Sleeping with Eddie Munson (Befejezett)

H Ú S Z O N N É G Y

Autóval az út már nem is tűnt olyan hosszúnak, megkértem a sofőrt, hogy a házunkhoz vigyen. Van egy eldugott bunker féleségünk Hawkins-ban, elsőnek oda akartak vinni.
- Letisztáztak mindent az üggyel kapcsolatban? - kérdeztem Lisov-tól
- Igen. Mostmár nem köröznek titeket, de mindenki meg van győződve róla, hogy ti voltatok a tettesek - szállt ki a kocsiból. Eddie-vel együtt mi is ezt tettük, majd kivettük a csomagjainkat - Ruslan visszahozta az autód - mondta, majd a házunk előtt parkoló járműre nézett
- Köszönök mindent - néztem rá hálálkodva - oh és ezt ne hagyja itt - nyúltam a pulcsim kapucnijához, majd elemeltem onnan egy kis fekete szerkezetet. Az ujjbegyemen is elfért, olyan apró volt
- Honnan tudtál a nyomkövetőről? - vette el nevetve a kezemből
- Görcsösen kerüli a fizikai érintkezést velem, egyértelmű volt - mondtam majd bementem a házba - ha szeretnél, nyugodtan lakhatsz itt drágám, megértem ha nem szeretnél oda visszamenni - fordultam oda Eddie-hez, hogy megcsókoljam
- Köszönöm hercegnőm - húzott magához közelebb. Hallottam, ahogy anyám kiviharzik a konyhából, majd ahogy feltűnt az ajtóban, úgy vetette magát nyakamba

- Y/n! Annyira aggódtam érted! - mondta elcsukló hanggal - azt hittem bajod esett
- Tudod, hogy Oroszországban mindig biztonságban vagyok - simogattam meg a hátát. Hangos dobbanásokat hallottam a konyha irányából és egy csapat gyerek futott felénk. Anastasia, Dustin, Max, Nancy és Steve támadott le egyből, majdnem elestem úgy ugrottak a nyakamba. Mike hatalmas vigyorral az arcán állt tőlünk távolabb és figyelt minket
- Minek örülsz Wheeler? Nő a fogad? - mondtam nevetve, majd kitártam az egyik kezem odahívva őt. Hitetlenkedve sóhajtott egyet, majd ő is csatlakozott a csoportos öleléshez. Anya kiment a helyiségből, majd mindenki egyszerre kezdett el beszélni
- Annyira aggódtunk érted - kezdte Anastasia
- Mindent át kell vennünk mégegyszer - mondta Dustin
- El kell mondanunk a tervet, nektek is részt kell vennetek - hadarta Nancy
- Neked mióta piros a hajad? - kérdezte értetlenkedve Steve
- Komolyan Steve? Komolyan? - nevettem - hol van Jonathan? - csillant fel a szemem. Mindenki elhallgatott a szobában, mire én csak értetlenül figyeltem az arcokat - hol van Jonathan?! - kérdeztem kicsit erélyesebben, amikor senki sem válaszolt
- Jonathan-ék... Elköltöztek - mondta halkan Nancy. Mintha jeges víz folyt volna végig a hátamon, úgy csapott arcon a valóság
- Miért nem mondtátok el...? - motyogtam halkan
- Nem akartunk még ezzel is rontani a hangulatod - mentegetőzött Steve. Nagy levegőt vettem, majd a combomra csaptam
- Hát, ez van. Ha elment hát elment, majd meglátogatom - mondtam kissé remegő hanggal - gyertek fel a szobámba, ott mindent elmondhattok - indultam el a szobám felé, amikor meglepetten vettem észre egy apró kislányt a házunkban - nahát ki hívta ide ezt a kislányt? Lucas húga vagy csöppségem? - guggoltam le hozzá
- Tízenegy éves vagyok nem hat, te szellemileg visszamaradott, vöröshajú dilis - tette csípőre a kezét. Felálltam majd büszkén nevettem egyet
- Kedvellek. Veled nagyon jóban leszek - öleltem magamhoz egy kézzel, amire hevesen tiltakozott

Felmentünk a szobába, én a táskákat betettem a sarokba. Valamennyien leültünk az ágyra, mások álltak. Még a szobában volt Robin és Lucas, ők eléggé meg voltak illetődve.
- Szóval - kezdett neki Nancy - mint azt már te is tudod, minden gyilkosság helyszínénél keletkezik egy kisebb portál, azokon át tudunk menni a hellyel lefelébe. Viszont azt nem tudjuk még, hogy hány portált akar Vecna létrehozni. - helyeslően bólintottam
- És mi lenne a terv? - kérdeztem
- Mivel Eddie házában is van egy portál és az van hozzánk a legközelebb, ezért ott fogunk átmenni a hellyel lefelébe. Te, Lucas, Max és Erica, Viktor Creel házában lesznek, mivel ott összpontosul Vecna ereje. Eddie és Dustin eltereli a denevérek figyelmét, majd én és a többiek megöljük őt - mondta el lassan és érthetően
- Nem - ellenkeztem határozottan - Eddie mellett akarok lenni. Nem fogom egyedül hagyni - néztem mélyen Nancy szemébe
- Nem jöhetsz oda - fogta meg a kezem Eddie - veszélyes. Te maradj itt Max-ékkel
- Eddie. Ez mindenhogy veszélyes és ha tehetem akkor inkább melletted akarok veszélyben lenni - szorítottam meg gyengéden a kezét - Akkor is veletek megyek, ez ennyi
- Rendben. Akkor Y/n, te Eddie-vel és Dustin-nal leszel - folytatta Nancy. Tudta, hogy sohasem hagynám egyedül az egyik legfontosabb embert az életemben. Miközben Nancy tovább ecsetelte a tervet, én elgondolkoztam egy kicsit. Az óra mindig négyet kattant, Max azt mondta amikor látta, négy órát mutatott. Arcon csapott a felismerés
- NÉGY! - ugyrottam fel az ágyról - Vecna négy portált akar csinálni!!
- Ezt miből gondolod? - kérdezte Steve. Elmondtam nekik, hogy miből következtettem - logikus... De akkor - eszmélt fel
- Akkor már csak te és Max van hátra - folytatta lesokkolva Dustin. A szobában teljes csend uralkodott el

Az elkövetkezendő néhány napot a terv tökéletesítésével és annak az előkészületeivel töltöttük. Ruslan-nal rengeteg fegyvert és robbanóanyagot hozattam. Teljesen készenálltunk a harcra. Előzőnap este lefekvéshez készülődtünk, zuhanyzás után bementem az ágyban pihenő Eddie-hez. Ezernyi gondolat cikázott a fejemben. Melléültem és megfogtam a kezét.
- Eddie. - váltottam komoly hangnemre - nem tudjuk, hogy holnap mi fog történni, de szeretném ha tudnád, hogy te vagy a legjobb dolog az életemben és sohasem szerettem még embert úgy, mint téged - könnyek gyűltek a szemembe, társam is elérzékenyült
- Hercegnőm... Nem fog semmi rossz sem történni holnap, ne aggódj - ölelt magához szorosan
- Annyira szeretem amikor így hívsz - gördült le az első könycsepp az arcomon, amit gyengéden letörölt
- Az életem árán is meg foglak védeni - fogta meg két kézzel az arcomat
- Nem magam miatt aggódok - az első könnycseppet követte a többi is - nekem már mindegy. Érted aggódok.
- Minden rendben lesz - ölelt meg újra - honap elintézzük Vecna-t, nem fog senki sem meghalni, minden simán fog menni mivel a tervünk tökéletes. Kijövünk onnan és új életet kezdünk. Lesz egy gyönyörű házunk és rengeteg gyerekünk. Készítünk egy egész gyerek hadsereget, mit szólsz? - simogatta a hátam
- Tetszik az ötlet - nevettem szipogva
- Ne görcsölj ezen életem. Gyere bujj ide mellém - vette el a takaróját az útból. A karjára feküdtem és összekulcsoltam a kezünket. Mélyen a szemébe néztem, az arca minden szegletét végigpásztáztam. Egyszerűen olyan gyönyörű volt. Egybeolvadt kezünket a szájához emelte majd megcsókolta. Egy újabb könnycsepp hagyta el a szemem, amit lecsókolt az arcomról. Szorosan a mellkasába bújtam, éreztem a szíve dobbanását. Egy egész életen át hallgatnám ezt a dallamot. Ez a kedvenc hangom az egész világon.
Szíve halk dobbanásai ringattak mézédes álmaimba.