral, amit a kezembe adott. Akkor jöttem rá, hogy mennyire szomjas voltam. Egyszerre megittam az egész pohárral - jobb?
- Sokkal - nyújtottam neki az üres poharat - megyek készítek reggelit - álltam fel óvatosan
- Nem csinálsz te semmit! - mondta egy aggódó anya hangnemében - szépen leülsz és pihensz. Egyébként most csináltam ebédet, mert délután 1 van - simogatta meg az arcomat

Miközben bementünk a konyhába, minden lépésemet figyelte, nehogy baj legyen. Kihúzta nekem a széket és elémtette a tányér ételt.
- Sülthús rizzsel és párolt zöltségekkel - ült le velem szemben - ha rossz lett akkor akkor előre is bocsánatot kérek - viccelődött. Az első falat után mindkettőnk keze megállt a tányér fölött
- Hát ez... - kezdtem neki
- Rettenetes - tette le a villát hangosan nevetve
- Az - nevettem én is
- Nem tudtam hogy a hús lehet ennyire száraz és a rizs ilyen kemény - fogta a homlokát.
- Legalább a zöldség az pont jó - mondtam a tányéron turkálva - de akkor is meg fogom enni, mert te csináltad és sokat dolgoztál vele - mutogattam felé a villámmal. A számba vettem még egy falatot, lehetett hallani ahogy a rizsszemek halkan ropognak a fogam alatt, mindketten hangos nevetésben törtünk ki.
Együtt nevettünk, egy asztalnál. Végre úgy éreztem, hogy boldog vagyok. A rizs kivételével megettem mindent, mert nagyon éhes voltam és nem volt szívem otthagyni. Miután Eddie elmosogatott - mert nem engedte, hogy én csináljam - lekucorodtunk a tv elé egy pléddel együtt és filmeket néztünk. Hozzábújtam, biztonságban éreztem magam. Sosem voltam még ennyire kiszolgáltatott, ami dühített is. Mindig én voltam a kemény csaj, akitől mindenki tartott és most másokra vagyok bízva. Nem akartam erre gondolni, ezért elhessegettem minden gondolatot a fejemből és élvezni próbáltam a pillanatot. Próbáltam úgy gondolni az egészre, hogy ez csak egy átlagos nap, és mi is átlagosak vagyunk. Csak két ember akik egész nap lustulnak és irtózatosan szeretik egymást.
- Henderson-ék nem is tudják, hol vagyunk - szólalt meg hosszú idő után
- Már ma fel fognak keresni minket - mondtam belenyugodva
- De hát azt se tudják, hol vagyunk - értetlenkedett. Én ránéztem és felhúztam a szemöldököm, hátha eszébe jut, de láttam rajta, hogy menthetetlen
- Amint feltűnik nekik, hogy Nem vagyunk suliban, egyből Anastasia-hoz fognak menni megkérdezni, hogy hol vagyunk - kezdtem neki elmondani a forgatókönyvet - ő elmondja nekik, hogy eltűntünk és néhány perc múlva rájönnek, hogy elmenekültünk, mert mindenki Chrissy-ről fog beszélni. Max valószínüleg látta is, hogy elmegyünk hiszen közel lakik hozzátok. Anastasia pontosan tudja, hogy itt vagyunk ezért iskola után az lesz az első dolguk hogy - valószínüleg Wheeler-éktől - felhívnak minket, mivel a húgom tudja a vonalas számát - hadartam el neki - és ez pontosan így lesz, higyj nekem - Eddie kikerekedett szemekkel nézett rám, próbálta feldolgozni a rengeteg információt. Éppen válaszra nyitotta a száját, amikor megzavart minket a telefon hangja - megmondtam - rántotram meg a vállam
Felvettem a telefont, majd amikor meghallottam Anastasia hangját intettem Eddie-nek, hogy jöjjön oda. Elemeltem a fülemtől, így ő is hallotta a beszélgetést

-Y/n te vagy az?! - kérdezte kétségbeesetten
- Igen drágám én vagyok - mondtam természetesen
- MÉGIS MI A FRANCOT KERESEL TE OROSZORSZÁGBAN?! - rivallt rám. Mégis csak hasonlít rám egy kicsit
- Elég sok dolog történt, ezért jobbnak láttam menekülni - folytattam további nyugodtsággal
- Igen, hallottunk Chrissy-ről... De itt is vannak fejlemények - mondta idegesen - meghalt egy másik ember is. Nancy munkatársa, az a Ted... Fred... Frank... MINDEGY. És ugyanúgy mint Chrissy
- OH BAZDMEG - szakítottam félbe - mondd hogy csak viccelsz
- Hidd el nővérkém, ez nem a megfelelő alkalom a viccelődésre - mézesmázaskodott
- Akkor nagyon nagy szarban vagyunk - mondtam idegesen. Kopogást hallottunk, amire ijedten kaptuk oda a fejünket - néhány perc múlva visszahívlak - nyomtam rá a telefont. Az ajtóhoz rohantam, kicsit habozva de kinyitottam
- Maga meg mit keres itt? - kérdeztem a legnagyobb undorral
- Köszönöm a szívéjes fogadtatást - lépett beljebb Dr. Lisov
- Mit akar tőlem? - álltam meg előtte, miután leült a kanapéra. Eddie a lépcső előtt álldogált és érdeklődően figyelte a fejleményeket
- Azért jöttem, hogy visszahívjalak hozzánk - kezdett neki
- Na azt várhatják. Nem megyek vissza magukhoz - dőltem neki a komódnak, amin a tv pihent. Lisov szemében egy furcsa csillanást véltem felfedezni. Kis gondolgodás után folytatta
- Ugye tudod, hogy csak azért nem végeztünk ki téged, mert reméltük, hogy visszatérsz hozzánk - mondta alattomosan. Én lassan megnyaltam az ajkaim, majd lehajtottam fejem és egy halk kuncogást hallattam. Kihúztam a komód egyik fiókját és egy pisztolyt emeltem ki belőle, amit felé nyújtottam
- Csinálja! - emeltem fel a hangom - ha annyira meg akarnak ölni, akkor csinálja most! - vártam, hogy mit reagál, de csak továbbra is a szemembe nézett, semmit sem lehetett leolvasni az arcáról - látja. - mondtam halkan, majd visszadobtam a fiókba a pisztolyt, ami hangosan koppant - tudom, hogy szükségük van rám - sziszegtem - azt hiszi, hogy gyáva vagyok? Maga a gyáva. Ha csak ennyit akart, akkor nyugodtan távozhat mert engem nem fognak visszacsábítani abba a gettóba! - Lisov felállt, majd az ajtó felé vette az irányt. Lassan kinyitotta és mielőtt kilépett volna rajta, visszanézett
- Nem fognak békénhagyni téged - nézett rám szomorúan - én melletted állok
- Tudom... - mondtam halkan. Kiment az ajtón, és én leültem a kanapéra. Eddie mellém ült és én hozzábújtam
- Miért utálod őt? - kérdezte végül
- Nem utálom... - suttogtam
- Ő sem téged. Látom a szemében, hogy nagyon is kedvel - simogatta meg a vállam. Elkezdtem játszani a hajával és úgy folytattam
- Eléggé bonyolult a kapcsolatom Lisov-val. Régen amikor náluk dolgoztam, nagyon jóban voltuk, imádtuk egymást. Túlságosan is - csuklott el a hangom - viszont átvert és ezt nem tudom neki megbocsájtani